Szocialista Művészetért, 1984 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
2 főovássia TOVÁBBFOLYT, ILLETVE BEFEJEZŐDÖTT az egyes besorolási táblázatok, nómenklatúrák korszerűsítése. Lezárultak a viták, a tárgyalások a közművelődési intézmények dolgozóinak munkabéréről, a felsőoktatási intézményekben fizethető óra- és vizsgadíjakról, valamint különóradíjakról, a felsőoktatási intézmények oktatói és egyéb dolgozói munkabéréről, továbbá a színházi, zene- és táncművészeti intézmények dolgozóinak munkabéréről kiadandó jogszabályok közül. Ezekben a rendelkezésekben — az általános alsó-felső, bérhatárok emelésén túlmenően sok eredményt nem igen lehet felmutatni. Ez persze nem jelenti azt, hogy bizonyos arányokon, régebbi feszültségeken nem tudtunk volna segíteni, igazán jelentős áttörésekre nem került sor. Bár voltak ilyen próbálkozásaink is. Az egyes művészeti munkakörökben dolgozók már hosszú évek óta — joggal — nehezményezték azokat a besorolási feltételeket, melyek alapján az artistaművészeket, az ipari formatervezőket, a filmrendezőket, vagy operatőröket egyaránt „ügyintézőnek” kellett besorolni. Erre a gondra a gyógyírt abban a megoldásban láttuk, hogy vagy egy egységes „művészeti” nómenklatúrát kellene alkotni, vagy pedig ezeket a művészeti munkaköröket be kellene illeszteni a leghomogénabb művészeti besorolási táblázatba, abba, mely a színház-, a zene- és táncművészeti intézményekre vonatkozik. Kezdeményezésünk, melylyel egyébként a legtöbb „jogszabályalkotó” egyetértett, végül is a tárca ellenállása miatt nem vezetett eredményre. Kompromiszszumos megoldásként abban állapodtunk meg, hogy a közeljövőben kiadásra kerülő úgynevezett besorolási útmutatóban vagy példatárban a tárca külön kitér ezekre a munkakörökre, és ezzel megteremti a lehetőségét annak, hogy a kollektív szerződésekben, munkaügyi szabályzatokban az artisták, vagy a filmrendezők már ne mint ügyintézők, hanem a tényleges művészeti munkaköri elnevezésük szerint szerepeljenek. A FILMALKOTÓK ÉS A FILMGYÁRTÁSBAN résztvevők anyagi ösztönzéséről kiadandó miniszteri rendeletre visszatérünk. Néhány pontjáról — mint ismeretes — hónapok óta vitázunk az illetékes államigazgatási szervekkel. Úgy tűnik, ezt az ügyet is le lehet zárni. A legtöbb kérdésben meg tudtunk egyezni, az úgynevezett „nívódíj" ügyben azonban nem tudtunk ötről hatra előrelépni. Mint már többször jeleztük, szakszervezeti szövetségünknek az volt az álláspontja, hogy a nívódíjat a jövőben — miután prémiumjellegű kifizetésről van szó — művészeti prémiumnak vagy nívóprémiumnak kellene nevezni, és így elhárulnak az akadályok ezen összeg nyugdíjba történő beszámíthatósága elől. Érvelésünket sem a Pénzügyminisztérium, sem az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal vezetői nem fogadták el. Amíg viszont nem egyezünk meg, az egyébként kedvezőbb feltételeket tartalmazó jogszabály nem jelenhet meg, és ezáltal ezek a kedvezőbb feltételek az alkotókkal kötendő szerződésekben sem érvényesíthetők, — a többség érdekében — el kellett állni ettől a javaslatunktól. Fenntartjuk ugyan álláspontunkat, meg vagyunk győződve érvrendszerünk helyességéről, de a jelenlegi körülmények között nem tudjuk megvalósítani elképzelésünket. Későbbi időpontban vissza kívánunk térni a kérdésre. MEGJELENT AZ ÚJ JÖVEDELEMADÓ RENDELET. November utolsó, december első napjaiban meglehetősen sok gondunk támadt a televízió „Hét" című műsorában elhangzott „magyarázat”ból és az elterjedt rémhírekből. Úgy tűnt, hogy a „szellemi tevékenységet folytatókat” és a „butikosokat” egy kalap alá, közös nevezőre hozta az új jogszabály, holott szó sincs erről. A művészeket — bármilyen művészeti tevékenységet is végeznek, bármelyik művészeti ágban is fejtik ki a tevékenységüket — preferálja az új adójogszabály. Lényegesen javultak azok a feltételek, melyek lehetővé teszik a jelentősebb