Szövetkezeti Értesítő, 1927 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1927-01-01 / 1. szám
XIX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Ár'?* ír A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSSZÖVETKEZETEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenít minden hét szombatján. Szerkesztéséé és kiadóhivatal: Budapest, VII. kerület, Rákóczi-ut 42. I. em. A MUNKÁS- Tízorrén TERMELÉS SZÖVETKEZETet( V/A )S FOGYASZTÁS ALAPELVE: HASZON BUDAPEST, 1927 JANLJAK Előfizetési éra postai szállítással együtt egy negyedévi 1 90(H) korona. Telefon: József 75—70. Egyes szám ára 70 MIK Megint lezárult egy év. Az évszakokra és hónapokra beosztott világrend fordulópontjához érkeztünk újra. Az igazat megvallva, az elmúlt év gazdag volt ugyan eseményekben, de ezek az események nem igen szolgálták a dolgozókegyetemének ügyét. Ha azonban gondolkozunk és mérlegeljük a dolgokat, úgy rá kell eszmélnünk, hogy mindennek mi magunk vagyunk az okai éspedig azért, mert cselekedeteinket nem irányítja a józan ész és a helyzet helyes felismerése. Vegyük csak fontolóra az elmúlt évi szövetkezeti működésünket és nézzünk csak egész bátran szembe azzal a tükörrel, amely megmutatja nekünk a való képet, cselekvésünk ilii mását. Ebből azt látjuk, hogy nagyon sokan vannak— még sorainkban — még a szövetkezeti tagok között is —, akik még ma sincsenek tisztában a szövetkezet, lényegével,annak gazdaságpolitikai hatásával. Nagyon súlyos okok szólnak amellett, hogy minden fogyasztónak tömörülni kell a szövetkezők táborában, ha eredményesen akarjuk visszaverni a trösztök és kartelek elhatalmasodását és nehéz munkánkból megszerzett keresményünket meg akarjuk tartani. Hiszen a gazdasági élet e hatalmas diktátorainak polipkarjai a mi háztartásunk konyhájáig is elérnek, mert mesterségesen megdrágítanak mindent , ami az élet fen tartásához szükséges. Azokban az államokban, ahol parlamentarizmus uralkodik és ahol ez a néplélekben meggyökeredzett, féltve őrzik ezt a kincset és aggodalommal gondolnak a politikai diktatúrára. De elfelejtik azt és nem akarnak róla tudomást szerezni, hogy van egy gazdasági diktatúra a kartelek és trösztök képében, amelyek erőszakos és igazságtalan úton avatkoznak be a gazdasági életbe és önkényesen, diktatórikusan emelik és szabják meg az élelmiszerek és közszükségleti cikkek árait. A gazdasági diktátum, van olyan veszedelmes, mint a politikai, az ellene való védekezést pedig eredményesen a szövetkezetek végezték ott, ahol az utóbbiak hatalmat képviselnek. A kartelek többnyire a bankok befolyása alatt állanak és a bankok üzletvitelében igen sirűn találkozunk az áruosztályokkal, amelyek nem egyebek, mint a kartelek szálláscsinálói. Ez a reális valóság, amely ment minden képzelődéstől. Ezzel számolnunk kell, mert ha strucc módjára szemet hunynak a valóság előtt, ha nem igyekezünk korlátokat állítani e nagyhatalmú tényezők elé, amelyek örökös gazdasági rabszolgasággal fenyegetik a fogyasztók nagy zömét, fokról-fokra mélyebben sülyedünk majd a kizsákmányolás feneketlen örvényébe. Ha azonban szövetkezeteinkbe tömörülve, komoly elszántsággal vesszük föl a harcot a gazdasági élet e polipjai ellen, nem maradhat el a siker. A fogyasztók egyesülése az egyetlen, amely gátat tud emelni a gazdasági elnyomás elé, mert a szövetkezet nem szólamokkal és könnyelmű kijelentésekkel — amelyekre nincs is szükség —, hanem élő, beszélő számokkal rögzíti meg a fogyasztók igazát, aminthogy megdönthetetlen tényekről számolnak be azok az adatok, amelyekkel ez a világmozgalom számokban adja tudtul működésének eredményét. Olyan időben élünk, amelyben a bekövetkezett világkatasztrófa utóhatásaként a fönnálló mindenféle keretek bomladoznak, csupán a szövetkezeti gondolat, minden emberi érték mi kifejezője maradt meg épségben, kikristályosodva. Ez az, ami nekünk vigaszt nyújt és fölvért ez bennünket az elkövetkező új év küzdelmeire, amelyet mi meg fogunk vívni az összetartás fölvilágosító fegyverével! Az új esztendő részünkre nem jelent új ösvényt. Mi ismerjük azt az utat, amelyen haladnunk kell és a harmonikus élet megteremtésére irányuló munkálkodásunkat siker fogja koronázni, ha a mi szövetkezeti tagjaink, minden jóban és rosszban hű barátaink, velünk egy utón haladnak. Sz. J.