Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-10 / 290. szám
1986. DECEMBER 10. A tévé képernyője előtt Nem új keletű az igazság, de mégis az: az emberi tehetség megnyilvánulásai mindig kellemes izgalmakat váltanak ki a tévénézők körében. A különböző szellemi játékok, ügyességi próbák, egyéni produkciók —*• akár profiktól, akár műkedvelőktől származnak, többnyire sikert aratnak. Mert bennük az emberi teljesítőképesség megnyilvánulásait tiszteljük, élvezzük. Vetélkedők, játékok Itt van, mindjárt az immár végleg elbúcsúzó Elmebajnokság, amelyben az emlékezőtehetség, a tudás méretett meg egy-egy választott témakörben. Négy éve folyó, évente újra kezdődő szellemi viadal ért véget a '86-os, vasárnap délutáni döntővel, amelyben a győzelmet egy elmeorvos aratta, dr. Funk Sándor Radics Gábor honvéd előtt. Imponáló ismeretanyag, gyors kapcsolás, széles körű tájékozottság egyaránt jellemezte a döntő résztvevőit, s Egri Jánosnak, a játék vezetőjének tökéletesen igazat adhatunk — a négy esztendő versenyei során kivételes képességű emberekkel ismerkedhettünk meg. Mi sem bizonyítja jobban, minthogy a Végvári históriák — Várjátékok vetélkedő budavári döntőjében is ott láthattuk a győztes veszprémiek csapatában azt a Mádai Pétert, aki az említett Egri-játékban is learatta a babérokat. Azaz a tehetség sem vész el, legfeljebb „átalakul”. Más kérdés, hogy a honismereti vetélkedő mennyire felelt meg vállalt célkitűzésének, mennyire tölthette be hivatását. Ez profik csatája volt, s nem amatőrök játéka. Hogy még pontosabb legyek: profik vívták meg az amatőröknek szánt csatát. S ettől azután a küzdelem maga is jelentéktelenné vált, önfeledten csak a gyerekek játékát élvezhettük. Pedig a téma kezdetben többet ígért: romantikát, várak históriáját, belemerülést a történelem évszázadaiba, kalandozást a múlt olykor ködbe vesző tájain. Ezt azonban egyáltalán nem váltotta be a kár. Az emberi képességek megcsillogtatására született egy újabb játék, amely csütörtök este indult útjára, s amely látszatra emlékeztet a nagy sikerű KI mit tudra. Ott is, itt is valamivel a közönség elé kellet lépni, illetőleg kell, ugyanis tizenegy adásra való versenyzőt szűrt ki a mintegy háromezer jelentkezőből a válogató „zsűri”, tehát maratoni játékra van kilátásunk. Amiben azonban döntően különbözik ez az önjelölt címet viselő játék a KISZ-esek meghirdette vetélkedőtől, az a mostani gazdálkodó szemlélethez szorosan kapcsolódó tartalmában érhető tetten. Itt ugyanis pénzre megy a játék. Műkedvelők lépnek a pódiumra abban a reményben, hogy fellépésüket nemcsak erkölcsi siker, a megszerzett népszerűség, hanem anyagi siker is kíséri, többszörösen megtérülhet a 150 forintos nevezési díj. És az indulók nem is spekulálnak rosszul, lám egy közepes paródia előadásával csaknem tízezret lehet zsebre vágni. Kérdem én, melyik hivatásos humorista kap ennyi pénzt egy néhány perces magánszámért? Igaz, ehhez az szükséges, hogy az alkalmi zsűri — amely teljesen ismeretlen, csak a rendezők tudják, kinek kezébe tették a játékosok sorsát — idő előtt ne nyomja meg a villanyégőt kigyújtó készülék gombját, mert ha öt égő kigyullad, akkor véget kell vetni a produkciónak. Kegyetlen játék — nemcsak pénzre, idegekre is megy. Lám, a budapesti középiskolások kupléegyüttese is hogy