Szocialista Művészetért, 1967 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
RÉSZVÉTNYILVANÍTÁS Heinz Schnftbel, az FDCR Gewerkschaft Kunst (az NDK-beli művész szakszervezet) első elnökhelyettese lapunkból értesülve Gál Sándor, a Színházi Dolgozók Szakszervezete volt alelnöke elhunytáról, a testvér szakszervezet elnöksége és maga nevében mély részvétét fejezte ki. — KITÜNTETÉSEIK: A Magyar Forradalmi Munkás Paraszt Kormány munkásságuk elismeréséül Bán Frigyes és Gertler Viktor Kossuth-díjas filmrendezőket ..A Magyar Népköztársaság kiváló művésze” címmel tüntette ki. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Balassa Imrének, a Magyar Állami Operaház nyugalmazott dramaturgjának, eredményes munkássága elismeréséül fut. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. Díjak adományozása. Nívódíjjal jutalmazta a Művelődésügyi Minisztérium a Nemzeti Színházban bemutatott „Czillei és a Hunyadiak" című Vörösmarty mű rendezőjét, Marton Endrét és a darab szereplőit. A GYŐR-SOPRON MEGYEI TANÁCS által alapított megyei irodalmi és képzőművészeti díjakat első ízben most osztották ki. A 3000 forintos képzőművészeti díjat Tóvári Tóth István, Munkácsy-díjas festőművésznek ítélték. — VIRÁGOS MIHÁLY Liszt-díjas operaénekes negyedszázados jubileumát ünnepelték Debrecenben a Csokonai Színházban. Az Állami Operaház tagja volt, amikor 13 évvel ezelőtt a debreceni operaegyüttes megalakulásakor Debrecenbe szerződött, ahol nagy sikereket aratott a Rigoletto, Bohémélet, Anyegin, Tannhäuser főszerepeiben. Művésztársai és közönsége meleg ünneplésben részesítene. — MEGOLDOTTUK . . . címmel pályázatot hirdetett a MUNKA szerkesztő bizottsága abból a célból, hogy a hasznos kezdeményezések terjesztésével elősegítse a gyakorlati szakszervezeti munkát. A pályázatban egy-egy probléma megoldásáról kell beszámolni, amelynek a feltételei nem voltak eleve adottak. A pályaművek szólhatnak bizonyos intézmények, berendezések (pl. szellőzőberendezés, klubszoba stb.) létesítéséről, vagy egyes emberek anyagi, társadalmi, jogi, szociális problémájának a megoldásáról, egy vitás ügy rendezéséről stb. Egyetlen követelmény, hogy a dolgozatból világosan kiderüljön: mit tettek az eljáró szakszervezeti szervek, tisztségviselők, illetvea tagok? Növeli a beküldött pályázat értékét, ha a pályázó az eset tanulságai alapján közérdekű intézkedésre hívja fel a figyelmet. A dolgozat terjedelme l0ti—200 sor lehet. Beküldési határidő: február 1. Cím: MUNKA szerktisztősége. Bp., VI., Dózsa György út 64 b. A legjobb pályaműveket a MUNKA márciusi számától kezdődően köztik a lapban, és beszámolnak a díjak elosztásáról. Díjak: egy külföldi út, egy kéthetes, esetleg családos üdülés, kiskönyvtár. — HÍRÜNK a NAGYVILÁGBAN. Az „Iszkuszsztvo” 11. számában beszámolót közölt a malborki ex libris biennáléról, és T. Marangoni, Z. Wasniewski és K. Sopocko mellett Fery Antal exlibrisét is reprodukálta. A Szovjetszkaja Kultúra december 13-i (2108.) számában terjedelmes cikkben ismerteti Komlós Jánosnak a Társadalmi Szemle 10. számában megjelent „Izgalmas évad, vagy izgalmas korszak” című tanulmányát az elmúlt magyar színházi évadról. — MŰVÉSZEK VIETNAMÉRT. Mint ismeretes, a művészek és művészeti dolgozók számos felajánlást tettek a harcoló