Szózat, 1922. október (4. évfolyam, 225-250. szám)
1922-10-07 / 230. szám
BUDAPEST, 1922 OKTÓBER 7 SZÓMÉRT TV. EUPOEYRM 230. SZÍJJU Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. RÓZSA UTCA 111. (Podmaniczky utca sarok) TELEFON: Szerkesztőség: József 63—52, József 63—16, kiadóhivatal: József 63—51 KERESZTÉNY POLITIKAI NAPIEMP FŐSZERKESZTŐI ZSILINSZKY ENDRE ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyedévre______ ... 560 korona Egy hónapra_________ 200 korona Egyes szám ... ... ... 210 korona Külföldre egy hónapra ... 450 korona Kunjogi álarcosbál? (K. G.) Gróf Apponyi Albert két tanúval megjelent október 1-én gróf Bethlen István miniszterelnök helyettese, gróf Klebelsberg Kunó előtt és ünnepélyes formáiban kijelentette, hogy aznap tellett le 6 hónap IV. Károly király halála óta. Mivel pedig a törvény szerint (ez pedig az 1791. évi III. tc. bevezetése) a királyi beiktatásnak és koronázásnak a meghalt király elhunytától számított 6 hónapi időköz alatt múlhatatlanul meg kell történnie, meg kívánják állapítani, hogy II. Ottó megkoronázása belső és külső erőhatalom miatt nem történhetett meg. Apponyi azonban a megkoronázásra az elsőszülött királyfit behozni készen áll. No jó. Ez is olyan csoda, ami csak egy napig tart. Jogfönntartás. Valójában pedig egy friiss közjogi álarcos játék. A világ azonban izzadva, nyögve, könnyezve és vérezve robog azalatt is előre és nincs ideje a legitimista tréfákra visszatekintgetni. Bárha legalább előre látna, ha csak két hétre is. Ámde jön most gróf Andrássy Gyula is és Jász Oszkár radikális-szabadkőműves újságjában rádupláz október elsejére. Szépen elmondja, hogy II. Ottó ugyan de jure, a Pragmatica Sanctio alapján már minden jogfenntartás nélkül is elfoglalta Magyarország trónusát, de mégis jó az ilyesmi. Apponyi bizonyosan okmányt is vett föl róla, azért vitt magáival két tanút. Most pedig íme, a gyermekkirály már jelentkezett. Hát miért nem jelentkezik koronázásra az országgyűlés is, mert neki is kötelessége volna. És most következik egy Andrássy-féle jogi okfejtés. Hogy t. i. Magyarországon most nincs szuverén főhatalom, mivel az a legjobb esetben is vitás. Ebből az állapotból pedig csak úgy lehetne szerinte kiszabadulni, ha II. Ottót vagy hazahoznák királynak, vagy a törvényes király beleegyezne az ügyek mostani módon való továbbvezetésébe, vagy köztársaság lenne. Mindezeket a jobbára nem is új közjogi szőrszálhusolgatásokat talán még komolyan is vehetné valaki. De mivel mindenki tudja, hogy az 1921. októberi véres puccs rendezése miatt gróf Andrásssy a lázadás vádjával van bírói úton megterhelve, az az országgyűlés pedig, melynek szerinte kötelessége volna a királyt megkoronázni, még 1918 november 16-án harakirit követett el magán s azóta a nemzetgyűlés az ország főhatalma, talán nem is érdemes több szót vesztegetni rá. Károsnak pedig káros is volna, mivel az ilyen legitimista álarcosbálák gyakran komoly verekedésekkel szoktak végződni. Mivel azonban lehetnek olyan gyöngébb magyarok is, akik igazán szerencsétlen emlékű IV. Károly elhunyt királyunkat nemcsak mint magyarok, hanem mint közjogászok, sőt mint excellencies urak is sajnálják, szükséges ideiktatnunk a magyar közjogi törvények mai állását rövid vázlatban. íme: Mivel a magyar király 1918 október végén úgy cserbenhagyta nagy bajában szegény