mértékű, a tényleges ráfordítással arányban álló rezsi beszámítását, finomultak az adókulcsok, az adósávok. Bebizonyíthatóan több ezer, egyes sávokban akár több tízezer forintos kedvezményhez jutnak az új szabályozással a művészek. Jobban érvényesül az a szabály, hogy a jövedelemmel arányosan adózzanak az érintettek. Mindezt meg is kellett értetni az érintettekkel. A szabadfoglalkozású zenei előadóművészek szakszervezeti bizottsága a Pénzügyminisztérium szakértőit hívta meg, hogy ismertessék az új rendelkezéseket, a Színházi Dolgozók Szakszervezetének elnöksége külön napirendre tűzte a témát, és úgy döntött, hogy minden alapszervezetnek levélben hívják fel a figyelmét a változásokra. Hasonló módszerekkel igyekszik a többi érintett szakszervezet is, ha nem is propagálni, de megismertetni a változásokkal a tagságot. VANNAK PERSZE OLYAN ESETEK IS, amikor nem lehet egyszerűen megmagyarázni a változásokat. Január elsejétől — és erről is tettünk már említést — megváltoznak a munkaviszonyban nem álló előadóművészek társadalombiztosítási járulék fizetésére vonatkozó jogszabályok is. Jelentős mértékben emelkedik a havonta kifizetendő összeg és bár emelkedik a juttatás is, e két tényező távolról sincs összhangban egymással. Magyarázni lehet az intézkedéseket — egységesítési törekvésekről van szó, meg arról, hogy itt is, mint a kisiparosoknál, a kiskereskedőknél, az ügyvédeknél —az illető művész fizeti a munkaviszony esetében egyébként a munkáltató által fizetett társadalombiztosítási járulékot és a dolgozó által kifizetett nyugdíjjárulékot is, így a társadalombiztosítási kiadások fedezetéül szolgáló összeg nem két helyről, hanem csak az előadóművésztől folyik be. Magyarázni lehet, de megértetni nem lehet ezt a változtatást. De olyan körülmények között élünk, dolgozunk, amikor ha nem értünk egyet bizonyos intézkedésekkel, akkor is tudomásul kell vegyük azokat, mert a jogszabályalkotók rákényszerülnek bizonyos döntések meghozatalára. AZ EDDIG FELSOROLT NAGYOBB lélegzetű, avagy a tagság nagyobb hányadát érintő kérdéseken kívül természetesen továbbra is észrevételeztük, véleményeztük a megjelenés előtt álló jogszabályokat, így például foglalkoztunk a felsőoktatási intézmények és oktatási szervezeti egységek vezetőinek megbízási rendszeréről, valamint az egyetemi tanárok kinevezésének módosításáról kiadandó minisztertanácsi előterjesztéssel. Szóvá tettük, hogy bár a népgazdaság minden területén tapasztalhatók — az egyébként helyes politikai döntések nyomán — a decentralizálási törekvések, úgy tűnik azonban, ezen a területen tovább erősödik a centralizáció. Az egyes kinevezések, a kinevezési szintek felemelése — véleményünk szerint — nem kívánatos hatásokkal is együtt járhat. (Nota bene: hasonló jellegű vélemények hangzottak el a közelmúltban azon a tanácskozáson is, ahol a fiatalok mondták el a véleményüket a felsőoktatási távlati fejlesztési koncepciókról, a felsőoktatási reformról.) (B.I.) Sulyok Gabriella grafikája K SZERVEZETI SIET — A SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÁCSA december 9-i ülésén Gáspár Sándor főtitkár azzal a kéréssel fordult a Szaktanácshoz, hogy enyhítsék megterhelését és mentsék fel főtitkári tisztségéből. A SZOT úgy döntött, hogy kimagasló érdemeinek hangsúlyozásával felmenti főtitkári tisztségéből, és megválasztotta a SZOT elnökének. A SZOT az elnökség javaslatára Méhes Lajost kooptálta a SZOT tagjai sorába, megválasztotta az elnökség, a titkárság tagjává, valamint a SZOT főtitkárának. A Szaktanács érdemei elismerése mellett Földvári Aladárt felmentette elnöki tisztéből, és megválasztotta a SZOT alelnökévé. A Szaktanács Jakab Sándort — nyugállományba vonulása miatt, érdemei elismerése mellett — felmentette főtitkárhelyettesi tisztségéből, elnökségi és titkársági tagságából.• SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉGÜNK elnöksége november 28- án délután Vass Imre elnökletével a székház klubjában ülést tartott. Az előadóművészi jogok érvényesülésének tapasztalatairól szóló jelentés, valamint a kazetta jogdíj felhasználására készített előzetes javaslat volt az ülés első napirendje dr. Békés Imre kv-titkár előterjesztésében. A jelentést munkaanyagként fogadta el az elnökség s az előkészítőket megbízta a részletesen kidolgozott, az illetékesekkel egyeztetett dokumentumnak januári újbóli előterjesztésével. Tudomásul vette az elnökség a Finnországban, Japánban és Csehszlovákiában járt delegációink jelentéseit. Ezek után személyi kérdésekben döntött az elnökség. Tudomásul vette, hogy a titkárság Filvig Erzsébetet, Gáspár Jánosnét és Nyulász Istvánnét politikai főmunkatársnak nevezte ki. Az 1984. április 30-án nyugállományba vonuló dr. Varga Imrének, a Szocialista Művészetért felelős szerkesztőjének és az 1984. február 28-i hatállyal nyugállományba vonuló dr. Pataky Dezsőné politikai főmunkatársnak eredményes munkájukért köszönetet mondott. Szalai Mária újságírót a Szocialista Művészetért szerkesztőségébe szerkesztőnek, Juhász Ferencet a bv közgazdasági osztályára politikai munkatársként kinevezte. A Novotel Budapest Kongresszusi Központ által kikért Köves Tamás helyére Gyimesi Lászlót, a budapesti szórakoztatózenészek alapszervezetének függetlenített szótitkárát a Zeneművészek Szakszervezetéhez politikai munkatársnak áthelyezte. Végezetül Simó Tibor főtitkár a két elnökségi ülés közt folytatott tevékenység főbb momentumait ismertette. — SZAKMAI ELNÖKSÉGEK ÜLÉSEI. November 29-i ülésén az Artistaművészek Szakszervezetének elnöksége beszámoltatta az szb-titkárokat alapszervezetük 1983. évi munkájáról. — December 1-én a Fészek Művészklubban tartott ülésén a Zeneművészek Szakszervezetének elnöksége beszámolót vitatott meg a Veszprém megyei zeneiskoláknál folytatott brigádvizsgálat tapasztalatairól. A December 2-i együttes elnökségi ülésén a Magyar Rádió Dolgozóinak Szakszervezete és a Televíziós Dolgozók Szakszervezete a közös üdülési szabályzattal, valamint az 1984-es üdülési térítési díjak kérdéseivel foglalkozott, valamint megvitatták a lakáselosztásról szóló egységes elnöki utasítást. A Színházi Dolgozók Szakszervezetének elnöksége december 5-i ülésén az új jövedelemadórendszerrel ismerkedett, majd kötetlen beszélgetést folytatott az elnökség munkamódszeréről, az új körülményekhez igazodó munkastílus kialakításáról. — December 15-i ülésén a Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezetének elnöksége a filmforgalmazás új ösztönzési rendszerének bevezetésével kapcsolatos állásfoglalást vitatta meg. — A Televíziós Dolgozók Szakszervezetének elnöksége december 16-i ülésén az új Nemzeti Színház felépítésével kapcsolatos tennivalóikkal foglalkozott. AZ OSZK 1984. ÉVI TERVEIRŐL, FELADATAIRÓL — Folytatás az 1. oldalról — bizottságok támogatására és segítésére. Ez az együttműködés a Zeneművészek Szakszervezetével magától értetődővé vált az OSZK számára: az elmúlt negyedszázadban minden szélesebb zenészréteget érintő kérdést, intézkedést előzőleg megtárgyalt a Zeneművészek Szakszervezetének elnöksége, az OSZK igazgatósága pedig az elnökség véleményét figyelembe véve tette meg a szükséges intézkedést, a lebonyolításban pedig mindenkor kérte a szórakoztatózenész szakszervezeti bizottságok segítségét. 1984-ben az ideiglenesen működési engedéllyel rendelkezők szakmai felülvizsgálata mellett a Zeneművészek Szakszervezetének elnökségével egyetértésben ismét lehetőséget adunk a középiskolai végzettséggel ugyan nem rendelkező, de a pályán már jelentős ideje — legalább öt éve — működő, ideiglenes engedélyes zenészek számára a végleges működési engedély megszerzésére, a megfelelő szakmai vizsga alapján. A vizsgákra felkészítő, szakmai képzést és továbbképzést biztosító stúdióhálózatunkat az utóbbi években fokról fokra bővítettük, és terveink szerint 1984-ben már valamennyi megyében lesz OSZK stúdió. