Tanácsok Lapja, 1957 (8. évfolyam, 1-22. szám)
1957-02-12 / 1. szám
Hogyan rendezik Pest megyében a mezőgazdasági ingatlanok tulajdoni és használati viszonyait? Az ezzel kapcsolatos kormányhatározat a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok biztonsága, zavartalan földművelése érdekében született. Módot ad arra, hogy orvosolni lehessen azokat a sérelmeket, amelyeket a tagosítások, a földrendezések, a közérdekű igénybevételek, vagy a tsz-tagság megszűnése közben elkövetett hibák okoztak a dolgozó parasztságnak. A határozat a községi végrehajtó bizottságokat ruházza fel azzal a hazaeltérően más akcióktól, ezúttal az várható, hogy mindenfajta adminisztrációs vezetéssel szakítanak és valóságos segítséget fognak adni a községi végrehajtó bizottságoknak. Megalakult a megyei operatív bizottság és most alakul ugyanez a járásokban is. Ebben a bizottságban dolgozik majd a VB elnöke, az MSZMP képviselője, az ügyészség, a rendőrkapitányság vezetői és a mezőgazdasági osztály vezetője. A megye vezetői már megbeszélték a járási elnökökkel és a mezőlommal, hogy eldöntsék, kik jogosultak és milyen mértékben a kártalanításra. Ugyanakkor ebben a kormányhatározatban az is benne van, hogy bárki szabadon haszonbérbe, vagy részes művelésre adhatja földjét. Ahhoz, hogy a kormányhatározat célja szerint valóban a korábbi hibákat orvosolja és ne új sérelmek okozója legyen, az kell, hogy a községi végrehajtó bizottságok alaposan ismerjék a kormányhatározatot és annak szellemében fogjanak a végrehajtáshoz, gazdasági osztályvezetőkkel a végrehajtás sorrendjét és módszerét. Most ugyanaz a feladat vár a járási vezetőkre, hogy ők is tájékoztassák a községi VB-k elnökeit. Az előkészítéssel kapcsolatban azt is közölhetjük, hogy a megyei vezető földrendező a járási és városi földrendezőkkel és az ÁFTH megyei felügyelőségének vezetőivel és körzetvezetőivel már megbeszélte a közös tennivalókat. Az előkészítés utolsó állomása a végrehajtás megtervezése és a sorrend meghatározása. tásza. Az ilyen ügyek megmászására nem áll semmi a rendeletben. Egyet tehet a panaszos: perújrafelvételt kérhet a bíróságnál. GALGAMÁCSA Mit csináljon a végrehajtó bizottság akkor, ha nincsen elég földje cserekártalanításra? A rendelet kimondja, hogy a végrehajtó bizottságnak jogában áll csökkenteni az igényeket. Ilyenkor elsősorban a kevesebb földdel rendelkező nagycsaládúakat kell kielégíteni. Nem mindegy, hogy valaki a 23. holdját kapja-e vissza, vagy a harmadikat. Végül is szeretnénk kihangsúlyozni: abban látjuk a helyes, igazságos végrehajtás zálogát, ha a végrehajtó bizottság a lakosság tapasztalatainak meghallgatásával, a falu népének tevékeny közreműködésével valósítja meg a kormányhatározatot. S. T. Hogyan készíti elő a munkát a Pest megyei tanács ? Mit kérdeznek a községek és milyen választ ad a rendelet ? GALGAHÉVIZ Miből kártalanítják azokat, akik a tagosítás során vagy nem kaptak csereingatlant, vagy nem annyit, amennyi járt volna nekik? Általában az állami tartalékföldekből. Egyre azonban vigyázni kell. Csak szétszórt földekből szabad kártalanítani egyéni gazdákat A 25 kataszteri holdnál nagyobb, egytagban fekvő szántót megbontani nem szabad. Ilyen egytagú földet csak termelőszövetkezet és állami gazdaság, illetve társulás részére lehet kiadni. Abban az esetben, ha szocialista szektor nem igényli az egytagú földet, akkor a tanács kishaszonbérletbe kiadhatja azt. Ebben az esetben a bérlet időtartama egy év. VERSEG Azt kérdezik a vérségiek, hogyan alkalmazható a rendeletnek az a tétele, mely szerint egy hold szőlő, gyümölcsös