Magyarországot, mivel továbbá a Pragmatica Sanctioban szabályozott közösségeket Ausztria és Magyarország között az 1919. évi április 3-án keltosztrák törvény nemcsak megszüntette, de a közös Slabsburg-ház tagjait Ausztriából száműzte is, és mivel ennélfogva a Pragmatica Sanetióban szabályozott egész trónöröklési rend, feltételei megszűntével szintén magától megszűnt: az ősi szuverenitását ily képen visszanyert nemzet a maga főhatalmát az 1920. évi I. törvénycikkben ideiglenesen új nemzetgyűléssel és kormányzóválasztással rendezte, IV. Károly és a legitimisták véres kísérlete után pedig 1921:XLVII. törvényével nemcsak IV. Károly király trónvesztését (és nem trónfosztását) mondta ki törvényesen, hanem megállapította azt is, hogy a magyar nemzetre ősi szabad királyválasztási joga is visszaszállott, ami különben szintén magától értetődik. Vis majort, vagyis erőhatalmat tehát idebent nem látunk sehol. A nagyhatalmak részéről ugyan volt erőszak a Habsburgok ellen és van most is, de ez Magyarországot de facto nem terheli, mivel sem Magyarország, sem annak kormánya nem adta eddig legkisebb jelét sem oly szándékának, mintha egykori királyi házát megint vissziaktiivánná. Ellenkező szándékának annál többször, íme ez a törvényes állapot és semmi más. Andrássy -Apponyi mozgolódásaiból tehát meg kell állapítanunk a következőket: A királykérdés békés egyensúlyát tehát megint ők, a legitimisták zavarták meg. Ha tehát abból rájuk nézve némely rossz dolog következik, magukra vessenek. Miivel pedig mind a kettejük emez újabb lépésében is az ország törvényei ellen való nagyfokú tiszteletlenség nyilatkozik meg, nem veheti senkit józan emberfia tőlük komolyan, ha ezek után is untalan ama jogrend és törvénytisztelet helyreállítását követelik, amelynek megrontásában már megint ők ketten járnak elől. Mi egy féléve hallgatunk a királykérdéssel, bár a meggyőződésünk megvan. De hallgattunk, mert ezt diktálja a kötelesség, hiszen szűk, hogy a józan legitimisták sem fogják hagyni megzavartatni az olyannyira nélkülöztt betétien treuga deit újból Andrássyék által. A tájvédelmi szövetkezés egyelőre nem közli a részletes programmját Vázsonyi a liberális blokk vezérének érzi magát—Andrássy megint gáncsoskodik — A Szózat tudósítójától — A keresztény koncentráció ügyében egyes baloldali lapok, hogy közismert á jólértesültségüket mantől jobban fitogtassák, szerkesztőségük tintapecsétes íróasztalai mellől pénteken e szövetkezésnek egészen részletes programmját dolgozták ki és adták be olvasóiknak, hogy a szombati ünnepre némiképpen meghökkentsék őket. Ezzel szemben mi nem dicsekedhetünk a jólértesültségnek hasonló fokával, vagy legalább is nem tartjuk célszerűnek, hogy a keresztény koncentráció közelebbi célkitűzéseiről részletesebb adatokat szolgáltassunk. Ebben a meggyőződésben vannak különben a koncentráció vezérei is, akiknek egyike nagyon helyesen jegyezte meg, hogy amennyire nyilvánvalóak és félreismerhetetlenek a keresztény koncentráció végső céljai, annyira téves és időszerűtlen volna az, hogy a közelebbi célok tekintetében részletes programmal álljanak elő, ami nyilván súlyos taktikai hiba számába menne. Amíg a keresztény szövetkezés vezérei meglehetősen szűkszavúak, annál bőségesebben nyilatkoznak a liberális blokknak fő- és alvezérei, akik közül pénteken végre a Terézváros Disraelije is