Tér és forma, 1932 (5. évfolyam)
V. évfolyam, 9. szám - A Debreceni Köztemető és építményei
A IM ItKi KM i .i köri Mi iő ÉS ÉPÍTMÉNYEI Külföldön — nevezetesen Németországban, Hollandiában és a Skandináv országokban mind általánosabbá válik az a gondolat, hogy a városok temetkezési helyeit a várost határoló árnyas erdőkben helyezzék el. Megtartják e fásított területek eredeti természeti szépségeit s a kisebb sírokat az erdők tisztásain rendezik el, a nagyobb sírokat, családi sírokat pedig a fák közé illesztik be. A temető ilyetén elrendezése mellett az elveszti ridegségét és komorságát, a temető a város egyik legszebb sétahelyévé lesz és így önkéntelenül is jobban belekapcsolódik a város életébe: az élők szeretett boldogultjai nem száműzetnek egy kopár pusztaságba, melyet ép azért csak ritkán keresnek fel az élők. A gondolat számunkra, a magyarság számára tulajdonképpen nem is újszerű! A magyar falusi temető mindig is árnyas liget volt é s csak a XIX. században vesztette el ezt az ősi karakterét. Amerre csak járunk A r.m,tarozó az országban, az országutak mentén látjuk az akácfák alá simuló, zöldhantos temetőket, amelyeknek ma már nem használt részeit nem csúfítják el a temetőipar termelte obeliszkek és törött oszlopok, amelyekben a magas, virágos fűből korhadt, hajlott fakeresztek vagy helyenkint fejfák bólingatnak a vándor felé. A XIX. század különös és ma már szinte megmagyarázhatatlan ridegségében szakított ezzel a hagyománnyal s ekkor keletkeztek azok a vigasztalan temetők, melyeket sajnos túl jól ismerünk. És nemcsak az Alföldön van ez így. Még azokban a városainkban is, amelyek büszkék környékük természeti szépségeire — itt is a „városszabályozást" művelő földmérők száműzték a halottak negyedét onnan, ahol zöldes a táj, ahol virít a vadvirág. Annál nagyobb jelentőségű, annál is dicséretreméltóbb tett volt az, hogy Debrecen város új köztemetőjét a híres Nagyerdő tölgyesei alá telepítette és ezzel megelőzte nemcsak a fővárost, hanem a dombosvidék városkáit is és mintaszerű környezetet teremtett mindazoknak, akik a város életében részt vettek, s akik, ha elhagyják ezt az életet, nem vesztik majd el a kapcsolatot azokkal, akik szeretettel gondolnak reájuk, mert a debreceni erdei temető 100 katasztrális holdnyi közkertté vált... A szép gondolatot kitűnően valósította meg Borsos József, a város műszaki tanácsosa, aki az általános elrendezéssel a feladatnak kitűnő megoldását adta. A probléma meglehetősen összetett volt: a park közepébe kellett illeszteni a hatalmas ravatalozó- és halottégető-házat, úgy, hogy az annak központja legyen s architektonikus tömegeivel uralkodjon a természeti egészen, de viszont abba beleilleszkedve, ne hatalmasodjon el túlságosan. S ez sikerült: az új köztemető továbbra is erdő maradt! A tervező munkán túl külön temetőszabályrendelet alkotásával kellett intézményesen gondoskodni arról, hogy a nagyszámú sírkő, családi sírhely, esetleg sírboltok felállítása keresztbe ne húzza az erdei temető elgondolását, hanem abba beleölelkezzen! Másfél kilométeres, hatalmas útvonal vezet a temető főkapujához, amelynek közepén Némethy László szobrászművész által megalkotott előkelően nyugodt, művészi hatású Krisztus- épület árkádos folyosója Foto Seicner