Színházi Élet, 1936. november 1–7. (26. évfolyam, 45. szám)

1936-11-01 / 45. szám

hogy nem lehet tomÚszezni. (Leül az asztal mellé.) Lipót (egy tálcán hozza a professzor reg­gelijét és leteszi az asztalára. Aztán Verá­hoz lép): Tetszik parancsolni) Vera: Köszönöm. Soha nem reggelizem. Lipót (megértően bólint és Heves aszta­­lához megy): Kávét, teát­ Heves: Kávét föllel. És milyen jam-juk van) Lipót: Eper, ananász, őszibarack. Heves: Hozzon mindegyikből egy keveset és kiflit. Lipót: Igenis, (meghajlik és el.) Elnök (Verához): Mondd csak . . . hol voltál te az éjszakai Vera: Kicsoda buta kérdés. Veled vol­tam. Elnök: De amikor kimentél a szobából) Vera: Ezt honnan veszed) Én kimentem( Én( Elnök: Szóval nem mentél ki) Vera: Miért mentem volna ki 1 Elnök: Hiszen nem fontos. Mehettél akár­hova. Igazán nincs benne semmi. De úgy rémlik, mintha hallottam volna, hogy ki­mentél. Vera: Hiszen altatót vettél be és mélyen aludtál. Légy szíves megmagyarázni, hogy mit akar ez jelenteni. Miért kételkedsz ab­ban, hogy nem mentem ki) És ha kimen­tem volna) Mi értelme lenne, hogy leta­gadjam) Elnök: Dehogy kételkedem. Csak úgy rémlett nekem, hát megkérdeztem. Nem kell idegeskedni. (Kezet csókol neki.) Vera: Igazán elviselhetetlen vagy. Ha valami üzleti bajod van, azt mindig velem­ érezteted. Ha túl leszünk ezen a dolgon, rögtön el fogsz utazni, pihenni . . . Elnök: Elmegyünk Svájcba . . . valami kisebb helyre . . . ahol jóformán egyedül leszünk ... a havasok közt. Vera: Dehogy megyek én veled ... h­a sikerül a dolog, akkor én a Lidóra megyek négy hétre ... de egyedül . . . Etter­­ belép a feleségével. 56 éves ember, a házigazda jogtanácsosa. Szép ember, 30 év előtti értelemben. És 30 év előtti divat szerint is öltözködik. Magas dupla kemény­gallért hord és hosszú, gömbölyű manzset­tákat. A nyakkendőjében gyémánt tű, a bajuszát feketére festeti és katonásan ki­pödörve viseli. Lényében van valami paran­csoló és erőszakos­. Etterné (kis törékeny,­­ jelentéktelen as­­szony. 45 éves. Szerényen jön az ura mö­gött. Megszokta, hogy a háttérbe szoruljon, hallgasson és szenvedjen). Etter (hangosan): Jó reggelt a díszes tár­saságnak. Hogy és mint­ Gyönyörű regge­lünk van. Nem csoda, nyár van. És a nyár a természetnek legszebb találmánya. Az ér­lelő nyár. (Kezeit dörzsöli. A Heves regge­lijével belépő Lipóthoz.) Na, mi jót kapunk reggelire) Lipót: Amit tetszik parancsolni. (Heves elé rakja a reggelijét.) Etter: Kávét. Jó falusi tejből. És kalá­csot. Jó falusi kalácsot. Ha már falun va­gyunk. Nem igaz) Lipót: Igen méltóságos uram. És a méltó­ságos asszony) Etter: Ő természetesen azt eszi, amit én. Nálunk az asszonyok nem lesznek kérdezve, barátom. (Hangosan nevet.) Lipót (el): Etterné (leül az elnökök asztala melletti asztalhoz). Etter: Ne ide üljön, fiam, üljön át az asz­tal másik felére. Ide én akarok ülni. Gyö­nyörködni akarok ebben a szép asszonyban, amíg megreggelizem. Kösüt­k össze a hasz­nost a kellemessel. (Etterné helyet cserei. Leülnek. Közben belép Köheg Cecilia bá­rónő. Hatvan éves, aggszűz. Szikár és szi­gorú. Fekete ruhában van.) Jó reggelt, bá­rónő. Üdvözlöm a jótékonyság tündérét sze­rény körünkben. Cecilia: Jó reggelt. (Kopog a botjával a terasz kőpadlóján, hogy magára vonja Li­pót figyelmét, aki a hall ajtó előtt halk hangon utasításokat ad az egyik szoba­lánynak) : Halló... Lipót: Tessék parancsolni. Cecília: Kérje el a szobalánytól azt a teát, amit magammal hoztam. Abból főz­zenek nekem egész világos teát. És kérje el a kekszet is, amit hoztam. Egy pléh­dobozban van. Lipót: Igenis, kérem. (El.) Cecília (az elnök asztalához lép): ön la­kik a mellettem lévő szobában, úgy-e) Elnök: Igazán nem tudom. Cecília: De én tudom, mert megkérdez­tem a szobalánytól. Valamire szeretném kérni. Nem f­ogja rossznéven venni egy idősebb hölgytől. Elnök: De kérem... csak tessék ... Cecília: Én beteg vagyok, kérem... ideg­beteg ... a legkisebb zaj felriaszt álmom­ból és órákig nem tudok elaludni. Arra kérném, hogy máskor csendesebben csukja be az ajtót, ha kimegy a szobájából éjjel. Ez vonatkozik arra is, amikor visszajön. Mert kétszer ébresztett fel ma éjjel. Elnök: Bocsánatot kérek ... Cecília: Nem kell haragudnia... Egy idősebb hölgynek el kell nézni ezt a boga­rat... hogy aludni akar éjjel. (Leül egy asztalhoz és orvosságos üvegeket rak ki a retiküljéből.) Eliz (belép, egy tálcán hozza Étterek reggelijét). Etter: Brávó, a reggeli... Tegye csak ide, kedves... (Megsimogatja a karját Eliznek.) A természet gyermeke milyen üde ... (Tapogatja, Eliz gyorsan él. Etter mohó étvággyal reggelizni kezd.) Vera: Nem tudom­, hol maradnak a lá­nyok. (Feláll.) Elnök: Maradj. Vera (szó nélkül leül.) Elnök (elfojtott indulattal): Hol voltál az éjszaka? Vera: Majd meg fogom magyarázni. Elnök: Most fogod megmagyarázni. Vera: Fontos ez) Elnök: Fontos. Egy asszony elhagyta m­a VMmann gimniswzäft VI., Nagymező­ utca 28 10!)

Next