Szolnok Megyei Néplap, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-22 / 146. szám
1983. JÚNIUS 22 IA tévés képernyője esőtt Bár a figyelem ezekben a napokban Veszprémre irányul, előtérben állnak a tévétalálkozó eseményei, a hétfői rendkívüli adásnapon az 1-esen, tegnap pedig a 2- es csatornán a ’82-es év drámatermésének javából mutattak be néhányat — heti jegyzetemben mégis néhány pillantást az elmúlt hét programjaira vetek, mindenekelőtt a televízió kulturális magazinjáról szólok — egy kivételes esemény kapcsán. Kritizál a Stúdió 83 Kedvelt műsorom a televízió kulturális magazinja, a kedd esténként jelentkező Stúdió ’83, amelyet Érdi Sándor főszerkesztő irányít. Hetente csokorba kötve szállítja a hazai és a külföldi érdekességeket, és bár többnyire egy kaptafára készülnek az adásai — azért hovatovább — attól függően, hogy ki vezeti a műsort és ki szerkesztette a magazin anyagát — mégis jól érzékelhető sajátos vonásai alakultak ki. Ha például maga a főszerkesztő vállalja ezt a munkát, akkor a magazin erősen kultúrpolitikai színezetű, ha Baló György ül a kamerák elé, tartalma kiszélesedik a nagyvilág felé, ha pedig Szegvári Kataliné a szó, akkor elsősorban hazai dolgaink, s abból is a művészek világa kerül a vizsgálódás középpontjába. És folytathatnám. Jólesik tapasztalni ezeket az árnyalatbeli különbségeket, amelyek határozott szerkesztői egyéniségekre vallanak. Azt is megszokhattuk már, hogy a magazin tartózkodik a művészi értékek vagy még pontosabban a művészeti termékek minősítésétől; s ha értékel, akkor sem bírál, csupán elismer. Művészeti kérdésekben polémiát nem kezdeményez — magatartása ,,hűvösen” tárgyilagos. Épp ezért — legutóbbi adása kissé meglepett: a műsorvezető Érdi Sándor finoman bár, de szokatlan határozottsággal leckéztette meg az egyik kulturális havilap cikkíróját, mert az illető úgymond illetlen hangnemben merészelte bírálni egyik jeles képzőművészünk tavaszi, vigadóbeli kiállítását. Tehát felvette az igazságosztó bíró talárját — s keményen megfedde a szerzőt otromba kritikai cselekedetéért. Ugyanis Szász Endre — mert a kérdéses kiállító művész ő — munkáiról, a Kritika azt merte mondani, hogy értéktelen giccsek. Kétségtelen, vakmerő állítás, de Sík Csabának — mert tőle származik a bírálat — lelke rajta. Elgondolkodtató azonban, hogy kedvenc magazinom szerkesztői vajon az Igazságtevés módját választották-e a cikk írójának eme rendre utasításával. Annál is inkább, mert a televízió kulturális folyóiratának — mint fentebb említem — nem szokása a kritika. Vagy ez olyan súlyos eset lett volna, hogy ezért a kivételt is vállalni kell! És egyáltalán, hova vezetne, ha egyik fórum a másik bírálati jogát vitatná, s különféle olyan normákat igyekeznek rákényszeríteni, amelyek nem tartoznak a kritika mint tudományos műfaj iránt támasztott követelmények közé. Ami azonban azt a szándékot illeti, hogy a magazin gazdái igyekeznek beleszólni a kultúra közérdekű vitás kérdéseibe is — ha nem is ebben a formában, és céllal, mint most — csak üdvözölni lehet. Mert a Stúdió ’83 színei közül — bár tartalma sokszínű és gazdag — ez a szín, a kritikáé bizony nagyon is hiányzik. Az értékek és a széles közönség egymásra találásáért folytatott küzdelemben — mert hisz a magazin végső célja is ez — nem mellőzhető az orientálásnak ez a harciasabb eszköze sem. Röviden Egy író munkájából vagy munkáiból sokféleképpen születhet televíziós műsor: csak ötlet kell hozzá, s máris kész a dolog. Liska Dénes szerkesztő a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb módját választotta néhány Szakonyimű bemutatásának: felkérte a szerzőt, álljon oda, illetve üljön oda a nézők elé és csevegjen el egy