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a jövő megfelelő szakmai színvonalát csak stúdióink mennyiségi és minőségi fejlesztése biztosíthatja. E tanévben, 1983-84-ben kezdte meg működését soproni szombathelyi és zalaegerszegi stúdiónk, 1984 őszére pedig tervezzük a szekszárdi és székesfehérvári stúdió megindítását. A diszkósok vizsgára történő felkészülését az elmúlt évekhez hasonlóan 1984-ben is szakmai tanfolyammal kívánjuk segíteni. Az OSZK új részlege, a KaleidOSZKóp Műsoriroda működésének második éve lesz 1984. Az első év, az indulás gondjai és nehézségei után, a megszerzett tapasztalatok birtokában reméljük, hogy műsorai továbbra is a közönség tetszésével fognak találkozni. A műsorok számát elsősorban vidéken valamelyest növelni kívánjuk, a fő feladatnak azonban a minél magasabb művészi színvonal biztosítását tartjuk. Ugyancsak új területe az OSZK, pontosabban az OSZK központi stúdió munkájának 1984-ben a revütáncos-képzés. Az e célra szervezett hároméves tanfolyam első tanévét zárja 1984 júniusában. Létrejöttét az Országos Közművelődési Tanács 1983 márciusi határozata alapozta meg, mely — áttekintve a vendéglátóipari és az idegenforgalom területén a szórakozás, szórakoztatás helyzetét — szükségesnek ítélte a revütáncos-képzés megindítását. Ennek nyomán kapott felhatalmazást az OSZK a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége titkárságától, majd elnökségétől a képzés tematikájának kidolgozására, amelyet a fenti testületeken kívül jóváhagyott a Művelődési Minisztérium és a Magyar Táncművészek Szövetsége. A tanfolyam létrehozásához és annak működéséhez a Belkereskedelmi Minisztérium és a Magyar Televízió jelentős anyagi támogatást biztosított. A felvételi felhívásra mintegy hatszázan jelentkeztek. Közülük választotta ki a felvételi bizottság azt a 40 lányt és 20 fiút, akik végül beiratkozhattak a tanfolyamra. Tanárok és hallgatók egyaránt nagy lelkesedéssel kezdtek munkához, reméljük, hogy három év múlva ennek eredménye már valamelyest érezhető lesz a budapesti revütáncos produkciókban is. Az OSZK fő feladatának természetesen minden új feladat mellett továbbra is a szórakoztatózenészek foglalkoztatásának biztosítását tartjuk. Ez a megváltozott és nehezebbé vált gazdasági feltételek miatt jóval több munkát ró az OSZK munkatársaira: a szerződéses üzletek jó része ugyanis csak rövidebb időre szerződteti a zenészeket az eddig szokásos egy évnél, ami többszöri szerződéskötést, közvetítést jelent, a velejáró többletmunkával. E mellett jelentkezik az a törekvés is, hogy a zenekarok létszámát csökkentsék, ami egyes hangszerek vonatkozásában — mint például a hegedűsök, vagy a dobosok, gitárosok esetében — egzisztenciális, foglalkoztatási, megélhetési gondokat is jelent. Ez differenciáltabb és sokoldalúbb munkát követel az OSZK munkatársaitól: a változó és új igények mellett is biztosítaniuk kell mind a vendéglátás megfelelő zenei ellátását, mind a zenészek lehetőség szerinti elhelyezését. E ténykedésünk során is számítunk természetesen a szórakoztatózenész szakszervezeti bizottságok és bizalmi testületek aktív együttműködésére és segítségére. Csak a legfontosabb és az új feladatokat emelhettük ki az OSZK 1984-re tervezett sokoldalú és sokféle terveiből. Csak említést tehetünk például arról, hogy a „Szórakoztatózenészek" című lapunk az eddigi évi négyszeri helyett hatszor, tehát kéthavonként fog megjelenni, hogy több szakmai bemutatót és stúdióhangversenyt kívánunk rendezni, hogy javítani kívánjuk stúdióink elhelyezését és felszereltségét. Reméljük, hogy az év végén a felsorolt feladatok sikeres és eredményes megvalósításáról számolhatunk be — év közben pedig menetközben is tájékoztatást adunk az OSZK általános érdeklődésre számot tartó eseményeiről. Péter Miklós