Szózat, 1923. szeptember (5. évfolyam, 197-221. szám)
1923-09-01 / 197. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: tv Rózsa-utca 111. (Podmaniczky-u. sarok) Telefon: Szerkesztőség József 63-52,József 64—16, kiadóhivatal: József 63—51 Hökkiadóhivatal: IV. Városháza utca 10. Tel.: 77—84. V. ÉVFOLYAM 197. SZÁM KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: ZSILINSZKY ENDRE ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre. .......................... 15000fees. Egy hónapra................... 5000 kor. Egyes szám..................... 350 kor. Külföldre egy hónapra............ 10000 kor. Wlenben hétköznap egyes pld. 3000 p. K Vasárnap egyes példány.... 2500 «, K SZOMBAT , BUDAPEST, 1923 SZEPTEMBER 1 1Az üldözött zsidóság" (P. M.) Napok óta telve vannak a baloldal Zsidó lapjai azokkal a jól ismert sirámokkal, melyek a zsidóság háttérbeszorítottságát, elnyomottságát hangoztatják és végső következtetésben mindig ugyanazt mondják: Magyarországon nincs jogegyenlőség. Szeptember küszöbén állunk, ismét megnyílnak az iskolák, egyetemek, színházaik, ez ad megint aktuális színezetet a liberális jogrendet visszakívánó zsidóság panaszainak. Az egyik újság a közéleti tisztaság eltűnésén kesereg és éppen olyan ostobán, mint nagyképűen állapítja meg, hogy züllött közéletünket csak egy módon lehet purifikálni, ha visszatér a teljes jogegyenlőség, mert ennek elveszte hozta ránk a soha el nem képzelt mértékű korrupció átkát, a másik a magyar kultúra pusztulását siratja, de mindjárt odadobja a közvélemény elé a csalhatatlan mentőövet: el kell törülni a numerus clausust minden vonatkozásában és rögtön földerül a napja a magyar kultúrának. Ezt pedig még olyképpen is véli megkezdeni, dönelni, hogy a magyar színházi irodalom számkivetettjeit vissza kell juttatni a magyar kultúra szolgálatába idehaza is. Magyarul: a divatos zsidó írókat, a Molnár Ferencescet, a Hajó Sándorokat, Lengyel Menyhérteket be kell ereszteni a Nemzeti Színházba, nehogy egy hely is mentes maradjon a zsidó irodalmi rontástól Hogy Magyarországon nincs egyenlőség, azét mi is valljuk. De velünk együtt vallja mindenki, aki látja azt a borzalmas eltolódást, rettenetes különbségeket, amelyeket az ország gazdasági helyzete mutat. Nem lehet olyan országban egyenlőségről beszélni, ahol a nemzet széles rétegei és pedig testileg-lelkileg értékesebb rétegei, jóformán egy évtized óta emberhez nem méltó sorsban tengődnek, koplalnak és nyomorognak, míg egy törpe kisebbség, a nemzet lelkétől teljesen idegen célokat követve az egészséges magyar lélek átfeos nyűgje gyanánt milliókat, milliárdokat harácsolhat össze magának, vagyoni erejével megszerezhet mindent, ami a magyar földön érték, öröm, gyönyörűség. Ennek a kisebbségnek tehát semmi oka nincs a jogegyenlőség hiánya miatt panaszkodni. "A magyarországi zsidóság, mely az írott törvények szerint teljesen egyenlő szabadságot élvez a® ország minden más nemzetiségű vagy fajú állampolgárával, ma, dacára annak, hogy országot-világot telekártól vélt sérelmeivel, legnagyobb gazdasági hatalmává küzdötte fel magát Magyarországnak. Azt a látszólagos társadalmi háttérbeszorulást, amelyet a forradalmak elnyomása után, a sunyi bűntudat nyomása alatt részben önként elszenvedni volt kénytelen, ma már sokszorosan kompenzálta elképzelhetetlen mértékben való megvagyonosodásában. A háború utolsó éveiben valami monstruózus tényezők szinte leírhatatlan nagyságok voltak a magyar gazdasági életben, az úgynevezett hadimilliomosok. Ámde mit jelentenek ezekhez képest a ma gazdagjai azok, akik a soronaromlás és a belső koronarontás segítségével szerezték roppant vagyonaikat? A zsidóság, amely ma igazán szegény embert soraiban aligha tudna előmutatni, a forradalmak óta uralkodó kormányzati rendszerek végzetesen helytelen pénzügyi politikája folytán olyan helyzetbe jutott, hogy elérkezettnek látja az időt horribilis anyagi erejét olyképpen gyümölcsöztetni, hogy a korhadt liberalizmus korszakában szívós célzatossággal meghódított és a forradalmak zavarosában teljesen elfoglalt összes pozíciókat újból visszaszerezze magának. Az a zsidóság, amely nem szűnik meg önmagát az üldözött és elnyomott társadalmi rétegnek feltüntetni, egy pillanatig sem pihen, hogy ismét elfoglalhassa mindazokat a pozíciókat, melyekből az egészséges magyar lelkiismeret őt ösztönszerű megmozdulással kiemelte. Anyagi ereje sokszorosan megvan ehhez az akcióhoz, hogy pedig ma már a politikai helyzetet is kedvezőnek ítélheti terve megvalósítására és egész nyíltan az egységes irányítást