Szózat, 1925. november (7. évfolyam, 247-271. szám)

1925-11-14 / 258. szám

6 Róm. kath.: Jozafát ut. Görögkath.: Fülöp ap. Protestáns: Klementin. Gör. keleti: novemberi. Kozma — Ravasz László püspök az egy­kéről. A Magyar Társadalomtudo­mányi Társulat vsárnap, november 15-én Kaposváron nagygyűlést ren­dez. Az értekezletnek egyetlen tár­gya az egyke elleni küzdelem. A társulat azért megy le Somogy me­gye központjába, mert mint köztu­domású, éppen ezen a színmagyar vidéken pusztít legjobban az egyke nemzetsorgasztó betegsége és a drá­­vamenti kis falvakat akarják rá­eszméltetni bűnükre, mulasztásaik­ra. A társaság felkérte dr. Ravasz Lászlót, hogy tartson előadást a társulat kaposvári gyűlésén, a püspök azonban akadályoztatása miatt nem tehetett eleget ennek a kérésnek. E helyett levelet intézett a gyűlés elnökségéhez és részletesen kifejti az egykét illető álláspontját. Levelében a püspök egyebek között a következőket mondja: — Az egyke-kérdésben püspöki szolgálatom kezdete óta mindegyre volt szomorú alkalmam nyilatkozni és canonica vieitaeiós körútjaim legtöbbet tárgyalt, ostorozásra és könyörgésre­ indító kérdése ez volt. Az egyke elsősorban gazdasági kér­dés, másodsorban lelki kérdés. Oka az, hogy egyébként jólétihez jutott, de gazdaságilag továbbterjeszkedni sem tudó egységes lel­kivilágú nép­rétegek anyagi helyzetük biztosítá­sára, ehhez a sátáni eszközhöz for­dulnak, amelynek nemzetgyilkos hatásáról kellő képük nincs. Lelki kérdés annyiban, amennyiben min­den más gazdasági­ vagy társadalmi kérdés az. Ahelyett, hogy okát, igen tévesen, egyik vagy másik egyház dogmatikai alkatában keresnénk, minden magyar embernek össze kellene fognia a közös baj közös or­voslására. Minden egyház fokozot­tabb munkája mellett csak az egész társadalom megmozdulása, végül gyökeres törvényhozási intézkedés segíthetne a dolgon. — Zilahy Lajos a Daily Tele­­graphban. A Daily Telegraph ok­tóber 29-iki számában F. Whitaker Budapesten járt angol újságíró tol­lából igen érdekes cikk jelent meg. Whitaker leírja a magyar színházi életet és az újabb írógeneráció kö­zött különös szeretettel emlékezik meg Zilahy Lajosról. Az angol la­pok megtalálhatók a zsidó szerkesz­tőségekben is, de sehol sem talál­juk ennek nyomát. Ha Molnár-Neu­­mann Ferencről és Lengyel Meny­hértről volna szó, áradoznának az ömlengéstől, de mikor egy magyar fajú író külföldi sikereiről van szó, akkor természetesen hallgatnak. — A Kúria leszállította Beniczky Ödön büntetését. Beniczky Ödön kormányzósértési bűnügyében teg­nap az elsőfokú bíróság ítéletét a­ Kúria megváltoztatta és Beniczky Ödön büntetés­ét egy év és nyolc­­hónapi fogházbüntetésre ítélte, mellékbüntetésül 130 millió korona pénzbüntetéssel és politikai jogai­nak két évre szóló felfüggesztésé­vel sújtotta. Felmentette az ítélet azonban a fogházban teljesítendő kötelező munka alól és megengedi, hogy az elítélt saját költségén élel­mezze magát. — Lagerlöf Zelma adománya a debreceni egyetemnek. Érdekes ado­mány érkezett a napokban a debre­ceni Tisza István-tudományegye­­temre. Lagerlöf Zelma, a világhírű svéd írónő kétmillió koronát kül­dött a debreceni egyetem bölcsé­szeti karának, azzal a rendelkezés­sel, hogy az összegből olyan szor­galmas nőhallgatót jutalmazza­nak, aki a svéd irodalom iránt ko­molyan érdeklődik. Lagerlöf Zelma az adományképen felajánlott két­millió koronát A generális gyűrűje című regényének magyar fordítási jogáért kapta. Itt említjük meg, hogy a debreceni Népszerű Főisko­lai Tanfolyamon tegnap dr. Leff­­ler­ Béla egyetemi tanár Svédor­szágról vetített képekkel illusztrált szabad előadást tartott. Lagerlöf Zelma regényes hazájába, Werm­­landba kalauzolta el a közönséget, ahol a világ legnagyobb írónője harmincéves koráig élt, mint sze­gény tanítónő, amikor azután a Gösta Berling című művével meg­nyerte a svéd akadémia díját