vagy erdő, öt kataszteri holdnak számít? Például úgy, hogyha valakinek van 23 kataszteri hold földje, az már nem vehet egy hold gyümölcsöst, mert akkor már 28 kataszteri hold tulajdonosa lenne, holott a határ, mint tudjuk ■— 25 hold. HÉVIZGYÖRK Nincsen tartalékföld, miből elégítsék ki e kártalanítást, illetve csereingatlant igénylőket. Hévízgyörkön tavaly 100— 120 kataszteri hold megművelt területnek nem ismerték a gazdáját. Ugyanakkor feltehető, hogy van ott megműveletlen terület is gazdátlanul. Tessék, fogjon össze a falu népe és derítsék föl, hol van- nak ilyen területek. Abból aztán tud osztani a végrehajtó bizottság, vagy kényszerha- szonbérlet útján hasznosíthat: ja. " : ASZÓD Mit lehet tenni akkor, ha a telekkönyvezésből nem tűnik ki, hogy az egyéniek által korábban felajánlott földet elfogadta-e az állam vagy sem? A megyei tanács mezőgaz- dasági osztályának határozata: a fontos. Ha elfogadták az in gatlanfelajánlást, akkor a telekkönyvtől függetlenül jog- és hatályosnak kell tekinteni. A határozatról a községi tanács és az érdekelt fél, a Járásbíróság pedig mint telekköny-vi hatóság és az ÁFTH megyei felügyelősége is értesítést kapott. Most elég, ha ezek közül egyet előveszünk. ACSÁD Valakitől elkobzott a bíróság tíz kataszteri hold földet. Ezt a földet csereingatlanként kiosztották az egyéni parasztoknak. Most a rendelet hírére a volt tulajdonos visszaköveteli. A jogerős bírói ítélet alapján elkobzott földet jogosan használták fel cserekártalanít A TANÁCSOK LAPJA Nem kell már a járáshoz utazgatni , sok bosszúságtól szabadulnak meg az adófizetők Csak a községi adófizető polgár tudja igazán, mennyi bosszúságot, kényelmetlenséget, utánjárást, s nem utolsó sorban fölösleges anyagi megterhelést jelentett, hogy az adóügyeket a múltban a járási tanácsnál intézték. Az adófizetők és a községi tanácsok régi sérelmét orvosolja most a kormány: újból a községekben intézik majd az adóügyeket. Nézzük meg, mi is a lényege tulajdonképpen az új rendelkezésnek? A múltban az adófizetőknek — valahányszor egy-egy esedékes részletet kellett törleszteniök — mindannyiszor postán, csekken kellett befizetniök a pénzt. A befizetést igazoló postai szelvényt azután be kellett mutatniok a községi tanácsnál, hogy ott a járási székhelyen kezelt adófőkönyv másodpéldányára bejegyezzék a törlesztést. Ezer és ezer panasz tanúskodott arról, hogy a járásnál kezelt főkönyv, a postai befizetés ilyetén való igazolása — egyáltalán ez a módszer — mennyi tévedésre, elírásra vezetett. Arról nem is beszélve, hogy minden tévedés, elírás vagy más jogos sérelem egyet jelentett a naphosszakat tartó utazgatással, a panaszokat ugyanis csak a járási székhelyen tudták kivizsgálni, hiszen ott tartották a főkönyvek eredeti példányait. Ugyanakkor az ilyen panaszos ügyek sokasága hetekre is elhúzhatta a sérelmek orvoslását. Hát még a kivetések körüli zavarok! Mindenki tudja, hogy az adófelügyelők „kiszállásai”, helyszíni terepszemléi nem szolgálhatták igazán a tényleges adóhelyzet megállapítását. De nem is lehetett a járási székhelyről megállapítani, hogy X. Y. gazdának, tulajdon - és jövedelemviszonyai után, mennyi adót kell fizetnie? Ez a körülményes és oly sok bajt okozó adórendszer megváltozik. A főkönyvek visszakerülnek a községekbe. Oda, ahová ezek tényleg valók. Itt kell majd a pénzt, is befizetni, kikapcsolva a postát és ezzel a már említett zavarokat. Ugyancsak a községek intézik majd az adókivetést is. Ilyen rendszer mellett bármelyik állampolgár könnyen, fáradság nélkül megtalálhatja az esetleges hibák forrását és a