vietnami nép megsegítésére. A sajtóban nap mint nap olvasható hírek közül különösen a szentendrei művésztelep alkotóinak példaadó gesztusa emelkedik ki. 22 szentendrei festő- és szobrászművész, köztük Barcsay Jenő, Kmetty János, Pirk János, Göllner Miklós, Kucs Béla, Balogh László, Szántó Piroska, Deim Pál, Kántor Andor. — egy-egy alkotásai, ajánlotta fel, mintegy 70 000 forint értékben. A képzőművészek ezenkívül még 130 ezer Ft-ot ajánlottak fel egy iskola és kór ház céljaira. — VALUTACSEMPÉSZÉSÉRT és üzérkedésért a Pesti Központi Kerületi Bíróság egy év és nyolc hónapi börtönbüntetésre ítélte ifj. M o s o n y Emil 25 éves vendéglátóipari zenekarvezetőt, aki W. A. Pipál bécsi lakossal üzleti kapcsolatba lépve külföldi valutákkal, elsősorban lengyel zlotyval üzérkedett. A BÉKÉSCSABAI SZÍNÉSZ HÁZZAL kapcsolatos hírek és fényképek bejárták az egész magyar sajtót. Mint legutóbbi ottjárásunk alkalmával is tapasztaltuk: nagy lendülettel folyik az építkezés. Segít a pártszervezet, a színházi szakszervezeti bizottság, a városi KISZ szervezet, az ipari tanulók, a színészek, a műszakiak A sok segítő nevét leírni e kis hír keretében lehetetlen. Mégis egy név: Kanalas László színművész neve ide kívánkozik. Ő a mindenes. Segít, szervez, agitál, úgyszólván minden szabadidejét a, építkezésen tölti. A lelkes segítség eredményeképpen a munka a vártnál jobban halad, és az 1967. április 4-i átadás valószínűleg jóval előbbre kerül. Mennyivel? Majd meglátjuk . . (Greanfalvi) — A RADIO GÉPÍRÓINAK idei versenyéről múlt számunkban adtunk hírt. A sebességi versenyt Kunvári Lajosné nyerte 6167 tiszta leütéssel, aki teljesítményéért hibátlansági jelvényt kapott. Ugyancsak ő nyerte a külön megrendezett hibátlansági versenyt. — EGRI HÍREK. Az egri zeneiskola első tanári hangversenyén mutatkozott be az iskolához most került három új zenepedagógus: (lalmay Katalin és Dobos Andrásné zongoraszámokkal, Révay Zsolt hegedűszólóval. November 23-án a megye zenetanárai részére Fasang Árpád tartott előadást a marxista zeneesztétika alapjairól. A Szovjetunióban járt zenepedagógus csoport egyik résztvevője részletes beszámolót tartott a szovjet zeneiskolákban tett látogatásaikról, azokról a zenei és pedagógiai élményekről, melyekben részük volt.. A város szimfonikus zenekara — melynek törzsét a zeneiskola tanárai és továbbképzőn növendékei képezik — ez évben 7 bérleti hangversenyt ad Egerben és környékén. (Asztalos Lóránd) — A TELEVÍZIÓ népművelési szerepéről százötven szakember részvételével tudományos konferenciát tartottak Salgótarjánban. Kamarás Rezső, a Népművelési Intézet osztályvezetője a televízió és a népművelés együttműködéséről, Sándor György, a MRT népművelési főszerkesztője a tv 1967. évi népművelési műsortervéről tartott előadást. Bejelentette, hogy új előadássorozat indul a gazdasági reformról, a gyermekek számára két újdonságot tartogat a televízió: a Bábfesztivál és a Tüskevár című sorozatokat. CSONT FERENC, nemrégiben elhunyt festőművész örökségének sorsával foglalkozott a veszprémi Napló december 9-i számában ..Hagyaték szivárványból?” címmel Cserhát József. A cikk szép példája annak, hogy egy megye miként védi nagy művész fiának örökségét ... — „SZERVEZŐ” címmel kéthavonként megjelenő tájékoztatót ad ki a Színházak Központi Jegyirodája az üzemi közönségszervezők tájékoztatása céljából. A szemle riportokban mutatja be a színházak új produkcióit, darabelemzéseket közöl, drámaírók készülő műveit ismerteti. — A SZÓRAKOZTATÓZENÉSZEK könyvtára minden nap 10— 13 óra között a szakszervezeti tagság rendelkezésére áll a székház félem. 