és na­gyobb külföldi utazásokat tehetett. Olaszországban írta meg a szociál­demokrataellenes tendenciájú Anti­­krisztus csodái című művét. Haza­térve úgy ünnepelte hazája és az egész világ, mint a legújabb kor egyik legnagyobb lángelméjét. — A békeszerződések revíziója. A Magyar Külügyi Társaság csü­törtök esti ülésében dr. Szádeczky­ Kardos egyetemi tanár a békeszer­ződések revíziójának kérdését tár­gyalta. Kifejtette, hogy a békeszer­­ződések revíziója nem a mi egy­oldalú vágyunk, hanem egész Eu­rópa konszolidációjának alapvető feltétele. Ezt az igazságot már a legnagyobb nyugati államférfiak is belátták és akkora koncepciójú po­litikusok, mint lord Newton, Cham­berlain, Snowden, Heyking, Smuts, Grey, Asquith, Baldwin, Nitti stb. nyíltan küzdöttek érte. Mathieu Morhardts műve alapján kimutatta, hogy a legnagyobb bűnöse a hábo­rúnak és a háború kitörésének elő­idézője az a Poincare volt, aki a legtöbbet lármázott és lármázik a háborúért való felelősség kérdése miatt. A békeszerződések revíziójá­nak alapját Szádeczky a locarnoi szerződésben és az azáltal előállott kedvező és békülékeny atmoszférá­ban látja. Hangoztatta, hogy Locar­no után Trianon revíziója elkerül­hetetlen. Szádeczky előadása nagy tetszést váltott ki a hallgatóságból. Islói diákok. Don Bosco szalézi mű­veinek Szent Alajos Köre november 15-én, vasárnap este hat órakor a Szent Alajos árvaházban műkedvelő tagjaival előadja Farkas Imre: „Iglódi diákok“ című énekes színdarabját. Az előadás jövedelmét az árvaház javára fordítják. A darabot Lingl Béla rendezi és a ze­nekart, amelynek tagjai szintén műked­velők, Kuncze Béla karmester vezényli. ÚJ REGÉNYÜNK Holnapi számunkban új regény közlését kezdjük meg. A regény szerzője Hamvas József, aki magyar lelkű elbeszélőink kö­zött könnyed, fordulatos modorá­val a fiatalok sorából valónak látszanék, ha biztos világnézete és gondolatainak gazdagsága nem árulná el a sokat átélt és sokat töp­rengett embert. Ez a mostani re­génye: A doktor úr mandátuma a politikai életet nem az elvek, hanem az emberi sorsok szem­pontjából világítja meg és arról szól, hogy a közélet küzdelmei ho­gyan emésztik föl, legtöbbször egész eredménytelenül az embere­ket. A doktor úr mandátuma naponta szívesen várt kedves szó­rakozása lesz olvasóinknak és hol­nap kezdődő közleményei bizonyá­ra sok élvezetet szereznek. ÚGYNEVEZETT VITA Álmos őszi csönd borong A tisztelt Ház fölött. Csak olykor dong egy-egy dorong, Oszlatva a ködöt. Alusznak, bár nincs kanapé, Egész egységesen És a juhszélen Kanapé Horkolász édesen. Mint óriási ásítás, Nyil Rothensteini száj S ha egy-egy szóra ráhibáz: Hallani nem muszáj. Rupert üstöke háborúi, Peidl érc­szava kicseng S a sötét ügyre ráborul Néma, halotti csend... — Fábián-Feuermann Béla hely­reigazít. Fábián-Feuermann Béla nemzetgyűlési­­ képviselő helyireiga­­zító nyilatkozatot küldött be hoz­zánk „Fábián-Feuermann Bélára rájár, a rúd a politikában. „A négy­ezer holdas demokrata képviselő csepeli beszámolója kudarcba ful­ladt“ cím alatt közölt cikkünkr­e vonatkozólag. Fábián helyreigazító­nyilatkozatában azt írja, hogy kö­rülbelül nyolcszáz­ezer ember­ volt jelen a beszámolón, akik nagy lel­kesedéssel hallgatták őt Azt írja azután: nem felel meg a valóság­nak, hogy ő a béreseit hajnali egy órakor kelteti és csak este 11 órakor engedi lefeküdni, azért, mert bére­se nincs. Tagadja azt is, mintha neki négyezer hold földje volna, csupán csak egy katasztrális hold földet mondhat a magáénak. Fá­­bi­án-Fe­ue­rm­a­nn hel­y­re­iga­zí­tó­­ ny­i­latkozatát csupán csak ebben az ér­telemben vagyunk hajlandók közöl­ni. Kijelentjük azonban, mi nem állítottuk, hogy neki négyezer hold földje van, azt sem mondottuk, hogy a béreseit este 11 órakor fek­teti le. Mi csupán csak azt írtuk, hogy a gyűlés folyamán közbeszólá­sok hangzottak el, amely közbeszólá­­sok szóltak