Szocializmus, 1934 (24. évfolyam, 1-9. szám)

1934-04-01 / 1. szám

SZOCIALIZMUS III. A német és az osztrák szociáldemokrácia katasztrófája poli­tikai katasztrófa, amely érte a mozgalmat. Vereség, amely meg­semmisítette a forradalom organizációs erőit, felépítményeit. Vereség, amely vissza­vetette a mozgalmat és megsemmisítette sok­sok alkotását. Vereség, amelynek nyomán a siker és a győzelem éveiben a párthoz tartozott tömegek egy része és a középosztály rétegeinek nagy része cserbenhagyta, hogy épúgy az antimarxiz­­mus táborába szaladjon, mint ahogy annak idején a szociáldemo­krácia táborába sietett. Nem az ő szempontjukból kell megvizs­­­gálni a kérdést. Ők mindig a győztes pártján lesznek és mindig a nap hősének tömjéneznek. Azok szempontjából kell megvizs­gálni a kérdést, akik a szociáldemokrata mozgalomban társadalmi törekvést és új társadalom megvalósítására törő eszmét látnak. A politikai mozgalmat érhette vereség. Szervezetek semmisül­tek meg, amelyeket évtizedek áldozatkészsége tett naggyá. Száz- és százezer egzisztencia pusztult el, tengernyi szenvedés zúdult sokszázezer emberre. A fasizmus rombolása és terrorja töméntelen fájdalmat, megalázást és szenvedést okozott. Mindez együttvéve — a kapitalizmus szempontjából nyilván ez a legfontosabb — visszavetette a munkásosztályt sok-sok évtizeddel, mert megrabolta a társadalmi, politikai és szociális haladásnak jelentős ered­ményeitől. Mindenekelőtt lerombolta a szociális haladást, sza­baddá tette a kizsákmányolást. Lerombolta a profit, elé emelt gáta­kat. A munkást újból félállati sorba döntötte, akinek mukkanni sem szabad, és aki örüljön és adjon hálát, hogy egyáltalán élhet! Mindez valóban súlyos és nagy veresége a haladásnak. Fájdalmas vesztesége két évtized áldozatteljes előretörésének. De van-e, aki hitelt ad az antimarxista front huhogó baglyainak, hogy ez a marxizmus és a szocializmus csődje? Hát valóban hiszik, hogy a szocializmus jogosultsága és iga­­zoltsága csak addig van meg, amíg gúzsba nem kötik a munkást és igazságot hirdető könyveit máglyára nem vetik? Elfelejtik, hogy régebben is börtönbe juttatták a szocialistákat, és azt is elfelejtik, hogy még régebben felnégyelték a sztrájkolók vezetőit. Már felejtik, hogy kegyetlen kínzásokkal gyötörtek más vélemé­nyen lévő embereket? Már nem tudnak arról sem, hogy valaha „Szent Szövetséget“ kötöttek a forradalom ellen, és ahogy ez üldö­zések és megvettetések során túl változott meg a társadalom össze­tétele és alakult folytonosan a kapitalizmus nagyobb és nagyobb formákra, úgy változtak politi­kai és társadalmi viszonyai és úgy nőtt vele a modern munkásosztály. Nőtt és megerősödött. És ahogy Karl Renner mondja: „Az egykor néma osztály megtalálta hang­ját. Az egykor életcél nélküli osztály világtörténelmi célba tekin­tett bele.“ Igen, az egykor néma osztály megtalálta önön hangját az osz­tályharc küzdelmeiben és megtalálta önmagát világtörténeti cél­kitűzéseiben! Innen kezdve lett tényezővé. És innen kezdve már .

Next