Színházi Élet, 1936. szeptember 13–19. (26. évfolyam, 38. szám)
1936-09-13 / 38. szám
Foto Lászl) sakkfiziku* a tiaf^olcsalád dofmUovoI írta: KARINTHY FRIGYES A pincér, régi ismerősöm és megértő lélek, észreveszi, hogy ráérő időm van. — Nem tetszik sakkozni •akarni? Természetesnek találom, hogy ismeri ezt a gyengéimet. Hogy szeretem a sakkot (Még mindig vannak, akik gyengémnek tekintik legerősebb szenvedélyemet.) — A, nem szeretem a kávéházi szakkozókat. Pancser társaság. Ismerem ezt a fajtát Harminc éve látom egyik-másikat az ablak mellett, szüntelen munkáiban. Egyre rosszabbul játszanak. Róluk csináltam világhírű sakkaforizmámat, mely így hangzik? »Gyakorlat teszi a pancsert«. A pincér rejtelmesen vigyorog. — Hát kérem, akkor ajánlanék egy fiatalembert ott ül... Az még nem romolhatott el, tizenkilenc éves... és tudtommal nagyon szeret sakkozni. — Ilyen fiatal? Na, akkor csakugyan lehet, hogy még tud valamit... Lehetne szó egy játszmáról — kérdezze meg tőle, elfogad-e egy bástya fórt? A fiatalember szerényen hogy ilyesmire legfeljebb az üzeni, első döntetlen parti után hajlandó, önérzet, az van, mint látom, nem baj, magam is büszke természet vagyok. Magas, karcsú fiú. Valami tucatnevet mormog a bemutatkozásnál. A fehér bábokkal kínál, udvariasan, sorshúzásra bízom a döntést. Királycsellel indít Velem, királycselt! Ez már elbizakodottság! Aki nagyon jól tudom, hogy a fekete futó ezen... szóval, tetszik tudni, úgy-e. Unatkozva lépegetek, hogy gyorsan lebonyolítsam a partit, ami Karinthy sakkozik Szabó Lászlóval