Új Néplap, 2006. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

2006-04-06 / 81. szám

Asterix és Obelix újra rajzfilmen a mozikban Már csak pár nap, és mozikba kerül a franciák egyik leghíre­sebb mesehőse, méghozzá is­mét rajzfilmen. Több mint 15 évet kellett várni, hogy a rómaiak rettegett ellenfe­lei, a Getafix főzetétől hatalmas erőre szert tevő Asterix és Obelix visszatérjen a vászonra, mégpe­dig rajzfilm formájában. Dacolva a mai trenddel, a CGI animáció­val, a mozi alkotói úgy határoztak, hogy maradnak a jól bevált 2D vi­lágnál. Stefan Fjeldmark és Jesper Möller döntését igazolják azok a képek, amelyek már pár hónap­ja láthatók a produkcióból. Nem is beszélve Asterix and the Vikings traileréről. Bátran kije­lenthető, hogy minden 3D-s csi­­csa mellőzésével igen szép mun­kát végeztek az animátorok. Az április 6-án Belgiumban, majd hat napra rá Franciaországban debütáló rajzfilmben, Asterix és Obelix az Északi-sarkkörhöz ha­józnak, nem másért, mint hogy kiszabadítsák a vikingek fogsá­gába esett társukat, Goudurixot. A moziban ismét Gérard Depardieu alakítja majd a dagadt Obelixet, míg Asterix-fronton változás tör­tént. Christian Clavier nem vállalta el az újbóli szerep­lést, így helyét Clovis Cornillac (Véresen komoly­talan, Hosszú jegyesség) vet­te át. Alain Chabat helyette Alain Delon fogja pótolni a harmadik filmben. A pro­dukcióban szerepel még az Amerikában már régóta leírt Jean-Claude Van Damme is, aki egy Cornecturus nevű ró­mai atlétát kelt majd életre. Árvízveszély a Tiszán. — Tudom én, hogy borzasztóan sok a dolog a gátakon, de mégsem kellene munkát hazahoznod! Kampánycsend Gyanú.­­ Biztos, hogy nem járt még le a szavatossági ideje? Ismét Szolnokon a Ragyogás turné A Nox együttes április 22-én koncertezik a Tiszaligetben Közel egy esztendeje járt utoljára Szolnokon a Nox együttes. Az akkori fan­tasztikus koncertre érthe­tő módon még most is szívesen emlékszik vis­­­sza az együttes frontem­bere, Nagy Tamás. Szilvási Zsuzsa - Természetes, hogy mindig szívesen jövök Szolnokra, hi­szen itt születtem, s mindig na­gyon várom a találkozást a ha­zaiakkal. De a tavalyi koncert egyébként is különleges volt számunkra, mert a kijevi euro­­víziós dalfesztivál előtt ez volt az utolsó fellépésünk. Azóta nem volt még rá lehetőségünk Szilvivel együtt, hogy megkö­szönjük a támogatást a közön­ségünknek, - így utólag miként értékelitek a fesztiválon való szerepléseteket? - Akkor nagyon rosszul esett, óriási csalódás volt az elő­zetes várakozások, esélylatolga­tások után, én haza sem akar­tam jönni. A fogadóirodák vára­kozásai alapján elhittük, hogy valóban van esélyünk, így győz­ni mentünk Kijevbe. Az akkori kudarc után azonban nagyon sok pozitívum ért bennünket a dalfesztivál miatt, hiszen Euró­pából, sőt a Távol-Keletről is megkeresték az együttest kon­cert-, illetve lemezajánlatokkal. Összességében tehát sok ta­pasztalatot és további ajánlato­kat hozott a fesztivál. - Ezek szerint készül az új le­mez? - Már január eleje óta készül, várhatóan szeptember környé­kén kerül az üzletek polcaira. Kicsit más lesz, mint a korábbi­ak, keményebb, rockosabb, de természetesen jórészt marad a noxos hangzásvilág. - A mostani turné mennyiben más, mint a tavalyi? Mire szá­míthatnak a Nox-rajongók, illet­ve az új lemezről hallhatunk-e dalokat? - Teljesen más lesz a mostani koncert, mint amit tavaly láthat­tak a nézők. Nagyobb tánckar, különleges látványelemek szere­pelnek a műsorban, sőt megle­petések is lesznek. Összességé­ben azonban remélem, ugyan­olyan forró lesz a hangulat, s ugyanúgy megtelik a Tiszaligeti Sportcsarnok, mint egy évvel ezelőtt. Az új dalokat pedig ter­mészetesen nem hagyjuk ki, a régi kedvencek mellett egy-két újdonság biztosan hallható lesz. A tavalyi koncertnél is látványosabb műsorral készül szolnoki fellépésére a Nox csapata AZ EGYÜTTES TAGJAI PÉTER SZABÓ SZILVIA Az együttes énekese Forrás­­kútról, egy kis magyar