Szövetkezeti Élet, 1982 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
RÄnlalHftlgftTft kisüzemet létesített a DOs?GlUOI§OZO pesti kalapgyárral közösen az andornaktályai ,,Egervölgye” tíz néhány hónapja egy erre a célra átalakított meglevő épületben. Egyelőre még kapják az itteniek az alapanyagot, a jövőben azonban már a , hazaiból” szeretnének dolgozni. Képünkön az érdekes munka egy része (Szabó Sándor felv.) SZÖVETKEZETI ÉLET A Petőfi Tsz egyenes útja Keresztutak, buktatók, megtorpanások — így jellemezhetnénk a füzesabonyi Petőfi tsz történetét. A Petőfi Tsz-ét, amely immár néhány esztendeje jelenti a volt Szabad Nép és a dormándi közös gazdaság területét és tagságát is. Nemcsak a szakmai hozzáértéssel, de a munkakedvvel is hiba volt hosszú időn át. Következménye volt mindez a munka emberi körülményei hiányának, a nyugtalanító lazaság megtűrésének. Sárközi József elnök, a „kormányos” nem tartozik a dicsekvő típusú emberek közé. Termelési adatokat sorol elő, a tények pedig önmagukért beszélnek. Különösen, ha a mostani helyzetet a korábbi állapotokkal szembesítjük. Emigyen: — A dormándi és a Szabad Nép Tsz tagságával együtt 680 fő a létszámunk. Amíg korábban mindig csak a veszteséget könyvelhették, 1980-ban már 12 millió forint volt a nyereségünk. Az elmúlt 1981-es évet tekintve pedig 15 milliós nyereséggel számolhatunk. Akkor mond ez valamit, ha azt is hozzátesszük, hogy a Petőfi Tsz. ben csak alaptevékenységet folytatunk — növénytermesztés, állattenyésztés —, melléküzemágunk nincs. A termelőszövetkezet összes területe 4300 hektár. Ebből a szántó 3700 Mit termeltek és mennyit? Búzából csak 45 mázsás átlagot produkáltak hektáronként. Ez gyenge eredménynek számít, s bizony csak a hetedik helyen állnak így a megyei ranglistán. Övék viszont az elsőket megillető pálma, ha a kukorica és a napraforgó terméseredményeit nézzük: előbbiből 75,2, az utóbbiból pedig 30 mázsát takaríthattak be hektáronként Amikor riportutamhoz előzetesen „dokumentálódtam”, átböngésztem Füzesabony felgyújtott földrajzi neveit is. Egy helyütt ezt olvastam „Juhászház”. S mellé a magyarázat: „Lebontották. Olyan jelentős volt, hogy az egész majort is nevezték így.” Juhászatukkal most sem igen kell szégyenkeznie a szövetkezetnek. Anyajuh állománya 900 darab. Szarvasmarhából 1100-as állományt tartanak. Ehhez ilyen kommentárt fűz Sárközi elnök: — Egy tehenünktől 4000 liter tejet fejtünk, s három éve ez is csak 1600 literen állt. Szarvasmarhából a fekete tarka állomány meghonosítása a célunk, ez a fajta a magyartarka és a „Holsteinfriz” keresztezése. Ötmillió forintot áldoztunk tenyészállatok vásárlására — Korábban felsőfokú végzettségű szakemberünk csak kettő volt, és most a számuk 16. Az is mond valamit, hogy 81 olyan fiatal dolgozik nálunk, aki a harminc év alatt van. Ezzel a mostani gárdával bizton haladhatunk a kijelölt úton. A búzából el akarjuk érni és tartósítani a hektáronkénti 50 mázsát, kukoricából a 80 mázsát, napraforgóból tartani fogjuk a mostani eredményt. A tejhozam növelése tehenenként 4500—4600 liter, s a terv az 5000 liter mielőbbi elérése. — Nincs tehát semmi „titok”? — Mindenkor az emberitechnikai feltételek megteremtésére törekedtünk. Meleg műhelyt építettünk, nem járnak nyakig sárban telepeinken az emberek, nem szabad ég alatt folyik a gépek javítása. Ötmillió forintért motorizáltuk a tenyésztelepet. Fűtött fejőállásban végezheti munkáját a fejő. Az állattenyésztésben bevezettük a két műszakot. Nincs munkaerőhiányunk. A korábbi egy tagra jutó évi jövedelem 30 ezer forintról 55 ezerre emelkedett. Megköveteljük a munkát, a fegyelmet. Az eredményeknek csak a fegyelmezett munka lehet az alapja. S akik becsületesen dolgoznak, azoknak nálunk becsületes fizetése