tévedést a helyszínen, a községben korrigáltathatja. A kivetések leadása is sok bosszúságtól kíméli meg az adózókat. Hiszen a községben valóban tudják majd, hogy ennek vagy annak a gazdának — már csak hozzávetőlegesen is — ennyi vagy annyi lehet az adója. Az új adóügyi rendszer feleslegessé tesz egy csomó papírt és kiküszöböli a párhuzamosságokat. Természetesen az adófőkönyvek visszakerülése a községekbe bizonyos létszámemelkedéssel is jár, hiszen a jövőben minden községbe kell egy-két „adóügyes”. De az intézkedés, a kormányrendelet mégis széles körben fog örömet kelteni, hiszen százezreket ment meg a sok utánjárástól, írásmunkától — egyszóval a fáradságtól, bosszúságtól. Az 1957. évi adókivetést már a községekben végzik a február végéig beérkező adóbevallási ívek alapján. * KÉT NAP EGY JÁRÁSBAN A fehérvári járás dolgozó parasztsága szívvel-lélekkel készül a tavaszi munkái** Fejér megye központi járásába látogattunk el, hogy megnézzük, hogyan készülnek a tavaszi munkára. Martonvásáron találomra nyitottunk be egy üdítően tiszta portára. Varga István hétholdas gazda fogad bennünket. Etetés közben zavarjuk, de nem tesz semmit — mondotta —, mindjárt végez. Egész kis falkára való süldőhad tolakszik a vájak körül a tiszta él, tiszta előterében. — Egyedül vagyok, feleségem beteg — mondja, miközben újabb vödör gőzölgő moslékkal csillapítja az örökké éhes jószágok hatalmas étvágyát. Az istállóban egy pár izmos, jól telelt ló, két tehén, két növendékjószág ropogtatja, zörgeti a takarmányt. — Érdemes, most már érdemes foglalkozni a jószággal. Még csak alig néhány hete született meg a begyűjtést eltörlő kormányrendelet, de a hatása máris mutatkozik — mondja, miközben betessékel bennünket a tiszta szobába. — Most már nem az lesz a gondunk, hogyan hizlaljuk fel az előírt 126 kilóra a többször éhes, mint jóllakott sertésünket, hanem az, hogy két-három mázsásokat állítsunk elő. Aztán nem is egyet. No meg a tej! Itt van ez a nagy község. Higgyék el, sokszor mi magunk szégyelltük, hogy összesen 2000—3000 liter tejet tudtunk beszolgáltatni, tunk be 84-es fajsúlyú búzát. Vetni is ezzel fogunk, majd meglátjuk a hasznát. * Nadap községben Kelbach Ferenc kilencholdas gazdához tértünk be. 54 éves ember, fiával közösen gazdálkodik. Éppen a rádiót hallgatja, amikor belépünk hozzájuk. „Tiszteletben kell tartani a családi munkán alapuló földmagántulajdont.” — Hát ez az, látják! Ez az, amit hallani szeretnénk. — Hogy máskor is hallottuk — felel kétkedő menye kritikájára —, persze, hogy hallottuk. De most más is van. Gondolják csak el, mennyire akadályozott bennünket az őszi és a tavaszi munkában a beszolgáltatás. Napokat, ha nem heteket töltöttünk el a haszontalan ácsorgással. Most csak a munka a gondunk, a tavaszi. A gyerek most is a kovácsnál van, kiverik az ekevasat, megszorítják a ráfot, felverik a patkót, aztán, ha nyílik az idő, nekiindulunk a munkának ... * 14 Vajda János holdas seregélyesi gazda Bácsú a minmink otthontól Az ember életében hamar múlnak a napok, a hetekre a hónapok, az évekre évtizedek rakódnak. S egyszer csak kénytelenek völgyünk észrevenni, hogy a kérlelhetetlen természet egyre többször kezd „közbeszólni”. Lassúbbak lesznek a lépések és az állandó fáradtság csakhamar ólomsúllyal nehezedik az egész szervezetre. Tegnap talán még kettesével vettük a lépcsőket, ma már lépcsőfokonként is felgyorsul a szív üteme. Nehezebb a légzés, s minden mozdulat fárasztóbb, mint azelőtt. Az ember nem szívesen veszi tudomásul az ilyesmit. Nem szívesen ismeri el, hogy átlépte az öregkor küszöbét, s hogy a