Állami gimnázium, Szolnok, 1947
924. TScho-Qi Téla 1918 őszén kezdte meg tanári működését a Verseghy Ferenc gimnáziumban. A magyar élet megújulása lehetőségének hite és őszinte akarasa mélyen élt a fiatal tudós profeszszor lelkében a forradalommal vajúdó őszben. Az iskolán belül a nevelés három fontos feladatát oldotta meg a közlés művészi fokán: a világ megismertetése, az erkölcsi jellem, a megalkuvásnélküli kötelességteljesítés kifejlesztése az ifjúságban, a felnövő nemzedéknek a nemzeti és általános emberi közösségbe való belenevelése. Tudatában volt a nehézségeknek, hogy munkájának csak úgy lehet meg a teljes eredménye, ha az iskolán kívül nem érvényesülnek más eszmények mint amiknek a megvalósítására ő az iskolán belül törekedett. Magatartásával arra nevelte az ifjúságot, hogy az igazi műveltség nemcsak ismeretek halmaza, hanem a valóság megismeréséből folyó szociális magatartás. 1934 ben a debreceni egyetem antropológia tanára lett, 1947-ben pedig a ny. rk. egyetemi tanár. Szolnokon a 30-as években a szakirányú tudományos és nevelői tevékenysége közepette megszervezi hűséges munkatársával, dr. Balogh Béláné asszonnyal, és megteremti a Szolnoki Múzeumot és Városi Könyvtárt. Az előbbi alkotása Szolnokról való eltávozása után szakember hiányában nem tudott továbbfejlődni. Tanítványai szerették, az intézetnek, ahol működött, a büszkesége volt. Korai halála kettévágta tudományos munkásságát, de mint ember tökéletes egész volt. Szolnok város által adományozott díszsírhelyen pihen. Dr. MÉSZÁROS VENDEL.