kicsit velük, „tálalja fel” saját írásait. Szakonyi Károlyban jó partnerre is talált, aki kedvesen társalogva beszélt nekünk játékairól, írásairól, s szinte észrevétlenül vezetett be az ő világába. Három jelenetet és a Hongkongi paróka előadásának egy részletét kötötte csokorba — kedves mulatságul a Kisded játékaim című összeállításban. A legemlékezetesebb közülük a nyugdíjba menő színész dicsekvő panasza rendezőjéhez — Körmendi János remeklése. A Szakonyiéhoz hasonló írói kiruccanás a képernyőre — máskor is járhatna szerencsével — nézőnek, írónak egyaránt. Az erdélyi Bethlen kollégium története maga történelem, a kultúra históriája. Alkalmasabb kalauzt se választhattak volna a róla szóló film készítői, mint Sütő Andrást, a szépszavú írót. Sajnálatos azonban, hogy elsősorban a kollégium mint látvány, építmény jelent meg előttünk, s a film csak keveset idézett meg szelleméből, tudós fiaink emlékéből. A Mondod-e még? címmel, rövidítve közrebocsátott román televíziós film adós maradt tehát a kollégium mint szellemi építmény megismertetésével. Már az ötödik elődöntőjét láthattuk a Ki mit tud?-nak — s anélkül, hogy tartalmának részletesebb elemzésébe bocsátkoznék, az eddigiek láttán csupán egy kérdés. Hol maradt a humor? Mert jószerivel van itt minden, ami régebben is volt, csak egynek nyomát nem lelni, vagy csak elvétve: a nevetésnek. Vajon mi lehet az oka, hogy se paródia , pedig a fiatalok kedvenc műfaja — se humoros jelenet, se vidám tréfa nem termett az idei Ki mit tud?-ra. Igaz, a popzene, a popzenekarok se dicsekedhetnek. No, de ez már messzebbre vezetne. Egyelőre várjuk ki a végét. — VM — Dzsessznapok Debrecenben Alig egy hónap választ el bennünket a debreceni dzsessznapok rendezvénysorozatától. A város tizenkettedszer lesz a fesztivál házigazdája, július 13—17. között várja a dzsessz kedvelőit és művelőit Jeles hazai szólistákon kívül néhány világsztár is részt vesz a dzsesszmuzsikusok legnagyobb magyar seregszemléjén. Fellép többek között Pege Aladár, Deseő Csaba, Pleszkán Frigyes, a Benkó Dixieland, Siger Small Band, Jack DeJohnette, Chris Hinze, Sigi Busch és még több hazai és külföldi híresség. A programokat a művelődési központban, a Bartókteremben, a szabadtéri színpadon és a városi sportcsarnokban rendezik. Kedvezményes fesztiválbérletet is bocsátanak ki a „vékony” pénztárcájú dzsesszrajongóknak. A jegyeket június 20-tól árusítják a debreceni szervezőirodában. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Csongrád megyében Színház és tsz-szövetség együttműködése A termelőszövetkezeti dolgozók művelődését, szórakozását szolgáló együttműködési megállapodást kötött a Csongrád megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetsége és a Szegedi Nemzeti Színház. A napokban aláírt szerződés értelmében a színház az 1983—84-es évadban a szövetkezeti gazdák részére öt előadásból álló bérletet bocsájt ki. Ezen kívül a színház vállalja, hogy művészei rendszeresen fellépnek a közös gazdaságok különböző rendezvényein, politikai és társadalmi ünnepségein, többek között a zárszámadási közgyűléseken, továbbá színész —közönség találkozókat szerveznek, s előadásokat tartanak a gazdaságokban. A Csongrád megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetsége művészeti díjat alapít, amelyet minden évad végén a kiemelkedő művészi teljesítményt nyújtó színészeknek ítélnek oda. Néptáncfesztivál Gyulán Pénteken kezdődik Gyulán a háromnapos jubileumi néptánctalálkozó, amely a 35 évvel ezelőtti első országos fesztiválra emlékezve összegzést ad arról, milyen utat járt be a magyar néptáncmozgalom a felszabadulás utáni évtizedekben. Pénteken este a szabadtéri színpadon a három békési