rendszeres munka helyett végre is más időbeosztást kell csinálni. Életem folyamán nem egyszer tapasztaltam, hogy az ember sok mindent elvisel könny nélkül, csak akkor szorítja össze az elérzékenyülés, ha sajnálják. Sajnálni azonban csak azt tudjuk, akit szeretünk. Ezért sajnáljuk mi is azokat a becsületben megőszült, idős munkatársakat, akik most vesznek búcsút hivataluktól. Azon az estén, amikor a Bács-Kiskun megyei tanács 14 idős, nyugdíjbavonult munkatársától elbúcsúztunk, s megszorítottuk kezüket, a mi szemünk is megnedvesedett. Megértettük, milyen nehéz búcsút venni a munkahelytől, barátoktól, évtizedek kedves emlékeitől, második otthonunktól, ahol életünk nagy részét leéltük... Ezek az emlékek azonban továbbra is élnek a munkatársak és a vezetők szívében. A nyugdíjba vonult, becsületben megőszint dolgozókról a mi lapunk sem fog elfeledkezni: barátok maradunk továbbra is. Egyelőre pedig nyugodt pihenést és jó egészséget kívánunk kedves, idős barátainknak. Perlai Rezső Gyógyfürdő-várossá fejlesztik Gyulát Gyulán — ahol a török hódoltság koraiban híres fürdő volt — széleskörű társadalmi mozgalom indult nagyobb gyógyfürdő létesítésére. A tanács, a Hazafias Népfront, a különböző társadalmi szervek tagjaiból és kórházi orvosokból 22 tagú bizottságot alakítottak. A tervek szerint a vár-irrosfejlesztési alapból és gyűjtésből fedezik a költségek nagy részét. A város festői részén, az ősrégi vár közelében fekvő kastélykertben már meglevő fürdőnél fúratást kezdenek és parkosítják a történelmi nevezetességű Erkel-kertet. Emlékezzenek rá, mit mon- I dók: ha így marad a világ so♦ ra, 10—15 ezer liter tejen , alább nem t adjuk. Nem is 5 olyan régen akár ingyen is , odaadtam volna a szép üsző- s borjúmat. Ma? Nincs az a vagyon, amiért odaadnám! ! — A tavaszi felkészülés? »Abban sincs hiba. Ha tudtunk Г dolgozni az október 23-a utáni ►keserves napokban — mert » akikor is dolgoztunk — hogyne »dolgoznánk ma? Az én gon 5 dom sem az lesz most, hogyan »keressem meg fuvarozással az »állatok takarmányát, hanemaz, hogy az eddig fuvarral hajszolt lovaimat, hogyan használjam ki a jobb földmunka érdekében. » — Milyen a munkakedvem? i Erre csak azt mondhatom, hogy olyan, amilyen még sohasem volt. A kisparasztság ér- rdekében megjelenő kormányintézkedések nagyon fellelke- I sítettek bennünket. I — Rémhírek? Ezek aztán ► vannak, mégpedig csőstül... I — Hogy miket beszélnek? I Hát, hogy visszajön a begyűjtés, meg ilyesmit. De mi nem , nekik hiszünk, hanem a kormánynak. Hisszük, hogy ezt nem teszik meg velünk. De nem is tegyék. Ha csak annyi jótkapunk, amennyit az utóbbihónapokban kaptunk, megfogják látni, mi lesz itt azidén. Nem is kell hozzá várni, csak karácsonyig. Lesz itt anynyi és olyan hízó, hogy csak győzzék átvenni. — Főgondunk a tavaszi munka. Felszerelésünk rendben van, a tárgyam megvan, a gépállomással a szerződést megkötöttük. Nyugodtan megírhatják, felkészültünk a jó munkára és azon leszünk, hogy amennyire lehet, tavaszszal az őszi hibákat is helyrepofozzuk. Vetőmag gondunk nincs. Sokadmagammal adSeregélyesen vajda János 14 holdas gazdától kérdeztük meg, hogyan készül fel a tavaszra. Ő is a kötelező beszolgáltatás megszüntetésének áldásos hatásáról beszél, ugyancsak olyan értelemben, hogy a sok elkótyavetyélt időt most munkára fordíthatja. — Nálam, de ahogy nézem, gazdatársaimnál sincs akadálya a jó tavaszi előkészítésnek. Amíg az idő engedte, trágyáztunk, ha ismét megengedi, folytatjuk ott, ahol abbahagytuk. A gépállomás szerződést igencsak mindannyian megkötöttük. Vetőmagunk van, a csávázáshoz is