van... (pataki) Sikeres évzárás a tarnamenti SERKÖV-nél Illő Béla, a tarnaőrsi, a tarnamérai és a nagyfügedi közösgazdaságok által irányzott Sertéshizlaló Közös Válalat elnöke, méltán lehe elégedett, hiszen 1981- ben ismét kiemelkedő sikert indukáltak. Erről adott számot a január 20-án délelőtt a tamamérai ifjúsági táborban — megtartott zárszámadó közgyűlésen, s én 5t beszélgettünk vele a bizonyára sokáig emlékezetes ünnepség előtt is. 11 őször az eredményeket érzékeltette, kifejező, beszédes adalékokkal: Jó érzéssel mondhatom , hogy tavaly tovább föl,"atódott az a dinamikus fej dés, amely ötödik ötévi szervi tevékenységünket jellemezte. A jó szervezés, kollégáink szakmai hozzáértése és igyekezete lehetővé tettre, hogy 1981-ben 7701 sertést bocsájthattunk ki 8250 mázsa súlyban. Arra törjedtünk, — az összehangolt próbálkozás célhoz is vezetett , hogy növeljük a termelékenységet és csökentsük a takarmányfeliiszmálást. Az utóbbival kapcsolatban jegyzem meg, hogy egy kiló sertéshúst az 198 K as 4,5 kiló abrakkal szemben 4,1 kilóból állítottuk elő. Árbevételünk 29 milló 646 ezer forint volt, nyereségünk pedig meghaladja a hatmillió forintot. Ebből következik az, hogy a három fenntartó gazdaságnak részesedéseként mintegy 2,5 millió forintot téríthettünk vissza. S ha már itt tartunk akkor hadd utaljak arra, hogy ezen a jól kijelölt úton szeretnénk tovább haladni ebben az esztendőben is. Ehhez azonban a korábbinál még következetesebb költséggazdálkodás, ésszerű tartás és takarmányozás szükséges. Törekvéseink során, hogy csak egyet említsek, újabb száz férőhelyet alakítunk ki önerőből mindössze 250 ezer forintért. A hivatalos elismerés, a jogos méltatás nem maradt el. Ez egyébként érthető, hiszen rangos helyet vívtak ki maguknak. Megyei legjobbá küzdötték fel magukat, s országos szinten a tíz legeredményesebben gazdálkodó SERKÖV közé léptek. A beszélgetés során a gondokról is szó esett, ezek közül válogattunk most egy csokorba a legjellemzőbbeket: — Meghívottként — a megyei küldöttség tagjaként — részt vettem a decemberi TOT-kongresszuson. Megnyugvással töltött el az a tudat, hogy másutt is hasonló nehézségekkel birkóznak, mint mi. Általános gond a szakember-utánpótlás. Nos, e téren mi — legalábbis pillanatnyilag — túljutottunk a zökkenőkön, de lényeges változás csak akkor képzelhető el, ha a nálunk munkálkodók szorgalmát anyagilag épp úgy megbecsülhetnénk, mint a mezőgazdaság többi ágában teszik. Sajnos ezt a jelenleg érvényben lévő rendelkezések fura módon nem teszik lehetővé. Arról is meggyőződhettem, hogy a legnehezebb terület az állattenyésztés, így hát joggal lehetünk elégedettek, mert kitettünk magunkért, ugyanis nemcsak akartuk, hanem el is értük az említett tiszta hasznot. Jó lenne, ha az objektív minősítési rendszert — ez az átvétel gyakorlatára vonatkozik — mentesítenék az erősen szubjektív elemektől, s a hús kilójáért valóban annyit kapnánk, amennyit az ér. Itt még nem tartunk, de az mindenképpen örvendetes, hogy a Dunántúlon már kísérleteznek egy új változat kialakításával. Ennek bevezetésére azonban még legalább két-három esztendőt várni kell. —si— Névadás Mezőgazdasági termelőszövetkezeteinkkel ismerkedvén, módom volt a minap teljes névsorukat szemügyre venni. A lista meglehetősen meglepett. Az ötvennégy tsz neveiben ugyanis sok az ismétlődés. Rákócziból négy, Leninből, Dózsából, Egyetértésből, Búzakalászból 3—3, Kossuthból, Békéből, Petőfiből, Aranykalászból, Tiszamentéből, sőt még a Mátrai Egyesültből is egyaránt kettő-kettő van. Mintha annak idején talán elfelejtették volna, hogy a névadás bizonyos fokig megkülönböztetést is jelent. Nem tudom, hogy ki mint van vele, de jómagam bizony gyakran zavarban vagyok, amikor csak úgy egyszerűen hallom ezeket