együttes — a gyulai Körös, a békéscsabai Balassi és a gyomaendrődi Körösmenti együttes — műsorát láthatják a gyulaiak s vendégeik. Tanítani „izgalmas szellemi kaland” Hóna alatt rajzokkal teli mappa, két kezében táska, festékeikkel és mindenféle olyan dologgal telve, amely egy rajzórán vagy szakkörön szükséges lehet. Szávai István a megyei művelődési központból távozóban valószínűleg tanítványaihoz igyekszik a Széchenyi lakótelep „piros” iskolájába. Két éve „ingázik” így munkájának két színhelye között, no és ne feledkezzünk meg a harmadikról sem, Zagyvarékasról, ahol él s ahol történetesen színjátszó csoportot vezet. Minden, de legalább is nagyon sok minden érdekli a fiatal biológiai rajz szakos pedagógust. Mindenekelőtt a tanítás, hisz ez az amit hivatásául választott, noha a pedagógiai főiskolára még nem ezzel a szándékkal indult a Meggyesegyházán érettségizett diák. Akkoriban sokkal inkább foglalkoztatta az írott szó, versek, novellák kerültek le a tolla alól, s nyilván tehetséggel művelte ezeket a műfajokat is, hisz gimnazistaként Sárvárott csak Bari Károly „előzte meg” a diákköltők-írók versengésében. Újságíró akart lenni, ma is jónéhány kéziratot őriz íróasztalfiókja. Ezek az írások azonban már kifejezetten a pedagógus feljegyzései, egy olyan pedagógusé, aki alkotó módon éli meg — saját szóhasználatával élve — azt az „izgalmas szellemi kalandot”, amit a tanítás jelent. Szávai István rajzórái azt is mondhatnánk rendhagyóak. Óráin a zene, az irodalom éppúgy jelen van, mint a képzőművészet. Sőt, sokszor éppen a gyerekek általános, zenei - irodalmi kultúrája a kiindulópontja a képzőművészet világához való közeledésüknek. A tökéletes persze egy olyan iskola volna, amelyben komplex művészeti nevelést kapnak a diákok. Szolnok ének-zene tagozatos általános iskolájában szeptembertől megkísérlik bevezetni ezt a rendszert. A vizuális, képzőművészeti nevelés feladatait Szávai István vállalta. S meggyőződésem, hogy az önmaga előtt igen magasra tartott mérce szerint teljesíti is. Másképp ugyanis nem tud dolgozni. Ezt a „teljesítmény-orientált” szemléletet még otthonról hozta. Szülei falusi munkásemberek voltak, ám nem zárult be körülöttük a világ. A „fényes szelek” időszakában sok feladatot vállaltak tágabb közösségükért, a faluért is. Egyfajta népművelői „vénától” Szávai István sem mentes Régebben diákszínpadon játszott, maradt benne valami vonzalom a közösségi tevékenységi formákhoz. Nyilván ezért is — vagy csupán a játék öröméért? — szervezett színpadot Zagyvarékason, tart gyermekfoglalkozásokat számtalan helyen, és persze vezeti a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ gyermek-vizuális szakkörét. Kapcsolatot tart üzemi, vállalati kollektívákkal is, akiknek időnként kiállításokat is rendez tanítványai munkáiból. Grafikákat, festményeket, rézkarcokat, linómetszeteket, festett textilképeket tud ilyenkor bemutatni, hisz óráin — és persze a szakiköri foglalkozásokon is — a gyerekek több csoportban, többféle technikával dolgozhatnak. Mindenki azt a csoportot választhatja, amelyben legsikeresebb a tevékenysége. Ennek a sikernek egyik feltétele azonban a „nyersanyag”, a sokféle technikai felszerelés, festék, ecset, ceruza, toll — és még sorolhatnám —, amelyet az üzemek segítsége nélkül talán elő sem tudnának teremteni. A mindennapi pedagógiai munka megvívja csatáját az elméleti munkával — mondja Szávai István. Talán azért a közeljövőben jut ideje és energiája megírni, összegezni eddigi pedagógiai munkájának, kísérleteinek tapasztalatait A gyermek vizuális, képzőművészeti nevelésének kérdéseiről érdemi „hozzászólást” tartogat. TE. Fotó: T. Z. Szávai István portréjához A hét filmjei Éjszaka