Szózat, 1924. május (6. évfolyam, 95-116. szám)
1924-05-06 / 95. szám
Szerfce*7.b.ség és kiadóhivatal: 'i» Rózsa-utca 111, (Podmaniczky-i- sarok) TMélau: Szerkesztőség József «5—52, .József 61—46,kiadóhivatal: .József 63—ál tiöSkiadóhivatal: V.. Varashaz-utca 30. Tel.: 77—II. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: ZSILINSZKY ENDRE KLIMZÍTÉSI AKAK-t Jgy hónapra.......................... 4.hfWb kor. Negyedévre.....................IftMWNi&jiNr. Külföldre az előfizetési ár hétszeresét számítjuk Egyes »/«in ára hétköznap . . . -ODfl^repr. Vasárnap ................................. dlMMI ^Vr. VL ÉVFOLYAM 95. SZÁM KEDD , BUDAPEST, 1924 MÁJUS 6 . A MAGYAR NÉPHEZ A fajsdócsoporthoz tartozó nemzetgyűlési képviselők a kormány törvénytelen és erőszakos erdelkezései és végzetes után haladó politikája ellen, a következő kiáltvánnyal fordultak a keresztény omgyacsálghoz. A nyomdász sztrájk hetek óta izgalomban tartja az ország közvélem é®ryet. Ez a hosszú válság eredetileg munkáskizárással kezdődött, amit a nyomdaipari főnökök egyesülete a Miklós (Klein) Andor-féle Athenaeum-nyomdában felmerült munkabérjavítási követelésekre való feleletül az összes budapesti nyomdákban elrendeli. Az intranzigens keresztény sajtó vezető, embereinek felfogása ebben az ügyben kezdettől fogva az volt, hogy azAthenaeum-nyomdában történt incidenst békésen kellett volna elintézni, a szokásos békéltető eljárással, de ha már megtörtént az önkénykedő kizárás, annak idejét legalább minél rövidebbre, kellett volna szorítani. A nyomdaipari Főnökegyesület és a Budapesti Lapkiadók Szindikátusa azonban méltányos megegyezés helyett a nyomdai munkásság térdrekényszerítését határozta el. Ebben a harcban a keresztény fajvédelmi lapok és ezek imánya vállatta nem voltak hajlandók részt venni, ezért a minden feltétel nélkül ismét munkába álló nyombiszük jogosnak ítélt bérkövetelését elfogadták és folytatták békés termelő munkáinkat. "A zsidó kapitalizmus, melynek exponensei a munkások bérmozgalmát általános kizárással akarták letörni, majd a most dúló sztrájkká mérgesítették el, eljárásukkal egyszerre kerültek élesen szembe a tájvédelmi lapokkal és a magyar munkássággal. A fajvédők ellen azzal próbáltak hangulatot, csinálni, hogy őket a szociáldemokráciával való paktálással vádolták, a munkások ellen pedig azzal uszították a polgári társadalmat, hogy bérköveteléseikbe politikát magyaráztak s a magyar polgári társadalmat a bolsevizmus rémképével ijesztgették. A fajvédők s általában az intranigens keresztény magyar társadalom ma is a legélesebb bajban áll a szociáldemokráciával s elveiből nem fog engedni a jövőben sem; de nem hajlandó a magyar munkásság jogos és méltányos bérjavításra való törekvéseit a szociáldemokrata programmal összetéveszteni. Viszont a nyomdászsztrájk, eredete a legjobb bizonyíték arra, hogy ezúttal a nyomdai, munkásság valóban csak életnívójának emelésére törekedett ,s politikai hatalomvágy nem mozgatja követeléseiben. A zsidó kapitalizmus azonban levetette ebben a válságban álarcát, főleg azok a lapok és nyomdai állalatok vezetik most ezt a harcot a magyar munkásság ellen, amelyek annak idején nemcsak behódoltak a két forradalomnak, hanem örömmel üdvözölték, sőt előkészítették és szervezték a bűnös lázadásokat a történelmi Magyarország megrontására és megsemmisítésére. Minden más országban már rég halállal lakottak volna ezek a hazaárulók és forradalmárok, akik most az ország nemzeti és gazdasági katasztrófájának előkészítéséből és következményéből, bűnön szerzett vagyonuk ■muivhegvein ülve, a keresztény tájvédelmi gondolat harcosait vádolják a polgári front felbontásával, a