A MTA TÁRSADALMI-TÖRTÉNETI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 12. kötet (1962)

1-2. szám - Erdélyi István: László Gyula: őstörténetünk legkorábbi szakaszai

LÁSZLÓ GYULA: ŐSTÖRTÉNETÜNK LEGKORÁBBI SZAKASZAI 145 és többek között Tolsztovnak a finnugorok Aral-tó menti származtatásának elméletét is. Az ez utáni nagy fejezetben tovább szűkítve a területet, az orosz­országi erdősáv benépesedését vizsgálja meg. A kultúrát, amelyből a finnugor ősnép származhatott, a Szvidéri műveltségben találja meg. Ebből vezeti le a Kunda műveltséget is. A baltikumi Kunda és az uráli Sigiri műveltség között nem talál egymásból fakadó szálakat. Ezzel csak egyet tudunk érteni, viszont nem érezzük meggyőzőnek egy régebbi közös ősforrás, szerinte a Szvidéri mű­veltség meglétét sem. Mi ebben a két nagy kultúra közötti hasonlóságban kizáró­lag csak életformai egyezésen alapuló hasonlóságot látunk. A további alfeje­zetben a neolitikus fésűs-gödrös kerámia kérdését és ethnikai hovatartozását tárgyalja igen részletesen. Ennek nyugati csoportjában a keleti-tengeri, a középsőben a permi­ugor és volgai finnség emlékeit látja. Határozott Szvidér­ örökséget lát mind­kettő anyagában. Az így nagyjából összefüggő területen levő finnugor törzseket az indo­európai nyelven beszélő fatyjanovói törzsek lökték volna távolabb egymástól. Ezzel a elméletével László Gyula mind R. Indreko nyugat — keleti, mind pedig A. Brjuszov kelet— nyugati vándorlási elmélete mellé a maga, talán nem kevésbé bizonyítható elméletét állította fel. A könyvnek igen pozitív vonása a burzsoá nyugati ősrégészet néhány képviselőjének határozott és éles kritikája. Itt G. Kossina és D. Menghin elméleteire gondolunk elsősorban. A jelzett kritikát a szerző ősrégészeink helyett végezte el. Még érezhető a szerzőnek általunk már egyszer helytelenített, eklektikus módszere is, melyet elmélete megvédésekor alkalmaz. Néhány esetben még nem teljes részleteiben kidolgozott tényezőkre is épít, például Gábori Miklós többször idézett kéziratára. Gábori a jelzett munkájában a László Gyula által idézett részeket tulajdonképen csak kitekintésnek szánta, minthogy azok nem tartoztak bele a szorosan vett tárgykörébe. A magyar őskorkutatás sok tekin­tetben nem foglalt még állást a László Gyula által tárgyalt finnugor őstörténet terén, de a Szeleta műveltség és a Szvidéri kultúra között nem valószínű, hogy ki tud majd mutatni kapcsolatokat. A magunk részéről fontosnak tartottuk volna még az említetteken kívül több szerző, így például H. Mooran, J. Marko és P. Jakimlovz újabb jelentős munkáinak szerepeltetését. Szeretnék még néhány terminológiai helytelenségre rámutatni. A Szvi­dék­ ferdére vágott élű kovaeszközök kifejezés helyett a ferdén csonkított 5 H. Moora: Zur ethnischen Geschichte der Ostseefinnen Stämme. SMYA 59:3. 1958. 6 К. Марк. Новые палеоантропологнческие материалы эпохи неолита в Прибал­тике. Eesti NSV Teaduste Akad. Toimetised Ühiskonnateaduste Seeria V. 1956. 7 П. Якимов. Начальные этапы заселение Восточной Прибалтики. Труды ИЭ. н. с. XXXII. 1956. 10 II. Osztály Közleményei XII/1—2.

Next