az éterben, őrizetbevétel Holnaptól a következő új filmek láthatók a premiermozik műsorán: Éjszaka az éterben — színes, feliratos lengyel film, rendezte Tomasz Zygadlo, főszerepét Roman Wilhelms játsza. A rádió lelki klinikájának szerkesztője sorsok irányításával, tragédiák megakadályozásával bajlódik, miközben saját — feszültséggócokkal teli — élete kátyúba jut. Őrizetbevétel a címe Claude Miller francia rendező színes, szinkronizált krimijének, melyben egy középkorú férfit vádolnak két kislány meggyilkolásával. A film főszereplői: Lina Ventura Michel Serrault, Romy Schneider. Szarvason, Juhász Irén régész irányításával avarkori temető feltárásán dolgoznak. A kéthónapos munka után még 60—70 sír vár feltárásra az i. u. 600—800 közötti temetkezési helyen. Jellemző, hogy a harcosokat a lovakkal, egy sírba temették, az ásatás érdekessége, hogy a feltáró régészek fülkesírokat is találtak 5 Kalandos utazás, űrdivat-bemutató és kiállítás Kisegítő iskolások versenye Szolnokon Vasárnap, a délutáni órákban bizonyára sokan meglepődtek, akik a szolnoki pályaudvar környékén jártak. Ugyanis a jászfényszarui úttörő fúvószenekar fogadta az utazókat, és közöttük az ország minden megyéjéből ide látogató kilencvenkét fiút és lányt, akik a kisegítő iskolások VII. országos komplex vetélkedőjére és szemléjére érkeztek a megyeszékhelyre. A megnyitóra vasárnap este került sor a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. Itt a megyei kulturális bemutatón kiválóan szerepelt tiszafüredi Zrínyi úttörőcsapat és a szolnoki Kálifán úttörőcsapat Tallinn tánccsoportja, továbbá a Kaláka együttes adott műsort. Hétfőn a résztvevőknek — verseny keretében — öt állomáson kellett bizonyítani felkészültségüket. Szó volt ezeken a helyeken a természetvédelemről, az úttörőcsapatokban végzett társadalmi munkákról, találkoztak a versenyzők külföldi vendégekkel, kézügyességüket bizonyíthatták a játékkészítésnél, kalandos utazást tehettek a múltba, illetve a jövőbe, de sor került itt űrdivatbemutatóra is. Délután a pályaválasztást segítve , a szolnoki Tejipari Vállalatnál, a Bortex-nél és a Május 1. Ruhagyár szolnoki gyárában ismerkedhettek meg a különböző szakmákkal. Tegnap a tiszaligeti közlekedési parkban KRESZ-versenyen vettek részt a csapatok, illetve a politikai képzési központban is egyidejűleg folyt a szemle. Itt több állomás késztette őket erőpróbára: az egyik helyen színházi előadást kellett szervezni, a másikon, a töprengők klubjában a természeti ismeretekről adtak számot, az Ablak nevű állomáson mindennapi hasznos kérdésekre kellett válaszolniuk, a Vidám úttörőnyár nevű akadálynál pedig hasznos úttörőismeretekből, szervezésből vizsgáztak. Egyúttal a szemle időtartama idejére a szolnoki Kisegítő Iskolában kiállítás nyílt a hasonló típusú iskolákban tanuló diákok munkáiból. A jól sikerült háromnapos szemle , amelyet a Művelődési Minisztérium, a megyei és városi tanács művelődésügyi osztálya, a Magyar Úttörők Szövetségének országos, megyei és városi elnöksége szervezett, tegnap este fejeződött be. Ezt megelőzően sikert aratott az a kóstolóval egybekötött termékbemutató, amelyet a szolnoki sütőipari és húsipari vállalatok rendeztek. Olvasókör az ópusztaszeri emlékparkban Új épülettel gazdagodott az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark skanzenje: megnyitotta kapuit, fogadja a látogatókat a Hódmezővásárhely határából áttelepített, múlt századvégi olvasókör. Az Ópusztaszerre áttelepített olvasóköri épületet korabeli bútorokkal rendezték be, s a könyvszekrény polcain régi kötetek, újságok sorakoznak; az épület előtt pedig ott áll a kuglipálya, amit ugyancsak hajdani időkből mentettek át az emlékparkba.