A MTA TÁRSADALMI-TÖRTÉNETI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 12. kötet (1962)
1-2. szám - Erdélyi István: László Gyula: őstörténetünk legkorábbi szakaszai
LÁSZLÓ GYULA: ŐSTÖRTÉNETÜNK LEGKORÁBBI SZAKASZAI 145 és többek között Tolsztovnak a finnugorok Aral-tó menti származtatásának elméletét is. Az ez utáni nagy fejezetben tovább szűkítve a területet, az oroszországi erdősáv benépesedését vizsgálja meg. A kultúrát, amelyből a finnugor ősnép származhatott, a Szvidéri műveltségben találja meg. Ebből vezeti le a Kunda műveltséget is. A baltikumi Kunda és az uráli Sigiri műveltség között nem talál egymásból fakadó szálakat. Ezzel csak egyet tudunk érteni, viszont nem érezzük meggyőzőnek egy régebbi közös ősforrás, szerinte a Szvidéri műveltség meglétét sem. Mi ebben a két nagy kultúra közötti hasonlóságban kizárólag csak életformai egyezésen alapuló hasonlóságot látunk. A további alfejezetben a neolitikus fésűs-gödrös kerámia kérdését és ethnikai hovatartozását tárgyalja igen részletesen. Ennek nyugati csoportjában a keleti-tengeri, a középsőben a permiugor és volgai finnség emlékeit látja. Határozott Szvidér örökséget lát mindkettő anyagában. Az így nagyjából összefüggő területen levő finnugor törzseket az indoeurópai nyelven beszélő fatyjanovói törzsek lökték volna távolabb egymástól. Ezzel a elméletével László Gyula mind R. Indreko nyugat — keleti, mind pedig A. Brjuszov kelet— nyugati vándorlási elmélete mellé a maga, talán nem kevésbé bizonyítható elméletét állította fel. A könyvnek igen pozitív vonása a burzsoá nyugati ősrégészet néhány képviselőjének határozott és éles kritikája. Itt G. Kossina és D. Menghin elméleteire gondolunk elsősorban. A jelzett kritikát a szerző ősrégészeink helyett végezte el. Még érezhető a szerzőnek általunk már egyszer helytelenített, eklektikus módszere is, melyet elmélete megvédésekor alkalmaz. Néhány esetben még nem teljes részleteiben kidolgozott tényezőkre is épít, például Gábori Miklós többször idézett kéziratára. Gábori a jelzett munkájában a László Gyula által idézett részeket tulajdonképen csak kitekintésnek szánta, minthogy azok nem tartoztak bele a szorosan vett tárgykörébe. A magyar őskorkutatás sok tekintetben nem foglalt még állást a László Gyula által tárgyalt finnugor őstörténet terén, de a Szeleta műveltség és a Szvidéri kultúra között nem valószínű, hogy ki tud majd mutatni kapcsolatokat. A magunk részéről fontosnak tartottuk volna még az említetteken kívül több szerző, így például H. Mooran, J. Marko és P. Jakimlovz újabb jelentős munkáinak szerepeltetését. Szeretnék még néhány terminológiai helytelenségre rámutatni. A Szvidék ferdére vágott élű kovaeszközök kifejezés helyett a ferdén csonkított 5 H. Moora: Zur ethnischen Geschichte der Ostseefinnen Stämme. SMYA 59:3. 1958. 6 К. Марк. Новые палеоантропологнческие материалы эпохи неолита в Прибалтике. Eesti NSV Teaduste Akad. Toimetised Ühiskonnateaduste Seeria V. 1956. 7 П. Якимов. Начальные этапы заселение Восточной Прибалтики. Труды ИЭ. н. с. XXXII. 1956. 10 II. Osztály Közleményei XII/1—2.