Táncművészet, 1956 (6. évfolyam, 1-9. szám)
1956-04-01 / 4. szám
adja, mégpedig azzal a többoldalúsággal, amelyet Nővérré a balettek alkotásánál is megkövetel — vagyis : a táncot együtt tárgyalja a zenével és a szöveggel. A könyv következő fejezetét Vályi Rózsi írta; a szabadságharc utáni korszak tánctörténetét dolgozza fel, nevezetes táncosaink produkcióját, a kor balettet játszó színházainak műsorát, sőt az egykorú kritikákat is. Ez a szakasz a magyar zenetörténetnek is hősi kora, a Bánk bán messze visszhangzó bemutatójának, s a nemzetietlenítő törekvések ellen folytatott küzdelemnek a kora. Körtvélyes Ágnes a XIX. század végének évtizedeit, továbbá az orosz balett akkori magyarországi vendégjátékának hatását ismerteti, majd Guerra Miklós balettmester működését méltatja. A magyar balettnek a két világháború közötti fejlődését Téry Tibor elemzi. A felszabadulás utáni balettbemutatókról Csizmadia György tanulmánya szól. A kötetet Vályi Rózsinak Nádasi Ferenc művészetéről írott dolgozata fejezi be. Gazdag jegyzet- és képanyag egészíti ki a könyvet. Kollektív munkáról lévén szó, nehéz a könyv egészére jellemző, általános véleményt formálni arról a kérdésről, amely — a munka úttörő és népszerűsítő célját tekintve — igen fontos , ez a kérdés pedig a könyv hangvétele, stílusa. Magas szakmai igényeket, égető tudományos hiányokat kellett kielégíteni, másfelől pedig a nagyközönség számára is érdekes könyvet írni a balettről. Röviden : ennek a könyvnek egyaránt hasznosnak kell bizonyulnia a balettművészet néhány száz művelője és szakembere kezében, ugyanakkor le kell kötnie a balett közönségének figyelmét is. Ezt a nehezen összehangolható kettős célt, véleményünk szerint, dicséretesen elérte ez az ízléses köntösben megjelent kötet. A szó nemes értelmében : izgalmas olvasmány, érdekes tükre az elmúlt másfél évszázadnak, gazdag forrása a magyar művelődéstörténet közelmúltjára vonatkozó adatoknak. A történeti közelség megnehezíti a leszűrt tárgyilagos állásfoglalást — nem a történelmi pártosságra gondolunk —, és egyes helyeken a történelmi elemzés vitairat-hangvételbe siklik. Ez a hiba — voltakép erényből fakad : a szerzők állástfoglaló szenvedélyességéből. Bár különböző szerzők tollából született dolgozatokról van szó, s így az általánosítás mindenképpen hálátlan, meg kell állapítani, hogy — néhány kisebb nyelvi pongyolaságtól és a stiláris sematizmus itt-ott feltűnő kísérteteitől eltekintve —„A magyar balett történetéből“ magyarsága, irodalmisága megállja a próbát és megkönnyíti az olvasónak a hatalmas ismeretanyag elsajátítását. Ez a könyv jelentősen gazdagította művészeti ismeretterjesztő irodalmunkat. CSOBÁDI PÉTER Németország „KIS BALETTEGYÜTTES NAGY KEZDEMÉNYEZÉSE“ — ezzel a címmel közöl cikket a Neues Deutschland a nordhauseni színház új balettbemutatójáról. Ez a kis színház már nem először mutat be egész estét betöltő, saját balettet. Balettmester és koreográfus a fiatal Harald Dietze Laursonn, volt szólótáncos, a kar pedig nyolc táncosnőből és két férfitáncosból áll. A balett címe: A vad hattyúk. A szöveget a koreográfus, a zenét Walter Herbst írta. A történet Andersen közismert meséje nyomán íródott. „Képről-képre vált költészetté e mesebalett humanisztikus levegője, a gondolatok kifejezéssel telve, nyomatékosan és táncosan jutnak érvényre. Nem lehet elvárni, hogy már minden éretten és mesteri formában szülessen, de megtalálhatjuk azt, amit egy kis színház balettegyüttesétől csak kívánhatunk : a bátor birkózást nehéz feladatokkal“ — írja a bemutatóról a Neues Deutschland. AZ NDK ÁLLAMI NÉPMŰVÉSZETI EGYÜTTESÉNEK TÁNCCSOPORTJA Lipcsében szerepelt, műsorában három német, egy orosz, egy lengyel és két kínai tánccal. A műsor után ankétot rendeztek, amelyen az együttes vezetői és tagjai a lipcsei szakértőkkel és az öntevékeny tánccsoportok vezetőivel megvitatták a bemutatott számokat. Erich Janietz, a Népművészet Központi Háza táncosztályának vezetője a külföldi táncokkal való foglalkozás jelentőségét hangsúlyozta. Ezt kiegészítve Renne Goldschmidt nemzeti díjas táncosnő elmondta, hogy a külföldi táncokban való elmélyedés hozzájárul a saját nemzeti táncaink jellegzetességeinek erősebb átérzéséhez is. 190