17. sz. szobájában. A legfrissebb szépirodalmi, ismeretterjesztő, zenei és politikai könyvek között válogathatnak a szakszervezeti tagok — ingyen! A moszkvai esztrád színházban megkezdett nemzetközi tánczenei kavalkád résztvevői Budapesten az Erkel Színházban léptek a magyar közönség elé (felső képünk, Bojár felv.) . Utolsó magyarországi szereplésük december 12-én a szegedi Nemzeti Színházban volt, ahol a találkozó közönsége előtt Lili Ivanova bolgár táncdalénekesnő (baloldali kép) aratta a legnagyobb sikert (Somogyi Károlyné felv.) Embereit volnánk már akkor tudtam, amikor meghallottam a nevét a rádióban. Tanár Úr, hogy nem halogathatom tovább, írok ismét Magának. Én csaló, az utolsó két évfolyamon voltam a növendéke, de azóta Maga az én választott bizalmim. Ugyan kinek mondhatnám el, ami eget és nyom, ha nem Magának?! Mégha a Maga hatalma is annyi körülbelül az én ügyeimben, mint egy színházi bizalmié . . . Csodálkozik gondolom, ha már Pesten vagyok, miért nem keresem fel? Megvallom: egy hónapja még felkereshettem volna. Akkor gazdag voltam, milliomos. Időmilliomos. De most hálistennek nyakig vagyok a munkában. Kíváncsi, persze, persze. Miért hagytam ott J. város színházát? Egyszerű: nem kötöttek velem szerződést. Tudom, erre jön rögtön a Maga kérdése. ..És miért, édes fiam miért? Oknyomozó életet élünk, fiam..?" Összeférhetetlen természetem van, tanár úr kérem. Mivel a memóriája viszont a legélesebb, tanár úr rögtön replikázik. ..Akkor tavaly ilyenkor miért dicsekedtél el a dirid levelével, hogy a színház fennállásának 150. évfordulója alkalmából arany emléklappal tüntetett ki, s mellé magánlevélben további ottani sikeres pályafutást kívánt, aminő Egressy Gáboré volt, etcetera?” Mondom, összeférhetetlen természetem van. Persze, ez nem úgy áll elő, hogy valami égbekiáltó és mindent felforgató tettet követtem el, hanem úgy apró dolgokból tevődik össze, ahogy a gyerek a játékkövekből felépíti magának a várat. Azzal kezdődött, az én „bűnlajstromom”, hogy az egyik vasárnap délután tsz-bérletben ment volna a ,,Marica grófnő". Az első szereposztás mellett beteg lett a második isz kívülem. Mert hiába a tragédiák hősi szerepköre illik leginkább rám, azért akadt nekem szerep a Maricában is. A gazdasági vezetés úgy gondolta, hogy mivel más nincs, majd megnézik a tsz-vendégek az ,,Imádok félrelépni'’ című modern, jazz-hangvételű miegymást. Kassai, a direktor, erre dühöngeni kezdett, hogy ő megígérte az egyik fontos elvtársnak: vasárnap délután külön páholy várja a leányát a Maricára, és ő nem csinál a szájából, tetszik tudni. Természetesen mégis a jazz ment. Aztán valahogy a kezembe került annak a levélnek a másolata■, amit a diri küldött az illető elvtárs leányának, és benne elnézését kérte a műsorváltoztatásért. Lehet hogy rossz a természetem, de nem szeretem, ha az emberek megalázkodnak A legközelebbi szakszervezeti taggyűlésen (mert nem divatcikk nálunk a társulati