TETT, 1981 (5. évfolyam, 17-20. szám)
1981 / 17. szám - Atomkor
AIEA - IAEA A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (franciául Agence internationale pour l’energie atomique — AIEA, angolul International Atomic Energy Agency — IAEA) megalapítását 1956-ban New Yorkban szavazták meg, azzal a céllal, hogy az intézmény a fejlődő országokat is hozzásegítse a nukleáris energiához. Az ügynökség 1957 októberében kezdett el működni, Bécs székhellyel. Jelenlegi tagországainak száma: 106. Igazgatását 34 tagú tanács végzi. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség főtitkára — 1961 óta — a svéd Sigvard Eklund, akit legutóbb 1977 szeptemberében választottak újra ebbe a tisztségbe. Az AIEA kezdeti céljai a következők voltak: meggyorsítani a nukleáris energia békés felhasználását; közvetítőként szolgálni — az érdekelt államok kérésére — nukleáris anyagok és berendezések kereskedelmében; elősegíteni a nukleáris energiával és technológiával kapcsolatos ismeretek cseréjét; őrködni, hogy a nukleáris energiában részesülő államok a hasadóanyagokat ne használják katonai célokra, vagy ha ilyesmiről tudomást szerez, értesítse a Biztonsági Tanácsot. Ezekhez kapcsolódik 1970 óta, hogy őrködjék az Balra fent: az Atomenegria Ügynökség emblémája Jobbra fent: az Atomenergia Ügynökség irodái (a képen a főépülettől balra eső szárnyban) 1968. július elsején Londonban, Moszkvában és Washingtonban egyidejűleg aláírt (és 1970. március 5-én érvénybe lépett) nukleáris fegyverkorlátozási egyezmény betartásán. Ezek a feladatok máig nem változtak meg, legfeljebb fontosságuk tekintetében állt be sorrendeltolódás. A hatvanas években az ügynökség tevékenységének nagy részét a műszaki segédlet kötötte le, pénzügyi segélyek nyújtása, szakemberképzés, nukleáris energetikai programok kidolgozása, információs eszközök kutatása, kollokviumok és konferenciák rendezése (gyakran az ENSZ más szakosított szervezeteivel — FAO, OMS — együttműködésben). A nukleáris fegyverkorlátozási egyezmény aláírását követően mindinkább a garanciális kérdések, az ügynökség „csendőr szerepe“ került előtérbe. Az ügynökség feladatköre, szerepe a jövőben előreláthatólag tovább növekszik. Két irányban jelentkeznek olyan feszítőerők, amelyek konfliktushoz vezethetnek. Egyrészt mind több fejlődő ország szeretne atomerőművet építeni, illetve építtetni, nukleáris energiával rendelkezni. Másrészt több kérdésben nyílt egyet nem értés van a fejlett tőkés országok között. Történelmi kézfogás 1965-ben, az Ügynökség egyik ülésszakára érkező U Thant ENSZ-főtitkárt Sigvard Eklund igazgató és az akkori osztrák külügyminiszter, Bruno Kreisky fogadja .