minden megvan. — Az igásjószágok jó erőben vannak. A terménynélküli idők gyengeségeit, különösen a csontlágyulást kiheverték. Az őszi vetést mi sem fejeztük be száz százalékosan, de tavasszal bepótoljuk. Nyugodtan megírhatják, hogy Seregélyesen, egy talpalatnyi föld nem sok, de annyi sem marad műveletlenül. • Bajok? Hát vannak, vannak. Például az építkezésnél. A család nő, a ház kicsi. Toldani kellene hozzá. Tetőszerkezet, cserép kellene főképpen. Tudjuk, hogy első a bajba jutott főváros, de ha azt rendbehozták,, gondoljanak ránk is. Terveink? Azok is vannak. Szeretném megalapozni a jobb állattenyésztést. Már most tavasszal egy hold tiszta lucernát vetek el, ezenfelül két hold baltacint búzába. Harmadmagammal dolgozom, jó erőben vagyunk mind a hárman. Nem lesz itt semmi hiba. — Kérésünk? Az a kérésünk a kormányhoz, hogy ami jó, azt hagyja meg, ami rossz, azt vesse el. A többit bízza ránk . . . LESZ MÉG HÍRES Vihar esetén nagyobb nyomás éri a dúslambú, sudártörzsű óriás fát, mint a kis bokrot. S mivel falvainkban is viharosak voltak az elmúlt hetek és mert a kunhegyesi Vörös Október a termelőszövetkezeti mozgalom „faóriásai“ közé tartozott, jogos kíváncsisággal érdeklődtünk Szabó Miklós elnöktől: mi lett a Kunság egyik legnagyobb, legismertebb termelőszövetkezetével? — Október végén, november elején nagyon forró volt nálunk is a hangulat — mondotta Szabó elvtárs. — Sokszor száz-százötven tag is volt a tsz-irodában és azon vitatkoztunk, hogy mi legyen a közös vagyon további sorsa: feloszoljunk-e, vagy sem? A szócsaták mind hevesebbek lettek, s a végén már a közös állatállománynyal sem törődtünk kellően. Megmondom őszintén: mi, a vezetők sem gondoltunk rá, mert minden erőnket arra fordítottuk, hogy lecsillapítsák a felzaklatott kedélyeket. Az egyik napon azonban mégis kiragadták Szabó Miklóst az irodából. Üzenetet kapott, hogy feltétlenül menjen ki a központi majorba. Amikor kiment, közölték vele, hogy a szövetkezet mintegy 40 tagja elhatározta: történjék bármi, ők végsőkig hűek maradnak a közös gazdálkodáshoz. Tartottak is egy gyűlést, ahol kijelentették, hogy azonnal gondozásba veszik a közös állatokat és megvédik a szövetkezeti vagyont. Bátor, szívből jövő helytállásukat látva, csakhamar többen is csatlakoztak hozzájuk és a szövetkezetnek ma már 220 tagja van. — És mi lett a többi tisztaggal? — Körülbelül 460-an bejelentették kilépési szándékukat — hangzott a válasz. — A nagy tábláikat azonban mégsem aprózzuk fel. A kilépett tagok többsége ugyanis négy I. típusú termelőszövetkezeti csoportot alakított. Egyik legnagyobb gondunk most az, hogy elszámoljunk a kilépőkkel. A közös épületek jó része nálunk marad és megtartunk magunknak 2000 hold földet is. Most éppen azon gondolkozunk, hogy pénzt szerzünk az októberben teljesített munkaegységek kifizetésére. Elsősorban a kilépőkkel szembeni kötelezettséget akarjuk rendezni. Kifizetjük nekik, ami jár, de az igazsághoz híven megköveteljük azt is, amivel nekünk tartoznak.Így például megkérjük tőlük a visszaadott föld gépállomási munkadíját és a vetőmag árát is. Bizakodásról, eltökélt győzniakarásról tanúskodik a kunhegyesi Vörös Október Tsz megmaradt tagjainak munkája, véleménye. Látszik, hogy a tsz mostani tagjai hisznek a szövetkezet jövőjében, jobb életet akarnak és el is érik céljukat. Lesz még újra híres ez a tsz! Mert, ha az októberi vihar meg is tépázta ennek az óriás fának a koronáját, a tsz megmaradt, mert erős volt a törzse és több mint 200 tagja szívében mély gyökereket eresztett a szövetkezés vágya. K. M. kunhegyesi Vörös Október 11