kiborult, — amikor idő előtt leparancsolták őket a színpadról a feltehetően szívtelenül elfogult zsűri. Az öltözőben„készült” képek jól adják vissza a lelkes fiatalok csalódott összeomlását. Zavaró ez a módszer azért is , mert a néző már nem is azt figyeli műsor közben, hogy mit produkál a versenyző, hanem a lányokra központosítja figyelmét: azt számlálgatja mikor is gyullad ki az öt fény ott a rivaldán, amely véget vet a zenének, hogy azután vonulhassanak öltözőjükbe vissza a legények, lányok , fiatalok, idősebbek egyaránt. No persze össznépi játéknak szánják az önjelölt!et a rendezők. Szavazhatunk mi nézők is arra, aki leginkább elnyerte tetszésünket, s akik a legtöbb nézői voksot kapják, ők alkotják majd a „vetélkedés" gáláját. Első alkalommal tizenketten mutatkoztak be, de én vegyes érzelmekkel ,kísértem bemutatkozásukat. Volt akinél a tehetség feltűnő hiánya zavart, volt akinél a félprofizmus okozott gondot. Mit kezdjek például egy olyan magyarnóta énekessel, akinek már ott van a zsebében, a rendszeres fellépésre szóló engedélye. Vagy az egyébként kitűnő hangú basszistával, aki a Népszínház szerződtetett szólistája. Mit keres itt? Igaz, mint kiderült, két áriával csaknem tízezret, azazhogy pontosan 9 ezer hatszázat. Nyilván a rendezőknek ez is megéri. Kérdés azonban, hogy mi nézők nem járnánk-e jobban, ha ugyanennyiért Gregor Józsefet hallhatnánk? Arról nem is beszélve, hogy az alkalmi zsűrik hozzá nem értése olyan produkciókat is érdemük felett jutalmazhat, amelyek alig ütik meg a mértéket, a közreadhatóság mértékét. Ez bizony csak tovább növelheti az esztétikai értékek amúgy is megzilálódott rendjének bizonytalanságát. Szóval nem tartom valami szerencsés ötletnek Vitray Tamás legújabb játékát. Igaz, az ötlet nem is tőle származik, csak részt vesz a megvalósításban. Tőle ennél rendesebb vállalkozáshoz szoktunk. Röviden Ha egy Jókai-regényből tévéfilm készül, abban semmi meglepő: fordulatos cselekményével szinte kínálkozik a megfilmesítésre. De arra aligha mertünk gondolni, hogy Eötvös lassú hömpölygésű, erősen filozofikus jellegű társadalmi regényét is képernyőre viszi majd egyszer a televízió. És lám megtörtént. Zsurzs Éva vállalkozott rá. Arra, hogy ami hol kötelező olvasmányként, hol ajánlott irodalomként többnyire „riasztotta” a középkorú diákságot, most szórakoztató formába öntve kínálja oda tévénézők millióinak. Az első két rész láttán, nem túlzás a szórakoztató jelző, hiszen a szétfolyó cselekmény olyan, drámai pontjait sikerült a tévéváltozat alkotóinak megragadnak, amelyek révén feszült drámát sikerült „elővarázsolniok" a kifejezetten epikus műből. Utalnék például az erőteljes drámai indításra — mintegy „felütéssel” kezdődik a játék. És Zsurzs Éva jól válogatta meg színészeit — így egyegy regénybeli figura teljes életet nyer a tévéváltozatban. Koncz Gábor például milyen ellenszenves főbírót tud ábrázolni Nyúzó Gáspár szerepében ! És Kozák András is ideális Tengelyi — egy új világ, egy emberibb világ belső izzású képviselője. Szóval A falu jegyzője nemcsak feltámadt haló poraiból. — élettel, vérrel telt meg a képernyőn. Zsurzs Éva és munkatársai holt klasszikusból élő, eleven játékot teremtett. Filmjük megtekintésével az is pótolhatja mulasztását, aki nem volt hajlandó végigolvasni a csaknem ezeroldalas munkát. Lehet, hogy a tévében látottak ehhez is kedvet ébresztenek utólag? V. M. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Tudományos tanácskozás Veszprémben A környezet hatása a szervezetre A természeti környezet hatása az emberi szervezetre címmel tudományos tanácskozást rendeztek tegnap Veszprémben, az akadémiai bizottság székházában. A geofizika és az orvostudomány képviselői beszámoltak azokról az újabb mérési módszerekről, amelyek mind pontosabb információt szolgáltatnak az orvosoknak a természeti jelenségek és a betegségek közötti összefüggések feltárásához. A geomágneses jelenségeket a Nagycenk melletti obszervatórium jelzi egy héttel előre. A megfigyeléseket három óránként regisztrálják és különböző számításokkal állítják össze az orvosok részére a mágneses változásokat tartalmazó előrejelzést. Munkájuk könnyítésére, továbbfejlesztésére rövidesen digitális adatgyűjtő rendszert helyeznek üzembe. Az innen származó adatokkal kezdte meg széles körű kutatómunkáját a nagycenki kórház, ahol öt betegségnél vizsgálják a földi mágneses jelenségek és a betegségek közötti összefüggéseket. Ajándékozó üzemek, munkásőrök Számítógépek az iskoláknak A számítástechnikai oktatás országos programjának megvalósítását segíti a Ráckevei Aranykalász Tsz kezdeményezésére indított akció, amelynek eredményeként a mezőgazdasági üzemek és különböző intézmények az idén 890 számítógépet vásároltak általános és középiskolák számára. A gépek egy részét hétfőn, a ráckevei termelőszövetkezetben adták át az iskolák képviselőinek. A tsz vezetői az eseményen elmondták, kezdeményezésük nyomán száznál több vállalat jelentkezett, emellett budapesti KISZ-fiatalok, Szolnok megyei munkásőrök és katonák társadalmi munkájuk ellenértékét ajánlották fel iskola számítógépek vásárlására. A legmegfelelőbb gépek kiválasztásában, üzembe helyezésében a Tudományszervezési és Informatika Intézet nyújt szakmai segítséget. Mindez hozzájárul, hogy az idén már 750 középiskolában és több száz általános iskolában ismerkedhetnek a diákok a számítástechnika alapjaival. A számítástechnika-oktatás gyorsítását elősegítő országos program megvalósulásához a Ráckevei Aranykalász Tsz és a Tudományszervezési és Informatikai Intézet továbbra is segítséget kíván nyújtani. Latintanítás a gimnáziumokban Feltámad-e a „tetszhalott”? A latin nyelv túlélte a Nyugat-Római birodalom bukását. A 476-ot követő pontosan 1510 év alatt nem volt könnyű az élete, hol újabb virágzásnak indult hol meg háttérbe szorult. A 13. 14. században a humanizmus szellemi mozgalmának köszönhetően a latin jelentős helyet foglalt el az irodalomban. Dante, Petrarca, nálunk Janus Pannonius, Vitéz János neve fémjelzi ezt a korszakot. A későbbiekben A latin nemcsak „leánynyelveiben” az olaszban, a franciában, a spanyolban, a portugálban, a románban él tovább. A világ minden táján latinul írják az orvosok a recepteket, megmaradt egyes tudományágakban, például a biológiában a botanika nomenklatúrájában még ma is latin nyelvű diplomát kapnak a jogászok, nem is beszélve a díszdoktorrá avató oklevelekről. — Miben él még a latin? Érdemes-e tanulni? — Ezekről a kérdésekről beszélgettünk törökszentmiklósi gimnazistákkal. — Szerintem érdemes — vélekedik a negyedikes Balogh Zsolt. — Én ugyan a kereskedelmi