Színházi Hét, 1911. október 8–15. (2. évfolyam, 30. szám)

1911-10-08 / 30. szám

S/frUIAZi UCT 30. szám 3. oldal pesti ember akár betegre kacaghatja magát, ha a „Taxaméter"-t végignézi. Egyik ötlet kergeti a másikat. Kár, hogy Shakespeare nem szinikritikus most vala­melyik fővárosi napilapnál, mert fennebbi híres szavait kétségkívül újra leírná a „Taxaméter "-ről. Nagy Endréről persze nem lehet úgy írni, hogy az ember ne szentelne külön egy pár meleg sort Medgyaszay Vilmá­nak. Az ő mély és gazdag művészete a csou­ja Nagy Endre estéinek. A vidám dolgai ennivalóan bájosak, a szomorú nótái úgy belemarkolnak a közúti rész­vényekkel megkent lipótvárosi hogy a Mimi hangja még hetek szívbe, múlva is vissza-visszacseng annak a fülébe, aki egyszer halotta. Nagy nő, annyi szent. Egyike a legnagyobbaknak. ZÁLOGCÉDULÁKAT, brilliáns köveket, tört aranyat, ezüstöt, úgy­szintén ékszereket a legmagasabb árban veszek, esetleg uj tárgyakra átcserélem. Rertz ékszerész, IV., Károly­ körut 6. sz. Telefon 102—19. Meghívásra jövök. Boldizsár Andor, a Nagy Endre cabaretben „Ödipusz postása" cimen rendkívül ötletes monologot ad elő. (Veres felv.) Nagy Endrében. Mahr Nándor — mint Tisza István gróf. (Veres felv.) Petőfi ciklus. A mulató legények. (Veres felv.)

Next