Színházi Élet, 1936. november 1–7. (26. évfolyam, 45. szám)
1936-11-01 / 45. szám
hogy nem lehet tomÚszezni. (Leül az asztal mellé.) Lipót (egy tálcán hozza a professzor reggelijét és leteszi az asztalára. Aztán Verához lép): Tetszik parancsolni) Vera: Köszönöm. Soha nem reggelizem. Lipót (megértően bólint és Heves asztalához megy): Kávét, teát Heves: Kávét föllel. És milyen jam-juk van) Lipót: Eper, ananász, őszibarack. Heves: Hozzon mindegyikből egy keveset és kiflit. Lipót: Igenis, (meghajlik és el.) Elnök (Verához): Mondd csak . . . hol voltál te az éjszakai Vera: Kicsoda buta kérdés. Veled voltam. Elnök: De amikor kimentél a szobából) Vera: Ezt honnan veszed) Én kimentem( Én( Elnök: Szóval nem mentél ki) Vera: Miért mentem volna ki 1 Elnök: Hiszen nem fontos. Mehettél akárhova. Igazán nincs benne semmi. De úgy rémlik, mintha hallottam volna, hogy kimentél. Vera: Hiszen altatót vettél be és mélyen aludtál. Légy szíves megmagyarázni, hogy mit akar ez jelenteni. Miért kételkedsz abban, hogy nem mentem ki) És ha kimentem volna) Mi értelme lenne, hogy letagadjam) Elnök: Dehogy kételkedem. Csak úgy rémlett nekem, hát megkérdeztem. Nem kell idegeskedni. (Kezet csókol neki.) Vera: Igazán elviselhetetlen vagy. Ha valami üzleti bajod van, azt mindig velem érezteted. Ha túl leszünk ezen a dolgon, rögtön el fogsz utazni, pihenni . . . Elnök: Elmegyünk Svájcba . . . valami kisebb helyre . . . ahol jóformán egyedül leszünk ... a havasok közt. Vera: Dehogy megyek én veled ... ha sikerül a dolog, akkor én a Lidóra megyek négy hétre ... de egyedül . . . Etter belép a feleségével. 56 éves ember, a házigazda jogtanácsosa. Szép ember, 30 év előtti értelemben. És 30 év előtti divat szerint is öltözködik. Magas dupla keménygallért hord és hosszú, gömbölyű manzsettákat. A nyakkendőjében gyémánt tű, a bajuszát feketére festeti és katonásan kipödörve viseli. Lényében van valami parancsoló és erőszakos. Etterné (kis törékeny, jelentéktelen asszony. 45 éves. Szerényen jön az ura mögött. Megszokta, hogy a háttérbe szoruljon, hallgasson és szenvedjen). Etter (hangosan): Jó reggelt a díszes társaságnak. Hogy és mint Gyönyörű reggelünk van. Nem csoda, nyár van. És a nyár a természetnek legszebb találmánya. Az érlelő nyár. (Kezeit dörzsöli. A Heves reggelijével belépő Lipóthoz.) Na, mi jót kapunk reggelire) Lipót: Amit tetszik parancsolni. (Heves elé rakja a reggelijét.) Etter: Kávét. Jó falusi tejből. És kalácsot. Jó falusi kalácsot. Ha már falun vagyunk. Nem igaz) Lipót: Igen méltóságos uram. És a méltóságos asszony) Etter: Ő természetesen azt eszi, amit én. Nálunk az asszonyok nem lesznek kérdezve, barátom. (Hangosan nevet.) Lipót (el): Etterné (leül az elnökök asztala melletti asztalhoz). Etter: Ne ide üljön, fiam, üljön át az asztal másik felére. Ide én akarok ülni. Gyönyörködni akarok ebben a szép asszonyban, amíg megreggelizem. Kösütk össze a hasznost a kellemessel. (Etterné helyet cserei. Leülnek. Közben belép Köheg Cecilia bárónő. Hatvan éves, aggszűz. Szikár és szigorú. Fekete ruhában van.) Jó reggelt, bárónő. Üdvözlöm a jótékonyság tündérét szerény körünkben. Cecilia: Jó reggelt. (Kopog a botjával a terasz kőpadlóján, hogy magára vonja Lipót figyelmét, aki a hall ajtó előtt halk hangon utasításokat ad az egyik szobalánynak) : Halló... Lipót: Tessék parancsolni. Cecília: Kérje el a szobalánytól azt a teát, amit magammal hoztam. Abból főzzenek nekem egész világos teát. És kérje el a kekszet is, amit hoztam. Egy pléhdobozban van. Lipót: Igenis, kérem. (El.) Cecília (az elnök asztalához lép): ön lakik a mellettem lévő szobában, úgy-e) Elnök: Igazán nem tudom. Cecília: De én tudom, mert megkérdeztem a szobalánytól. Valamire szeretném kérni. Nem fogja rossznéven venni egy idősebb hölgytől. Elnök: De kérem... csak tessék ... Cecília: Én beteg vagyok, kérem... idegbeteg ... a legkisebb zaj felriaszt álmomból és órákig nem tudok elaludni. Arra kérném, hogy máskor csendesebben csukja be az ajtót, ha kimegy a szobájából éjjel. Ez vonatkozik arra is, amikor visszajön. Mert kétszer ébresztett fel ma éjjel. Elnök: Bocsánatot kérek ... Cecília: Nem kell haragudnia... Egy idősebb hölgynek el kell nézni ezt a bogarat... hogy aludni akar éjjel. (Leül egy asztalhoz és orvosságos üvegeket rak ki a retiküljéből.) Eliz (belép, egy tálcán hozza Étterek reggelijét). Etter: Brávó, a reggeli... Tegye csak ide, kedves... (Megsimogatja a karját Eliznek.) A természet gyermeke milyen üde ... (Tapogatja, Eliz gyorsan él. Etter mohó étvággyal reggelizni kezd.) Vera: Nem tudom, hol maradnak a lányok. (Feláll.) Elnök: Maradj. Vera (szó nélkül leül.) Elnök (elfojtott indulattal): Hol voltál az éjszaka? Vera: Majd meg fogom magyarázni. Elnök: Most fogod megmagyarázni. Vera: Fontos ez) Elnök: Fontos. Egy asszony elhagyta ma VMmann gimniswzäft VI., Nagymező utca 28 10!)