mindenben eláruló offenzívába megy át, annak is megvan a maga oka. A mai kormányzati rendszer uralma alatt és a nemzetgyűlés mai összetételének megfelelően valóban úgy vélheti a zsidóság, hogy élni kezd az ő búzája is. Az a kormány , az a nemzetgyűlés, amely a keresztény és nemzeti törekvések mellett tett hitet, ma a politikai élet minden terén annyira elávolodott eredeti programmjától, hogy a zsidóság előretörésének egyenesen biztosítékát láthatja a mai rendszer fennmaradásában. Az egységes kormányzópárt, mely a keresztény és nacionalista gondolat letéteményeseként került be a nemzetgyűlésbe, ma közvetve a zsidóság érdekeit szolgálja, amidőn módot nyújt a már régen liberális vizeken evező kormányzati politikának arra, hogy a háború, a forradalmak és az azóta elmúlt esz* tendők során tönkrement magyarság min den eszközzel való felsegitése helyett a leg* jobb esetben is lagymatag félrendszabályokkal, szépen hangzó ígéretekkel táplálja ideigóráig annak megmaradt csekély erejét. A zsidóság tudja ezt és ennek tudatában készül Magyarország teljes birtokbavételére. Mi viszont tudjuk, hogy a kiindulási alap helytelen. Sem a kormányzat rendszere, sem a kormányzópárt összetétele mai formájukban már távolról sem kifejezői a nemzet akaratának. A nemzet túlnyomó nagy többsége szenvedi azt a politikát, amely a zsidóságnak lehetővé tette soha nem képzelt felgazdagodását, anyagi megerősödését és el is ítéli azt. Nem az a néhány képviselő jelenti ma a kormány jobboldali ellenzékét, akik otthagyták az egységes pártot, mert nem azonosíthatták magukat a kormány politikájával és nem vállalhatják tovább a felelősséget azért. Nem ez a néhány ember áll útjában a zsidóság előretörésének, hanem majdnem az egész magyar közvélemény. Azok a tömegek, amelyek részben jóhiszeműségük, részben tájékozatlanságuk következtében kinn az országban eddig talán azt hihették, hogy a kormány tényleg a keresztény és nemzeti gondolat föltétlen érvényre juttatásáért küzd, ma már épp úgy tisztán látnak, mint a kilépett fajvédő képviselők. De a múlt tanulságai után tisztán kell hogy lássák azok is, akik bár bennmaradtak a kormányzópártban, de bensőjükben ma is ugyanazok, mint akik egy év előtt voltak, hova vezet a mai rendszer továbbfolytatása, mi várhat reánk akkor, ha az „elnyomott“ zsidóságot nemcsak hogy vissza nem szorítjuk gazdaságilag, de számarányán és szellemi értékein jóval túlmenőleg, kulturális pozíciók ért fokába is juttatjuk. Milliós jutalom a nagy árdrágítókat elitéltető ügyészeknek Hagy Emil uffiúja az áruuzsora letörésében Az árdrágítóik üldözése terén eddig leginkább azt kifogásoltuk — és kifogásolta a közvélemény is —, hogy a hivatott hatóságok az apró paprikaárusokat, zöldséges kofáikat fogták drágításon és ítélték el leginkább — úgy ítéljük — csak saját lelkiismeretüknek megnyugtatására. A nagy bűnösök rendszerint kibújtak a büntetés alól és drágítottak nyugodtan tovább. Nagy Emil igazságügyminiszter már többször tanújelét adta annak, hogy ebben a kérdésben is a legteljesebb szigorral kívánja a törvények és rendeletek idevágó intézkedéseit minden irányban alkalmazni. Most pedig eddig teljesen szokatlan, de dicséretre méltó ötlettel nyúl a kérdés generális megoldásához. Az igazságügyminiszter leiratban utasítja a® öszszes kfr. főügyészségekért, hogy az ügyészségek kevésbé üldöznék az apró bűnösöket, de annál kíméletlenebb és megalkuvásnélküli szigorral sújtsák a nagy árdrágítókat. A leirat a következő értesítést is tartalmazza: „Van szerencsém közölni azt, hogy három darab, egyenkint 1.000.000 korona öszszegű jutalmat tűzök ki annak az igen tisztelt kft. ügyész urnak megjutalmazására, akinek sikerül nagyobbfajta árdrágítót nemcsak vádba fogni, de egyúttal el is ítéltetni. Nagy árdrágító alatt értek mindenkit, aki széles körben nagyban befolyásolja bűnös módon az árak drágulását, amiben természetesen a Kartel-féle egyesüléseknek is nagy szerepük van s így ezekre különös gond fordítandó tekintet nélkül arra, hogy a társadalmi előkelőség szempontjából milyen helyet foglalnak el. Az ország ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban valósággal most a kir. ügyészi karra néz és ha az árdrágítás üldözésének kérdésében erkölcsileg alul maradunk, ez nagyon ki fog hatni az egész igazságügy reputációjára.“ Nagy Emil igazságügyminiszter szándékát teljesen helyesnek, igazságosnak tartjuk. A végrehajtó ügyészek és bírák minden bizonynyal — hisz jól mondja az igazságügyminiszter, az ország közvéleménye figyel rájuk ■— magukévá teszik a nemes intenciókat.