falu­ból származik. Profi pályafu­tásának első állomása a NOX. Énekelni autodidakta módon tanult, talán éppen ezért olyan szívből jövők és páratlanul hitelesek a ma­gyar népdalok az ő előadá­sában. NAGY TAMÁS Az együttes néptáncosa és ko­reográfusa. A Balettintézet néptánc tagozatán végzett. Szólótáncos, a magyar nép­tánc és népzene „nagykövete­ként” bejárta a fél világot Fel­lépett Európa majd minden or­szágában, de táncolt az Egye­sült Államokban, Dél-Ameri­­kában és Ausztráliában is. NOX EGY ŐSI ISTENNŐ VOLT. AZT TARTOTTÁK RÓLA, HOGY Ő AZ ÉJSZAKA ÚRNŐJE. A Szigligeti Színház Márton Évája kitüntetés „A művészeti titkárság nem foglalkozás, hanem életforma” A kultúra és a közművelődés érdekében hosszabb időn át kiemelkedő munkájáért Bánffy Miklós-díjat vehetett át márciusban a szolnoki Szigligeti Színház művészeti titkára, Márton Éva, Fodor Beáta . A színházat 1977-ben érettségi után, középiskolai osztályfőnöke ajánlotta, mert tudta, Márton Éva rajong a színházért.­­ Sánta Ági volt akkor a titkár, aki azonnal szárnyai alá vett. Még öt éve volt a nyugdíjig, de már tudatosan készült az utód „kinevelésére”. Engem választott, és én ezen a területen töltöttem el csaknem harminc évet. - Hogy lesz valaki művészeti titkár? Van ilyen képzés? - Nincs. Bár nem ez az egyetlen háttérszakma, amit nem oktatnak. Én a szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági Szakközépiskolából jöttem ide. A tanulóidőm az az öt év volt, amit tanítómesterem, Ági mel­lett töltöttem. Nagy bizalommal volt irányomban, gyakorlatilag tőle tanultam meg a szakmát. - Mi a feladata egy művészeti titkárnak? - A színház művészeti munkájának irányítása és koordinálás az igaz­gató és a művészek között. De a leg­fontosabb feladat az egyeztetés, ugyanis 27 bérlettípusunk van, ennek megfelelően úgy kell a műsorrendet összeállítanunk, hogy minden bérlettulajdonos lehetőség szerint havonta egy előadást láthasson. Össze kell hangolni a különböző produk­ciók próbáit a színészek más elfoglaltságaival, így is adód­hatnak váratlan helyzetek. A művészeti titkár feladata, hogy minden zökkenőmentesen, pontosan történjen meg a pro­dukció, tehát végeredményben a nézők érdekében. Mi minden erőnkkel ezért dolgozunk. A művészeti titkárság nem foglalkozás, hanem életforma. Sokat kell a színházban lenni, a próbák és az előadások alatt is, mert adódhatnak váratlan helyzetek, amit azonnal meg kell oldani. Ezek nem ter­vezhető dolgok, amelyeket nem lehet sablonokból megoldani. Ide lélekjelenlét kell, to­lerancia, maximális empátia, és nem árt egy kis pszichológia sem. A színészek próbák között bejönnek hozzánk a titkárságra, és előfordul, hogy itt öntik ki lelküket, bánatukat. - Barátságokat is köszönhet ennek a munkának? - Amikor ideszerződött Törőcsik Mari, gyakran beszél­gettünk, egy idő múlva úgy te­kintettem rá, mint pótmamám­ra. Hernádi Jucihoz is baráti szálak fűznek. Olykor felhív telefonon, és elmondja, „ugye tudod, mennyire szeretlek”. Vele nemcsak a színházról beszélgetünk, az én gyer­mekeim és az ő lánya egyidő­sek. De említhetném Gregor Jó­zsefet, Vasziljevet, akikkel szin­tén nagyon jó kapcsolatom ala­kult ki. Soha, egyetlen színházi embernek sem szabad megfe­ledkeznie arról, hogy a szín­házban a színész a legfonto­sabb, mi itt mindannyian az ő munkájukat kell hogy segít­sük, és együtt szolgáljuk ki a nézőket. - Más munkába nem is kós­tolt bele? - Nem, bár az igazgatóváltá­sok idején sokat változott az éle­tem, időközben felköltöztünk Budapestre. Az új Nemzeti Szín­házban, a Művész Színházban dolgoztam Schwajda György, Jor­dán Tamás igazgatók mellett, se­gítettem Román Sándor tánctár­sulatát, egy rövid kitérőre Szege­den is jártam Székhelyi József in­vitálására. Szikora Jánossal is régóta ismerjük egymást, de ez az első évad, amit az ő igazgatá­sa alatt dolgozok. Eszembe sem jutott még, hogy más munkát vállaljak, már nem tudom elkép­zelni az életemet színház nélkül.

Next