TETT, 1981 (5. évfolyam, 17-20. szám)

1981 / 17. szám - Atomkor

AIEA - IAEA A Nemzetközi Atomener­gia Ügynökség (franciául A­­gence internationale pour l’e­­nergie atomique — AIEA, an­golul International Atomic E­­nergy Agency — IAEA) meg­alapítását 1956-ban New York­ban szavazták meg, azzal a cél­lal, hogy az intézmény a fej­lődő országokat is hozzáse­gítse a nukleáris energiához. Az ügynökség 1957 októberé­ben kezdett el működni, Bécs székhellyel. Jelenlegi tagországainak szá­ma: 106. Igazgatását 34 tagú ta­nács végzi. A Nemzetközi A­­tomenergia Ügynökség főtitká­ra — 1961 óta — a svéd Sig­­vard Eklund, akit legutóbb 1977 szeptemberében választot­tak újra ebbe a tisztségbe. Az AIEA kezdeti céljai a következők voltak: meggyorsí­tani a nukleáris energia békés felhasználását; közvetítőként szolgálni — az érdekelt álla­mok kérésére — nukleáris a­­nyagok és berendezések keres­kedelmében; elősegíteni a nuk­leáris energiával és technoló­giával kapcsolatos ismeretek cseréjét; őrködni, hogy a nuk­leáris energiában részesülő ál­lamok a hasadóanyagokat ne használják katonai célokra, vagy ha ilyesmiről tudomást szerez, értesítse a Biztonsági Tanácsot. Ezekhez kapcsolódik 1970 óta, hogy őrködjék az Balra fent: az Atomenegria Ügynökség emblémája Jobbra fent: az Atomenergia Ügynökség irodái (a képen a főépülettől balra eső szárny­ban) 1968. július elsején Londonban, Moszkvában és Washington­ban egyidejűleg aláírt (és 1970. március 5-én érvénybe lépett) nukleáris fegyverkorlátozási e­­gyezmény betartásán. Ezek a feladatok máig nem változtak meg, legfeljebb fon­tosságuk tekintetében állt be sorrendeltolódás. A hatvanas években az ügynökség tevé­kenységének nagy részét a mű­szaki segédlet kötötte le, pénz­ügyi segélyek nyújtása, szak­emberképzés, nukleáris ener­getikai programok kidolgozása, információs eszközök kutatása, kollokviumok és konferenciák rendezése (gyakran az ENSZ más szakosított szervezeteivel — FAO, OMS — együttműkö­désben). A nukleáris fegyver­korlátozási egyezmény aláírá­sát követően mindinkább a ga­ranciális kérdések, az ügynök­ség „csendőr szerepe“ került előtérbe. Az ügynökség feladatköre, szerepe a jövőben előrelátható­lag tovább növekszik. Két irányban jelentkeznek olyan feszítőerők, amelyek konflik­tushoz vezethetnek. Egyrészt mind több fejlődő ország sze­retne atomerőművet építeni, il­letve építtetni, nukleáris ener­giával rendelkezni. Másrészt több kérdésben nyílt egyet nem értés van a fejlett tőkés országok között. Történelmi kézfogás 1965-ben, az Ügynökség egyik ülésszakára érkező U Thant ENSZ-főtitkárt Sigvard Eklund igazgató és az akkori osztrák külügyminiszter, Bruno Kreisky fogadja .

Next