ülés), megkérdeztem: miért kell egy nagy hírű színház igazgatójának ilyen levelet írnia egy általános iskolás korú hölgynek, mentegetődzve, bocsánatot kérve?! A taggyűlés igazat adott. De a nevem mögé odakerült az első strigula. Aztán jött a többi. Mikor a Rozsdatemetőt próbáltuk, az egyik jelenetnél azt mondtam az ifjú, de már tiszteségesen kopasz főrendezőnek, Thewretok. Suttyónak, hogy az egekre, agyaljon ki valami mást, mert ezt Kazimir is pontosan így csinálta. .. Sunyó fogdosgatta homlokát, s azt mondta. ..Igazad van, éreztem, fordítunk a dolgon...” Ez volt a második strigula. Aztán elkéstem egyszer a próbáról, másik alkalommal tájon erősen hidegeltettem a színpadot... Minek is folytassam?! Még apróbb dolgokat lehetne ideírni: nem köszönés, közbeszólás. Érdektelen. Mindez halmazati büntetést érdemelt, tanár úr, mert márciusban amolyan levelet kaptam. Halkan megkérdeztem Kassai direktor úrtól, hogy jól lehet neki szuverén joga azzal kötni szerződést, akivel akar, de minő okok alapján nem újítja meg velem a szerződést, ha egyszer ugyanebben az évadban aranyoklevéllel tüntet ki? Kassai, anélkül, hogy egy pillanatra is a szemem közé nézett volna, kihúzta íróasztala fiókját, és monoton hangon felsorolta az okokat: először, másodszor, harmadszor, negyedszer, s csak aztán, mikor erélyesen belökte az íróasztalfiókot, meredt rám, de úgy, tanár úr kérem, hogy szó nélkül kifordultam a szobájából Azt kérdezi persze. Tanár Úr, no jó, de miért nem tettem meg a minimális önvédelmi lépéseket sem? Megtettem! A szakszervezet odafentről írásban megkérdezte a ciirit ugyanezekről, de Kassai két velős sort írt. Kijelentő módban: „Tizedes Pál színművész szerződését összeférhetetlen magatartása miatt nem hosszabbítottam meg.’’ Ahogy lenni szokott, egyik baj után zúdult a másik. Nejem, Melitta, a szubrett, nyíltan szakított velem, s kijelentette: Thewrewk Sunyó jobban tud rendezni a színpadon is, az életben is, mint Tizedes Pál. Így kerültem Pestre, ahol magányosan, árván, ahogy a nyúlós slágerszövegek mondják, kopogok a flaszteron. Pardon, azért, nem egészen egyedül. Minap a rádióban hallgattak meg, s mindjárt felvételt is készítettek. Amíg a meghallgatandó 1 között várakoztam, feltűnt egy kolegina, aki fényes csillaga volt a K. városi színháznak. „Hogyhogy maga itt?’’ — tettem fel neki a bizalmi kérdést. Úgy látszik már erősen tájékozott volt, mert felvillant a szeme. ..Bagoly mondja a verébnek, hogy nagyszemű!” Elhintem. „Magyarul tessék beszélni, így nem tudok.” Nevetett, de olyan kedvesen, hogy elszorult a torkom. „Csacsi. Hát azt hiszi, maga az egyetlen összeférhetetlen természet a magyar színházi glóbuszon? .. mi Tarjanink mondta nemrégiben odahaza, a kávéházban. Nagy szája van ennek a Vasadi Zsüdinek, kicsikét megnevelem. Nem kap szerződést egy évre... Érti már, kedves Tizedes Pál?” Tanár úr sem most jött el Karcagról, tudja hogy van ez. Szerepeltünk egy közös rádióműsorban, aztán rájöttünk, hogy ketten jobban ki tudunk fizetni Pesten egy albérleti szobát. Hanem az ő sorsa, kedves nevelő atyám! azt hallgassa még meg. Amikor Zsüdi feljött, ő is olyan kétségbeesett helyzetben volt, mint én. Az egyik kritikus, akinek véleményét még a szakma is tiszteini szokta, jól ismerte Zsüdi értékeit, s találkozván