a neveket, minduntalan rá kell kérdeznem, hogy pontosan melyik szövetkezetről is van szó. Míg például az Eger-völgye, a Tarnamente, Rimamente, Zagyvavölgye önmagában is sejteti a területet, ahol a szövetkezet gazdálkodik. S eléggé egyértelmű lenne akár a Mátra Kincse is, ha történetesen nem hasonlítana hozzá némileg a Mátraalja, a Mátra-völgye, s a már említett Mátrai Egyesült, miként a Bükkvidékhez is a Bükk-alja. Határozottan tetszenek az ötletes, okos, kifejező nevek. Kár, hogy nincs belőlük sok. . . (-ni) hétköznap délidő a part i áfész kékestetői éttermében. A meglehetősen tág helyiségben alig találunk asztalt. Körülöttünk indít a csivitelés, zömmel kiscsíkok a vendégek. A téli úttörőolimpia versenye csalták őket a hegyre. Kipült arccal, farkasétvágttal fogyasztják az ebédet. Amíg a megrendelt pacalprköltet kihozzák elénk élvezzük az üvegfalak mögül elénk táruló panorámát Kellemes, hangulatos, mely helyről a kinti hóesés , a felhőket kavaró téli szelek pajkos játékát az ablak alatt. Szeretem a jó levegőt, az erdőt, a szabadban tett nagy túrákat a mel lélyen is, januárban azonban tudj’ isten, valahogy nem vetem meg a kálya dorombolását, duruzsolá iát sem. Kitűnőnek találom, ha olykor bentről bámul le a csípős, vacogtató hidfgbe, a zord időbe. S gondolom, hogy így várnak ezzel sokan, hiszen elég itt körülnézni. Számos felni 1t talán már órák óta ücsörög, s többet néz kifelé, 11 vnt üres poharába, csészéibe. Mások pedig étkezés ;tán is sokáig időznek még észre sem veszik, hogy közben „leszedték az ászt: 11”, nyoma sincs lakomájuk roncsainak, elvitték a tányérjaikat. Nem volt nagy az adag, őszintén szólva éhes maradtam — de társaimnak is ízlett. S az üzletbeliek szerint bizonyára ez utóbbi a lényeg. Mondanák ha szólnék: sokat enni egészségtelen. És persze: annyival drágább is. Így hát nem is reklamál egyikünk sem. Fizetünk és csöndben kifelé somfordálunk a pocakunkkal. Útközben inkább csak amolyan röpke „hivatalos” találkozóra, villáminterjúfélére hívom a főnököt, Gábor Józsefet. — Mindig ekkora a forgalmuk? — kíváncsiskodom a kollégáktól lemaradva. — Ó, bár így lenne! — sóhajt. S hellyel, itallal kínálna menten a beszélgetéshez, de sajnos, már sietni kell. Jobbára csak azóta van ekkora „népvándorlás” mióta megkezdődtek idefenn a síversenyek. Szerencsére a szezon kitart még egy jó darabig, pózol a korábbi szerényebb érdeklődés miatti Mesésen Ilyenkor, télen, még hétköznap is előfordul, hogy akár ezren is megfordulnak nálunk reggeltől estig s legalább 400 adag ételt felszolgálunk vendégeinknek az egyébként 135 személyes éttermemben... Úgy hisszük, hogy kétszeresen is örömmel ülnék asztalainkhoz, mivel meglehetősen választékos a kínálatunk. Mint a hetente váltott étlapon most is láthatja: összesen 60 féle ételből lehet rendelni. Napi ajánlatunkban ötféle halétel, belsőség van, a felnőtteknek és külön a gyermekeknek kétkétfajta menüt is összeállítottunk 25 illetve 18,80 forintért. Általában aki megkapja, amit szeret. Nincs különösebb gondunk az ellátással. Rendesen jön a hús Gyöngyösről s lejárunk érte az Aföldre is. Így tavaly például egész esztendőben volt borjú és birka. Legfeljebb a sörrel, borral van néha egy kis baj, mint történetesen most is, de az ilyen zavar szerencsére csak rövid ideig tart, egy két napig. Az az igazság, hogy télen a söröskocsi nem vállalkozik a fellövésre, csak szövetkezeti kis autónkkal tudjuk beszerezni, biztosítani az italt. Ez pedig nem győzi a nagy vendégjárást kielégíteni. — Hogyan teltek az ünnepek, milyen volt a szilveszter az ország tetején...? — Szép számmal voltak látogatóink — jeles művészvendégeink is akadtak — nagyobb mulatságot azonban most sem tartottunk. Mert egyszerűen nem tarthattunk a körülmények miatt. Innen