magyar munkásságot pedig bolsevista tendenciákkal. Mi nem polgári frontot, hanem magyar frontot hirdetünk és nem titkoljuk, hogy a magyar munkást, mint fajtestvéri, szívünkhöz közelebb állónak érezzük és valljuk, minden szociáldemokrata tévelygése mellett is, mint a nemzetietlen, zsidó nagytőke jellegzetes idegen képviselőit. d * ' t 'A keresztény tájvédelmi lapok munkásai egy percig sem vettek részt a sztrájkban k is lapok békés egyetértésben, nyugodtan dolgoztak jóravaló keresztény munkásjtikkal a sztrájk alatt is, míg a kormány ezt a munkát meg nem állította, szombati lanketild rendelet évek ót a kormánytól az ország mai súlyos ''pótfi,fkjd és gazdasága helyzetében inkább azt vártuk volna, hogy a többi nyomdában is a termelés felvételére és méltányos megegyezésre serkentse a munkaadókat. E helyett a kormány nyíltan és bűnös könynyelműséggel a zsidó kapitalizmus mellé állott és nyílt törvényszegéssel betiltotta a SZÖZAT-ot és AIÉP-et. Felemeljük ez ellen a példátlan erőszak ellen tiltakozó szavunkat s az elnapolt nemzetgyűlés és az erőszakkal elhallgattadt sajtó természetes nyilvánosságának hiányában ezúton intézzük kiáltványunkat a keresztény magyar haza mindennemű és rangú fiához. A Bethlen-rendszer néhány éves pusztító uralma tönkremétette országunk gazdasági rendjét, és megbénította a termelést, felhizlalta a munkanélküli jövedelmeket és a zsidó nagybankok kezére játszotta át még megmaradt nemzeti erőforrásainkat. Az állam pénzén folytatott koronarontás nyomorba döntötte a nemzetfenntartó középosztályt, lerongyolta az egész dolgozó társadalmat, de ki tenyésztette az erkölcselen nyerészkedést! A munka becsületének levegésével felszakadt a visszaélések zsilipje. A gazdasági rend felbomlását nyomon követte az érkezési rend pusztulása. .Egyetlen vézna, dadogó mentsége akadt csupán ennek a kormányzatnak: állították, hogy megóvták és fenntartották legalább formailag a jogrendet! A keresztény és nemzeti sajtónak törvény- és jogellenes betiltásával most elrúgták maguktól ennek utolsó látszatát is! * A nemzet örök szégyene: az önként vállalt gazdasági Trianon árán mérhetetlenül megnövelte a maga végzetessé vált hatalmát s most elérkezettnek látja az időt, hogy a törvényesség álarcát is levesse. A törvény lapbetiltást csak kivételesen ismer, akkor, ha valamely közlemény a hadviselés érdekeit sérti. Az ország belső rendjének, vagy külső biztonságának veszélyeztetése esetén lehetne helye ilyen megtorló rendszabálynak. De a nemzeti keresztény Magyarországért küzdő sajtóval szembén ezt a nemtelen vádat még ők sem merészelik emelni. Törvényre való hivatkozás nélkül, az erőszak kizárólagos jogán hallgattatták el a keresztény nemzeti sajtó két legbátrabb harcosát, a SZÓZat-ot és A NÉP-et. A gazdasági és erkölcsi bukást betetőzte ezzel a törvény és jog uralma , mik a megszűnése. Leplezetlen diktatúra ez, melyet a hatalomra jutott zsidó banktőke gyakorol tehetségtelen, öntudatlan eszközért, a Betsden-kormányon keresztül. Az elnyomatás sötét napjaiban felemeljük tiltakozó szavunkat és ítéletért a nagy nyilvánossághoz fordulunk, a keresztény magyar néphez, melyért dolgoztunk és harcoltunk, melyhez hűllettek soha** voltunk s mely nem hagyott el bennünket sem soha! Szavunkat elnémíthatja az erőszak, de szivünkön, lelkünkön úrrá nem lehet és nem törheti meg akaraterőnket, mely minden béklyón és kényszeren keresztül * ki fogja harcolni a keresztény magyar nép igazát. De akkor ütni fog a felelősségrevonás órája is! Kelt Budapesten, L . Gömbös Gyula, Hell Miklós, Eckhardt Tibor, Kiss Menyhért, Lendvay István, Urain Ferenc, Zsitkay János, Zsilinszky Endre nemzetgyűlési képviselők.