az egyik színház főrendezőjével, elújságolta: minő gyöngykagyló hever a pesti tengerben, érdemes gyorsan kihalászni. A főrendező beírta a naptárába, és két hétre, egy pénteken 11 órai megbeszélésre kérte a művésznőt, mondván: ,,Szeretnék vele alaposan megismerkedni, mert, hm, nagyszabású terítek forognak agyamban.” Zsüdi pontban 11-kor beült a titkárságra, és várt 120 hoszszú percet. Akkor végre kijött nagy ásítozva a főrendező úr a szobájából. „Ja, maga az? Emlékszem, beírtam. Igen, igen, forduljon csak meg. Igen. Köszönöm Hát majd szólunk.” Persze Zsüdi sem azért kapta az összeférhetetlen jelzőt, mert valami savóvérű öregasszony. „És a beszélgetés elmarad? Azt hittem ..." A főrendező elgondolkodott, mint akit a világ sorsának intézése vár. „Nem. Most halaszthatatlan dolgom van. Különben is csak látni akartam.” Kész. Zsüdi robbant. Jó combközépig felhúzta a szoknyáját. ..Lábamat ne mutassam? Valaha azt is szokás volt megnézni...” Szerencsére, Tanár Úr, a következő főrendező már emberséges ember volt a talpán. Zsüdi azóta mai sztár. Csak egy a baj: örökké úton van. Hálistennek. Dehát magával panaszkodjam? Ha magunkra vettük ezt az életformát, akkor vállaljuk emberi nehézségeit is. Igen, tanár úr, az emberi nehézségeit, mi is, azok is, akik a sorsunk fordulóit irányítják. Mert emberek volnánk, emberként kellene bánni velünk. Persze, ezt mindünknek tanulni kellene. Mondja, nem lehetne a főiskolai tanrendbe beiktatni egy olyan tantárgyat, mint ,,embertan”, vagy ,,emberismeret”? Ahogy Gorkij beszélt erről. Rendezőszakosoknak, színészeknek kellene előadni, meg azoknak, akikből igazgatók lesznek ... Most ébredek rá, hogy filozofálok, pedig az olyan faramucin illik hozzám, mintha megint Frosch fogházért játszanám a Denevérből. Apropó, erről jut eszembe. Nem tud eljönni L. színházába február 6-én este? Én játszom a „Villámfénynél” orvosát. Egyelőre: m. v. Igen, igen. Nem feledték el, úgy látszik, egyesek, hogy azért az én minősítési lapomon a mesterség, igen, igen, a művészet a lényeges. Varga Imre S szocialista A MŰVÉSZETÉRT EMlÉlEZTESŐ 1967. JANUÁR Január 1. 1023. PETŐFI Sándor születése Január 2. 1898. Megalakult a SZAKSZERVEZETI TANÁCS Január 11. 1897. VERES Péter író születése Január 9. 1905. „Véres vasárnap" Pétervárott Január 18. 1945. A Szakszervezeti Tanács újjáalakulása Január 76. A Szovjetunió és az európai népi demokráciák részvételével megalakult a KGST (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa) Január 81. 1984. E napon halt meg V. I. LENIN Január 88. 1891. Antonio GUAMAri-nak, az Olasz Kommunista Párt alapítójának, a jelentős teoretikusnak születése Január 27. 1756. Wolfgang Amadeus MOZART, a nagy zenei költő születése A Művészeti Szakszervezetek Szövetségének havi lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: dr. Varga Imre. Szerkesztőség: Budapest, VI., Gorkij fasor 30. I. 31. Tel.: 425—756 38. Lapzárat minden hó 10-én. Kiadja és terjeszti a NÉPSZAVA Lapkiadó Vállalat, Budapest, VII., Rákóczi út 54. Tel.: 224-819. Felelős kiadó: Gábor Márton, a Népszava Lapkiadó Vállalat igazgatója. Előfizetési díj egy évre 12 Ft, félévre fi Ft. Befizethető a 75.915. 001 — K. 95. sz. számlára. Népszava L. V., Bpest címre, 67.1966 Egyetemi Nyomda mélynyomása, Budapest