ugyanis az utolsó Volán-busz is elmegy este nyolckor, s amíg a menetrend ilyen, bizony óvatos a vendég. Ezért viszonylag korán zárunk mindennap. Nem tartom fel az üzletvezetőt, mert látom, hogy az ő munkájára is minduntalan szükség van a kiszolgálásban. Mindössze héttagú a személyzet, nem pedig tizenkettő, mint két esztendeje, amikor Gábor József átvette a „parancsnokságot”. Amikor az ajtóhoz érek , a főnök már tüsténkedik is egy éppen letelepedő újabb társaságnál. Jó étvágyat nekik is! (gyóni) Vendégjárás a hegyen Szövők, Egercsehiben MONDTÁK UGYAN, hogy a részleg igencsak a község szélén található, mire azonban odaértünk, alig hittük, hogy még találunk valamit. Ám szerencsénk volt. Bármilyen „eldugott” is a a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet Egercsehiben lévő szövőrészlege, mikor az ottani dolgozókkal beszélgetünk kevésbé érezhető a földrajzi „elszigeteltség”. Nagy Zoltán, aki már öt éve részlegvezető — fiatal ember. Szinte kuriózumnak számító szakmájával, mint szövőtagozaton végzett textiltechnikus, közvetlen hangon mutatja be a telephelyet: — 36 dolgozót foglalkoztató közös műhelyünk van. A kézi szövőrészben 14 szövőszék található, s az épület felső részében még kettő —, ami bizony már nem a legmodernebb. Díszítő termékeink a lakáskultúra emelését hivatottak ellátni. Ilyenek a térítők, futók, párnák, falvédők és sok más egyéb mellett a patinás hevesi csillagmintás szódafüggönyök. Egyre keresettebb a lenesszáda, amely többnyire fehér alapon különböző színnel mintás. A hagyományos palóc színeket alkalmazzuk, főleg a pirosat és a kéket. A „bemintázás” Hevesről jön, de az itteni dolgozóink is terveznek. Közülük külön említést érdemel Dányi Benedekné és Bakos Ernőné, akik tervezésükkel a Népi Iparművészeti Tanács különdíjait is elnyerték. Éves termelésünk mintegy ötmillió. A Népművészeti és Háziipari Szövetkezeti Vállalaton keresztül az egész országban megtalálhatók a termékeink. Csupán 20 százalék kerül exportra. Tőkés megrendelésünk egyre kevesebb lesz, s most főleg szocialista országok a megrendelők. — A 36-os létszámból mindössze két férfidolgozó van — veszi át a szót Nagy Zoltánné, aki amolyan „adminisztratív fő mindenes”. Sajnos csökken a létszám, s így a két műszak kitöltése is gondot okoz lassan. Vonzáskörzetünkben 26 bedolgozó is szorgoskodik. — Az átlagéletkor 38 év, s csupán 8 a KISZ-tagok száma — kapcsolódik be a beszélgetésbe Szalany Józsefné KISZ-titkár, vagy ahogy itt mindenki szólítja: Zsuzsika. Részlegünknél a létszám kétharmada még 35 éven aluli. Fiataljaink legfőbb jellemzője, hogy a gazdasági munkában tevékenyen, odaadóan vesznek részt. Valamennyien tagok, s valóban magukénak érzik a szövetkezetet. Egyre többen lesznek a szocialista brigádok tagjai, felnőttek a kritizálás felelősségéhez is. Igen aktívan kapcsolódnak be a politikai munkába, s feladatot vállalnak a szabadidős tevékenység különböző területein. A legnagyobb jelentőséggel mégis talán az bír, hogy fiataljaink közül már egy sincs, akinek megoldatlan a lakásproblémája. Egyikük most fejezi be az építkezést, ketten pedig minőségi lakáscserére várnak. Fiatal munkatársaim részt kérnek lakóhelyük feladataiból is. Van közöttük tanácsi vb-tag, tanácstag, elnökségi tagja a Hazafias Népfrontnak, sportvezetőségi tag, s más fontos társadalmi megbízatásoknak is közmegelégedésre eleget tesznek. Szinte valamennyi kulturális megmozduláson ott vagyunk, s rendszeresen végzünk a lakóhelyünkön társadalmi munkát. Kis létszámú, de aktív és nagyszerű közösségi szellemet, fegyelmezett munkájú kollektívát ismerhettem meg e rövid látogatáskor. KÁR, HOGY A KÖZSÉG, s a környék munkát kereső szorgos kezű asszonyai még nem találták meg többen is a részleghez „vezető” utat. — ez —