Tarsadalmi Szemle – 1986.
4. szám - Könyvekről - Szerényi Sándor: Érdemes volt! (Tóth Pál Péter)
Szerényi Sándor: Érdemes volt! Újabb, fontos művel gyarapodott a hazai memoárirodalom. Szerényi Sándor közelmúltban megjelent könyve történelmünk bonyolult, 1919-et követő közel egy évtizedének eseményeivel foglalkozik. A kötet jelentőségét növeli, hogy a szerző nemcsak tanúja, hanem alakítója is volt az illegális kommunista mozgalom eseményeinek. Érdemes volt! Ezt a címet adta Szerényi Sándor visszaemlékezése első, 1930-ig tartó kötetének. S mi, akik e könyvet olvassuk, meg lehetünk győződve a szerző őszinteségéről. Hiszen arról, hogy számára - a mű által felölelt évek alatt - valami nagyon fontos, egész életét meghatározó dolog történt, magunk is igen könnyen meggyőződhetünk. Szerényi 1929 júliusában - 24 évesen - az illegalitásban működő Kommunisták Magyarországi Pártja hazai Titkárságának lett a vezetője. Ez a magas tisztség ugyan nagy felelősséget és megtiszteltetést jelentett a hazai illegális és a nemzetközi kommunista mozgalomban, ám a magyarországi viszonyok között - enyhén szólva - nem járt társadalmi presztízzsel. Ellenkezőleg: nemhogy kommunista vezetőnek, hanem egyszerűen csak kommunistának lenni is azt jelentette, hogy a hatóságok, a konzervatív és szélsőjobboldali elemek s az általuk manipuláltak „nemzetellenes hazaárulóknak", „a magyar lélektől idegen" eszmék kiszolgálóinak tekintették őket. Politikai jellegű vagy annak minősített tevékenységükért a rendőrség és a csendőrség bármikor lecsaphatott rájuk. Ennek ellenére, mindig voltak olyanok, akik vállalták a fenyegetettséget, a lebukás veszélyét s az ezzel együtt járó vallatásokat, a börtönbüntetést, sőt a halált is. Ha végigtekintünk a nemzetközi és a hazai kommunista munkásmozgalom történetén, akkor megállapítható, hogy nem igen volt olyan időszak, amikor egy kommunista nyugodt körülmények, jó feltételek között - önmaga és mások számára is - megelégedetten végezte, végezhette volna munkáját. Különösen igaz ez az 1919-et követő évtizedre, amikor az objektív okok szorítása mellett - ma már tudjuk - különböző illúziók is akadályozták a magyar társadalom szélesebb köreire kiterjedő baloldali és ezen belül a kommunista politika megvalósulását. A győztes ellenforradalom minden eszközt felhasznált arra, hogy feledtesse, meghamisítsa a Tanácsköztársaság emlékét, s hogy a kommunista szervezkedéseket még csírájában elfojtsa. Ehhez járult, hogy a kommunisták a változó, elmozduló valósággal nem számolva, jó néhány évig még a második Magyar Tanácsköztársaság megteremtéséért küzdöttek. A kötet szerzője a párt tagjaként, majd vezetőjeként a hazai kommunista mozgalom e válságokkal terhes időszakában fejtette ki tevékenységét. Úgy vélem - egy szűk közeg kivételével - kevesen tudnak arról, hogy ki is voltaképpen. A sakk rajongói bizonyára ismerik a magyar sakkéletben betöltött szerepét, de nem igen hallhattak az illegalitásban kifejtett tevékenységéről. Munkásságát, mi több, személyét is, lényegében 1956-ig homály fedte. De ki is Szerényi Sándor, és mivel magyarázható a hosszú időn át köréje települt, telepített csend. A szerző 1905-ben, értelmiségi családban született. Ez a lét azonban nem akadályozta, hanem segítette politikai nézeteinek alakulását. Édesapja - fővárosi tanítóként - 1908-tól a szociáldemokrata, 1919-től a kommunista párt tagja, így természetessé vált Szerényi Sándor számára, hogy 1919-ben - 14 évesen - belépjen az Ifjúmunkások Országos Szövetségébe. A Tanácsköztársaság bukása után szülei a várható retorziótól félve, Bécsbe szöktek, ő maga az itthoni kommunista tevékenység folytatása mellett döntött. Műasztalostanonc lett, és belépett a Faipari Munkások Országos Szövetsége legális KÖNYVEKRŐL