Katolikus gimnázium, Szombathely, 1925

hogy „ ... Érsek Urúnknak illyen nevezetes, és gyönyörűséges kerte, ... a’ ki még más Országokkban­ is számot tenne; minden emlékezet­­nélkül, örök feledékenységbe, az maga hamujában temettetnék­­el, mint a’ régi Magyar-Országi királyoknak, Kyrályné­ Aszonyoknak, Fejedelmeknek, Uraknak szép, rendes, csinos, hasznos vigasztaló kertéi.“1 , ' | j . j | \ | ,t|, Lippaynak széles körökben elterjedt könyve nemcsak a kertészet titkaiba vezette be az érdeklődőket, hanem mintegy önkéntelenül fel­hívta figyelmüket a kertekben összegyűlt anyag megörökítésének fon­tosságára is. Fel kell tételeznünk, hogy a kerti kultúra fejlődését élénk figyelemmel kísérték, mert majdnem az összes földrajzi és statiszti­kai munkák megemlítik koruk díszkertjeit. Éppen ezért alig hihető, hogy a kertek anyagát az utókor számára fel ne jegyezték volna. Mégis ritkábban olvashatunk a XVIII. század és a XIX. század első felére eső hazai díszkertészeti törekvésekről. Tehát éppen abból az időből rendelkezünk legkevesebb adattal, amikor a kertészet ügye iránt ismét nagyobb érdeklődés kezdett megnyilvánulni, amikor a mai díszkertek legnagyobb részét létesítették s Pázmány egyetemének bo­tanikai kertje a maga irányító munkásságával és külföldi összekötte­téseivel szintén belekapcsolódhatott ebbe a kulturális munkába. Pedig közzétételük szükséges voltára is gondoltak. Erre vall az a körülmény, hogy a pesti botanikai kert katalógusa 1788. és 1802-ben Winterbtől, 1809, 1812 és 1816-ban Kitaibeltől megjelent. A példa azon­ban nem hatott, holott Haberle az összeírások nagy kulturális jelen­tőségére ismételten rámutatott, mint 1830-ban megjelent munkájában is hangoztatja: „Jam diu iudicavi, rem utilem fore, si liber sub titulo: Enumeratio Florae exoticae intra Hungariam et adnexas provincias, nec non in Transsilvaniae hortis cultae conscriberetur. — Ad hunc finem hortorum maiorum proprietarii catalogos plantarum, praecipue variarum et rarissimarum exoticarum, communicandos haberent, ut in specie indicari possit, in quo et quibus hortis certae quaedam plantae variores et praetiosae prostant.“1­2 Felhívásának azonban nem volt eredménye, váratlan halála pedig még abban a szándékában is megakadályozta, hogy a botanikai kert újabb katalógusát kiadja. Borbás Vince meg akarta írni a magyar virágok történetét, de ő is csak a szándékig jutott el s így nélkülözzük értékesnek ígérkező adatait arra vonatkozólag, hogy a magyar föld vadontermő növényei közül tulipánunk és pünkösdi rózsánk, vad szegfűnk, Acanthusunk, kankalinjaink, mályvarózsánk, estikénk, lótuszvirágunk, tündérrózsánk miként került be pórkertjeinkbe, innen az úri kertekbe s várjon elju­tottak-e a külföldre is? 1 A Posoni kert előszavából: „A kegyes olvasóhoz.“ 2 Haberle: Succincta rei herbariae Hungaricae et Transsilvanicae Historia. Budae 1830. 51. 1.

Next