Szövetkezeti Értesítő, 1911 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1911-01-14 / 1. szám

2. ol­dal SZÖVETKEZETI ÉRTESÍTŐ III. évfolyam A szövetkezetet az igazgatóság által választott igazgató vezeti, a­kinek intézkedéseit minden tag­nak követnie kell. Az igazgató intézkedik a munkabeosztásról s fizeti a szakegyesület által megállapított béreket tarifa szerint. A napi munka­idő télen- nyáron egyaránt 10 órás keretben 8 óra. Ebédidő 2 óra. A szövetkezetben mintaszerűen dolgoznak. A tagok szorgalma és intelligenciája, a szövetkezet­hez való hűsége olyan, a­mit csak igazi szocialis­táknál találhatunk meg. A gazdálkodás belterjes és nagy eredményű. A napszámok száma ötször több, mint a régi gazdánál. Nem azért, mert a napszámosok kevesebbet dolgoznak, hanem azért, mert ugyanarra a földre ötször annyi munkát fordítanak, csakhogy mentes nagyobb legyen a termésük. Ez a munkaszaporítás a munkanélküli­séget nagyban csökkentette. Az 1904. évi rossz esztendőben a tiszta nye­reség 1225 lira, 1905-ben már 3410 lira. A munka­napok száma 7300-ról 11.700-ra emelkedett. Az átlagos napszám aránylag nem nagy, 1 lira 50 centesimi. A bérfizetés nem készpénzben történik, hanem fizetési utalványokkal. Ezeket a fogyasz­tási szövetkezet, de más kereskedők is, mint kész­pénzt fogadják el. A tiszta nyereség 30%-a tartalékalapra, 30%-a a segélyalapra megy. A segélyalap gazdasági gépek beszerzésére, segélyezésre és az agitáció költségeire szolgál. A 40°/0 nyereségmaradványt felosztják a tagok között és pedig 20°/0-ot az üzletrészek, 20°/0-ot a végzett munka arányában. Kétségtelen, hogy e szép eredmények mellett találunk olyan szövetkezeteket is, a­melyek bizony nem fejlődnek. Ha keressük a hanyatlás okait, megtaláljuk az öntudat hiányában, a kapzsiság­ban, az egyéni önzés előtolakodásában. Nagy béreket követelnek, mert szövetkezetnél dolgoz­nak, keveset dolgoznak, kevesebbet mint másutt, mert szövetkezetnél dolgoznak s ezzel akadályoz­zák meg a szövetkezet fejlődését vagy ássák meg egyenesen a szövetkezet sírját. Ezek ellen védekeznek a szövetkezetek a föld­­bérlő-szövetkezetek szövetségében. Ennek irodája ellenőrzi az egyes szövetkezetek működését, át­vizsgálja könyveit, irányítja a mozgalmat. A jobban álló szövetkezetek segítik a gyen­gébbeket. A­hol a bérelt föld rossz, kicserélik a birtokot. A­hol az emberekben van a hiba, ki­küszöbölik az alkalmatlanokat. A fuldokló szövet­kezeteket általános keresettel arányban nem álló magas bérek kiigazításával, a bérek redukálásá­val, új részvények kibocsátásával állítják talpra, a szerint, hogy hol, mi a hiba. A mozgalom ilyen irányítása és a szocialista szolidaritás mellett folyton fejlődik a szövetkezeti mozgalom. 1906-ban 108 földbérlő-szövetkezet működött 36.712 taggal, a­kik többé-kevésbé egy közös cél felé törekedve az egyéni jólét helyébe a mindenkit átfogó általános jólét elérésére dol­goznak. SZEMLE. Az uzsorás m. sz. Úgy vagyunk a «szövet­kezeti» bankokkal is, mint az­­élelmiszeruzsorá­sokkal. Minden napra, dehogy, minden órára esik egy. A szegény, hiszékeny, pénzszükségben élő embert behálózzák, magukhoz édesgetik, az­után leszedik róla az utolsó rongyot is. Most egyszerre két ilyen szövetkezet állt a bíróság előtt. Az egyik a Pátria bank m. sz., a­melynek a vezérigazgatóját helyezték vád alá. A másik az «előnyösen ismert» (így szokták intézetüket hir­detni) központi takarékpénztár és bank mint szövetkezet. Ez az intézet az egyik felének 800 korona kölcsönt szavazott meg, de csak 635 ko­ronát fizettek ki s a mikor már 524 koronát visszafizetett, akkor 1465-57 koronát hajtottak be rajta per útján! A Kúria az intézet igazgatóját burkolt uzsora vétsége miatt egy hónapi fogházra és 400 korona pénzbüntetésre ítélte. A mai rendszer. «Légmentesen el vagyunk zárva, nem jöhet be onnan egyetlenegy marha sem. Ez a mai rendszer.» A szerb vámszerződés tárgyalásakor hangzottak el ezek a szavak. De még ezzel a légmentes elzárással sincsenek meg­elégedve a magyar marhatulajdonosok. Azt sze­retnék, ha a lakosság jóllakna nemzeti sujtással, a szerb ökörre gyűlölettel nézne, de a magyar marha hizlalására odaadná minden pénzét csak azért, hogy ezután a magyar birtokos a magyar marhával büszkélkedhetne — Bécsben meg Berlinben. Nem hivatalos próbavásárlás. Sokszor megtörtént már, hogy szövetkezetünk igazgató­sága, a szövetkezet versenyképességét igazolandó, az egyes fiókok körüli olcsónak híresztelt keres­kedőnél megrendelést eszközölt s az igy beszerzett árukat ár, minőség és mennyiség tekintetében összehasonlította a szövetkezet áruival. Az ilyen próbavásárlások eredményét rendesen bemutattuk a tagoknak eredetiben és nyomtatásban ismer­tettük a környék lakóival. Minden eddigi próba­­vásárlás azt bizonyította, hogy a szövetkezet 5—12°­0-kal olcsóbb, mint az­­olcsó­ kereskedő,­­ nem is szólva a pontos mérlegről és a hamisítat­lan minőségről. A XII. számú üzlet tagjai most újítást léptettek e téren életbe, a­mennyiben nem várták be az igazgatóság próbavásárlását, hanem maguk intézkedtek ily irányban. Nőbizottságot alakítottak és azt megbízták, hogy két hírhedt kereskedőnél próbavásárlást eszközöljön. Az eredményt azután írógépen sokszorosították és terjesztik úgy a tagok, mint a nem tagok között. Itt közöljük mi is az eredményt szó szerint: «Felhívás Megyer és környéke népéhez!' Asszonyok ! Háztartást vezető nők ! Szeretettel és mindnyájunk közös sorsa fölött való aggódás őszinte érzetével szólunk hozzátok azon igaz meggyőződésben, melyben igazoljuk, hogy az Általános Fogyasztási Szövetkezetben vásárolva elsőrendű áruk kiszolgálása által megtakaríthatunk családjaink részére évente vagy 50 koronát .

Next