főiskolára jelentkezem, s nem kimondottan előnyös számomra, hogy holt nyelvet tanultam. De úgy gondolom, hogy a latin után könnyebben tudok majd elsajátítani idegen nyelveket. — Én történelem—földrajz szakos tanár szeretnék lenni — mondja a harmadikos Makovics Rita. — Mindkét tudományágban azt hiszem — Nincs elég tanár vagy a diákok érdeklődése hiányzik? — kérdem Ferenczi Györgyöt, a megyei tanács művelődési osztályának csoportvezetőjét. — Mindkettő igaz, s ördögi a kör, mert egyikből következik a másik. Kevés pedagógust képeznek az egyetemek, mert kevesen tanulják középiskolában a latint. S azért tanulják kevesen, mert nincs elég latin tanár. S az is igaz, hogy csökkent az érdeklődés a nyelv iránt. Ez utóbbit bizonyítja Karcag, ahol a gimnázium és egészségügyi szakközépiskolában két latin tanár is dolgozik, a gimnazisták közül mégsem tanulja senki az ókori Róma nyelvét, s ugyanígy van a Szolnoki Tiszaparti Gimnázium és Szakközépiskolában is. Érdektelenségre panaszkodik Nagy Sándor, a törökszentmiklósi gimnázium tanára is. Abban a gimnáziumban, ahol a kezdetektől fogva mindvégig volt és van folyamatosan latin tanítás, s Nagy Sándor maga is ott csodálkozott rá először Vergilius, Ciceró csodálatos nyelvére, alkalmasnak találták Horatius nyelvét filozófiai és tudományos gondolatok kifejezésére is. Newton az 1700- as években latinul írta a modern fizikát megteremtő műveit, de Bolyai 1832-ben készült Tentamenjét is megértették volna az ókori Rómában. A XX. században ugyancsak hullámhegyek illetve völgyek váltogatták egymást a nyelv életében, mígnem napjainkra holttá nyilvánították. Valójában azonban csak tetszhalott... hasznomra válik majd a latin. — Aki a természettudományok iránt érdeklődik annak feltétlenül szüksége van erre a nyelvre — veti közbe a másodikos Majnár Beáta is. — Én például azért választottam, a latint, mert biológusnak készülök. — Nemcsak a természettudományokban fontos — vitatkozik Balogh Zsolt — hanem a társadalomtudományokban is. Véleményem szerint a latin hozzátartozik az általános műveltséghez. Az általános műveltség megszerzése a gimnázium egyik alapvető célkitűzése. A köztudatban azonban mintha már nem lenne fontos, hogy benne legyen a műveltségben a latin ismerete is. A megyében összesen három iskolában Törökszentmiklóson kívül a Jászberényi Lehel Vezér és a Jászapáti Gimnáziumban tanítanak jelenleg latint, illetve az úgynevezett orvosi latint az egészségügyi szakközépiskolákban. Nagyjából hasonló az országos arány is. — Annak idején, amikor én beiratkoztam a gimnáziumba közölték velem, hogy latinos osztályba fogok járni. — emlékezik vissza. — Sok szavam nem lehetett hozzá, de most mégis azt mondhatom nem bántam meg. Noha, sok sikerélményem nemigen akad a munkámban. Egykori tanítványommal ketten „osztozunk” a kevés latinul tanuló diákon. Közben az iskola statisztikáját böngésszük. Eszerint a tanulók hatvan százaléka az angolt választotta a kötelező orosz mellé, további húsz százalékuk a németet, a fennmaradó húsz százalék pedig franciát, illetve latint. S mit szóljon a francia tanár, hiszen amíg latinul számszerint harmincan, a gallok nyelvén huszonkilencen tanulnak... — Az angol élőnyelv, világnyelv, érthető, hogy népszerű a diákok körében. Ráadásul kedvenc együtteseik, szólistáik is angolul