Tarsadalmi Szemle – 1959.
2. szám - Dokumentumok és visszaemlékezések 1918–19 hősi harcairól - Dr. Rákos Ferenc: A KMP második (illegális) Központi Bizottságának munkájáról
DOKUMENTUMOK a munkát. Az ülésen — emlékezetem szerint — részt vett: Bolyai Ernő, Bolgár Elek, Fazekas vasesztergályos az Északi Főműhelyből, Herskovics üvegesmunkás, Hevesi Gyula, Hikádé Aladár Lipták gyári villanyszerelő, Illés Artúr, Lukács György, Rákos Ferenc és Székely Béla. A Központi Bizottság az ügyek vezetésére három tagú direktóriumot (titkárságot) választott: Bolyai Ernőt, az illegális ügyek és a katonák közötti szervezés vezetőjéül, Hevesi Gyulát a pártszervezés vezetésére, engem a Vörös Újság főszerkesztőjének és a propagandamunka Irányítására. Az illegális direktórium összekötői Fonyó Sári és Fonyó Anna voltak. A Vörös Újság első számát a letartóztatások után illegálisan egy aszódi nyomdában nyomták. Egyidejűleg megjelent Budapesten a Nagyváradi Vörös Újság egy száma is, Jancsó Károly szerkesztésében. A lap szerkesztőségét az KB a következőképpen alakította meg: főszerkesztő: (az első KB határozata alapján) én voltam, a szerkesztőség tagjai: Alpári Gyula, Bolgár Elek, Lukács György, Révai József. Rajtunk kívül a lapba több állandó és alkalmi munkatárs írt. Nagyon örültünk, amikor Alpári Gyula, a szociáldemokrata opportunizmus régi ellenfele, a kiváló marxista felajánlotta közreműködését a Vörös Újságban. A lapot a párt nyomdájában, a Reviczky tér egyik pincehelyiségében nyomták, amelyről kezdetben az az álhír járta, hogy a rendőrség lezárta és lepecsételte. A Vörös Újság március 1-től kezdve rendszeresen megjelent hetenként háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. A cikkeket szerzőik nem írták alá, hogy elkerüljék a rendőri üldözést. A Vörös Újság minden politikai és elvi kérdésben forradalmi élességgel és határozottsággal foglal állást. Harcra hívta, a munkásságot a párt bebörtönzött vezetőinek kiszabadításáért, a forradalomért, a proletárdiktatúráért, a Tanácsköztársaság kikiáltásáért. Rendszeresen tartott konzultációt politikai, elvi kérdésekben. Így különösen a parlamentarizmus lényegéről, jelentőségéről, a nemzetgyűlésről, amelynek választására készültek a koalíciós pártok. Kun Béla és a Gyűjtőfogházban levő elvtársak meg voltak elégedve a lap nyugodt, erélyes hangjával és tartalmával. A Vörös Újság népszerűsége és példányszáma állandóan növekedett, a lapot elkapkodták. Különösen említésre méltó a Vörös Újság 1919 március 18-án, a Párizsi Kommün évfordulóján megjelent száma. A Vörös Újság ennek a nagy forradalmi emlékünnepnek külön számot szentelt. Emlékezetből és az aláírás nélkül közölt cikkek tanulmányozása alapján a következőket állapítottam meg a cikkek szerzőiről.