megszólalt, azaz Vázsonyi Vilmos, aki aképpen ítéli meg a helyzetet, hogy alban legalább egy ideig talán ismét vezetőszerepet játszhat. Körülbelül az látszik nyilatkozatából, hogy fölfogása a dolgok megítélésében azonos a többiekével, nézeteltérés nincsen közöttük, egyformán gondolkozik a többiekkel, úgy a helyzet, mint atovábbi teendők tekintetében. Nincs azonban tisztázva ez a bizonyos helyzet a vezérség tekintetében, mert akármennyire megegyeznek is Vázsonyi és Kassai a destrukció céljai és alapelvei tekintetében, a parancsnokolás kérdése még hosszú ideig fájó pontja marad az új liberális egyesülésnek, blokknak, vagy tudja Isten mifélének. Ez a blokk, vagy együttműködés persze nem is annyira liberális színezetű lesz, a régi értelemben véve a dolgot, hanem inkább szélső radikális szövetkezés, mert a szocialisták együttműködése csakis ilyen alapon képzelhető el. Az a párt, amelyben Propperek és Rothensteinék szabják meg a világfelfogást és a munkaprogrammot, csak a legszélsőbb radikalizmus alapján találhat érintkezési pontokat a polgári liberalizmus képviselőivel. Az új liberális szövetkezésnek első teendője lesz, hogy az egységes párt tervezte parlamenti szünetet a maga módjára megzavarja. Ehhez azt az olcsó taktikai fogást használja föl, hogy a drágaság kérdésének előtérbe tolásával hétfőn a Ház öszszehívását fogja kívánni. A nemzetgyűlés összehívását kérő ivén, amihez harminc aláírás szükséges, eddig már állítólag harminckét képviselő aláírását gyűjtötték össze. A névsorban az igazhitű fajpbéliek között Giesswein Sándor is szerepel. Minthogy a házszabályok követelményei szerint harminc képviselő aláírására a Házat össze kell hívni, megtörténhetik, hogy a Ház elnöksége a jövő héten összehívja a nemzetgyűlést. Politikai körökben pénteken sok szó esett gróf Andrássy Gyulának, a szélső legitimisták vezérének nyilatkozatáról, aki tiszadobi kastélyában a keresztény koncentrációs mozgalomról a következő nyilatkozatot adta a legismertebb kereszténybánya lap, a Világ munkatársának: — Nem tartom komolynak a koncentrációs mozgalmat és nem féltem tőle saját pártom kereteit sem. Gróf Andrássy Gyula a maga szempontjából igazságot mondott, ő, a maga szempontjából nem tarthatja komolynak azt a mozgalmat, amely mindennemű pártpolitikai törekvés fölé emelkedve, tisztán csak az általános keresztény nemzeti érdekeket tartja szem előtt. Mert amikor átvette a kereszténypárt vezetését, nem azzal a céllal vette át, hogy annak világnézeti törekvéseit valósítsa meg, hanem pusztán azért, hogy a pártot a szélső legitimizmus szolgálatába próbálja állítani. E törekvéseinek a legteljesebb mértékben föláldozta és alighanem a jövőben is föl fogja áldozni a keresztény fajvédelmi eszmét, amely egykor számos tagot számláló pártjának alapvető törekvése volt. Az események azonban rácáfoltak gróf Andrássy Gyulára. Egykori hívei elfordultak tőle és hivebbek maradtak a párt programmjához, mint az ő személyéhez. Alig egy-két ember maradt körülötte és azokból is nap-nap után mind többen szakadnak el mellőle, mert igaz lelkiismeretük azt tartja komoly dolognak, amit gróf Andrássy Gyula nem tart annak: a magyar fajvédelmi eszme lelkes és önzetlen szolgálatát. Mindinkább növekedő izoláltsága napkasi napra elfogultabbá teszi gróf Andrássy Gyulát és egy-két politikai elvbarátját. Ennek az Apa 19 kopona