énekelnek. — Amíg nem változik meg a műveltségről alkotott képünk, illetve boldogulni lehet mi több esetenként jobban lehet boldogulni kevésbé művelten, addig nem lesz igazán rangja a latinnak. Évről évre nehezebb „rávenni” a diákokat, hogy ezt a nyelvet válasszák. Pedig nemcsak a műveltségük gyarapodik Horatius, Ovidius, Vergilius, Ciceró műveinek eredeti nyelven való tanulásával, hanem fejlődik a gondolkodásuk, jellemük hiszen a latint igen nagy fegyelemmel, pontossággal, kitartással kell tanulni. S mindezek a tulajdonságok igencsak előnyére válnának a fiataloknak. Mindezzel együtt én nem azt mondom, hogy az angol vagy a német helyett tanuljanak latint a diákok, hanem azt szeretném ha latint is tanulnának. Aki ad magára Ugyancsak ez a törekvés tükröződik az Idegen Nyelvi Kiskönyvtár közelmúltban megjelent Latinitas Viva című kötetében. A könyvben válogatást jelentettek meg az elmúlt évtizedekben írt latin nyelvű szövegekből. Igencsak meglepődik, aki belelapoz a kötetbe hiszen „holt nyelven” írt tanulmányokat talál benne például az Apolló-űrhajó Holdra szállásáról vagy a neutronbombáról. Hogyan lehetséges ez? Magyarázattal a kiegészítő szótár szolgál, amelyben a mai kor fogalmainak szavainak latinosított megfelelőjét tették közzé. A szavakat a „Legyen a latin élőnyelv” világmozgalom állandó bizottságának, nyelvészei alkották meg, a mozgalom elnevezésében is jelzett céllal. Ezen túlmenően a mozgalom legmerészebb aktivistái azon fáradoznak, hogy a latin egyenesen világnyelv legyen, amellyel az egész földkerekségen megértethetjük magunkat. Hogy lesz-e újra élőnyelv vagy világnyelv valaha is az immár több mint ezerötszáz éve haldokló latin talán még az egykori Latium augurnusai se tudnák megmondani. Az azonban tény, hogy jelenleg ismét világszerte szorgalmazzák a latin tanulását, így természetesen nálunk is. — A közeljövőben korszerűsítik a fakultációs rendszert, s talán jobban „belefér” majd a diákok idejébe, a latin — bizakodik Ferenczi György, — de még az időnél is fontosabb, hogy az* értékrendben kerüljön a megfelelő helyre. — Így már csak az a kérdés, hogy lesz-e hozzá elegendő latin tanár? — Úgy gondolom, amelyik gimnázium igazán „ad magára” az eddig is meg tudta, s ezután is meg tudja teremteni a feltételeket a diákok latin tanulásához, a klasszikus műveltség elsajátításához. Tál Gizella Miért érdemes? Kép a műveltségről A Hazafias Népfront városi bizottsága hétfőn műsoros délutánon látta vendégül a megyeszékhely nyugdíjas dolgozóit a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. Ebből az alkalomból Varga Sándorné, a városi pártbizottság első titkára köszöntötte a megjelenteket. Az ajándékműsorban a KISZ Központi Művészegyüttes Rajkózenekara lépett fel. A képünkön látható együttes este még egy nagy sikerű koncertet adott a verbunkos muzsikát szerető nagyközönségnek 5 Szolnokon Szenthelyi növendékek hangversenye Szenthelyi Miklós hegedűművész növendékeinek hangversenyét hallgathatják meg ma este a komolyzene kedvelői a Bartók Béla zeneiskola aulájában Szolnokon. A műsorban közreműködik Szenthelyi Judit zongoraművész, valamint a Szolnoki szimfonikus zenekar Báli József vezényletével. Bach, Saint-Saens, Lalo, Beethoven és Mendelssohn műveit az öt Szenthelyi-növendék — köztük a szolnoki Báli Gábor — adja elő.