a négyezer holdról és a béresekről. Ha Fábián­ Feuermann kissé jobban elolvasta volna cik­künket, ha az elvakult dvsh, ame­lyet velünk szemben érez, nem ho­­mályosította volna el látóképessé­­g­ét s ha füleivel épen hallott volna saját beszámolóján, akkor láthatta volna, hogy helyreigazító­ nyilatko­­zatának semmiféle értelme nincs. — Hitelezési csalás miatt letar­tóztattak egy vasnagykereskedőt. A rendőrség hitelezési csalás miatt letartóztatta Barta Béla vas nagy­kereskedőt, aki hitelbe vásárolt árukat adott el, s a befolyó pénze­ket, régi adósságai fizetésére fordí­totta. Barta, — aki a hitelezési csa­lást beismerte, — a háború előtt még keres­kedősegéd volt, a háború alatt azonban míg a harctereken az emberek milliói véreztek, hadiszál­lítónak csapott fel és óriási va­gyont harácsolt össze. Később a tőzsdei konjunktúra idején vagyo­nát megtízszerezte és hihetetlen költekezéseivel vált ismeretessé. Állandó vendége volt az éjjeli mu­lató helyeknek, s mindenütt tele­­kézzel szórta a könnyen szerzett pénzt. A tőzsdei konjunktúra meg­szűnte után azonban anyagilag ösz­­szeroppan­t, s most tipikusan pesti pályafutása a rendőrségen ért vé­get. — Új magántanár a közgazdasági egyetemen. November 12-én tartotta, dr. Lawrentzy Vilmos kereskedelmi akadé­miai tanár magántanári próbaelőadását „Az agrárizmus társadalom alkotó sze­repe a történel elvben“ címen. . . Nagy áradás a nyugati me­gyékben. Az utóbbi napok szokat­lanul nagy esőzései folytán Zala­egerszeg vidékén a Rába és mellék­folyói megdagadtak és elöntötték a m­ező­k és községek nagy részét. Vasszentmihály község telefonon kért segítséget a szentgotthárdi fő­szolgabírótól, mert a falut majd­nem teljesen elöntötte a víz. Erősen megáradt a Pinka, a Gyöngyös és Perik patak is. Kilépett a medré­ből a Kerka és Zala folyó. Lenti­­szombathely, Lentikápolna, Monor és Csesztrek községek víz alatt van­nak. A lakosság tutajokon mene­kült. A Zala mentén fejvesztetten menekült el a lakosság az árvíz elől, amely házakat döntött le, uta­­kat rombolt szét és hidakat sodort el. Zala vármegye alispánja a ka­tonaság segítségét kérte. Emberélet­ben eddig nem esett kár. ­ A holttestből főzött szappan rágalmaiért súlyosan elítéltek egy szentesi újságírót. A Szentesi Hír­lap januárban megjelent több szá­mában Kurz Gyula szentesi hírlap­író széles keretek között foglalkozott egy hallatlan rémregénnyel, ame­lyet kivonatosan nemcsak a buda­pesti lapok, hanem a külföldi világ­lapok is közöltek. Kurz cikkeiben hosszadalmasan írt arról, hogy öz­vegy Borbély Jánosné szentesi asz­­szony a lakásán meggyilkolta gyen­geelméjű testvérét, Dombi Szűcs Sándort, aki egy év óta eltűnt Szen­tesről. Kurz cikkei szerint Borbély­né kamrájában megtalálták a holt­test egyes csontjait, a kamara falán pedig vérfoltokat fedeztek fel. E szenzációt keltő cikkek alapján megindult a rendőri nyomozás és néhány nap alatt kiderítette, hogy Dombi Szűcs Sándor, akit Kurz szerint a nénje meggyilkolt, elége­tett és holttestéből szappant főzött, él és a vásárhelyi városi kórházban egy esztendő óta mint súlyos bete­get kezelik. A cikkek miatt Borbély Jánosné súlyos rágalmazás címén bűnvádi feljelentést tett Kurz Gyu­la ellen. A pert tegnap tárgyalta a szegedi törvényszék Fi­­-tanácsa. Kurz Gyula a törvényszék előtt az­zal védekezett, hogy az ő cikkeinek köszönhető Dombi Szűcs Sándor hollétének megállapítása, amiért Borbély Jánosné hálás lehet, mert egy esztendő óta Szentesen egyébről sem beszéltek, minthogy Borbélyné megölte az öccsét és a holttestből szappant főzött. A szegedi törvény­szék Kurz Gyulát bűnösnek mon­dotta ki súlyos rágalmazás vétségé­ben, kéthónapi fogházra és egy­millió pénzbüntetésre ítélte és köte­lezte, hogy a meghurcolt Borbély Jánosnénak két héten belül 15 mil­lió korona pénzbeli elégtételt szol­gáltasson. 1925. november 14., szombat

Next