Tarsadalmi Szemle – 1998.
7. szám - Beszélő múlt - Hubai László: Választók és választói jog Magyarországon (1920-1947)
BESZÉLŐ MÚLT HUBAI LÁSZLÓ Választók és választói jog Magyarországon (1920-1947) A választójogi szabályozás elvei és annak gyakorlata a mindenkori politikai rendszer egyik fontos minősítő eleme. Az állam polgárai ugyanis ezen keresztül vehetnek részt a politikai jogok legfontosabbikának, az életüket szabályozó törvényeket megalkotó törvényhozás létrehozásában. E században jelen korunkig a trianoni Magyarország határai között nyolc alkalommal került sor többpárti parlamenti képviselő-választásra. A választással szemben két alapvetően fontos követelmény állítható. Egyrészt meg kell felelni az arányosság elvének: a választás révén létrejövő parlament összetétele minél inkább tükrözze a választópolgárok politikai irányultságát. Ezzel részint ütközhet a kormányozhatóság elve, mely szerint a kialakult parlamenti összetételben működőképes kormánytöbbséget kell létrehozni. Magyarországon a választójogi szabályozás általában e második tényező túlhangsúlyozásával született meg, olykor súlyosan korlátozva a választójog általánosságának és egyenlőségének elvét is. Mindez azt jelentette, hogy a hatalom erősen gátolta az állampolgárok szabad politikai akaratnyilvánítását, nagyobbrészt a parlament által célirányosan megalkotott törvényekkel, kisebb részt ugyanezen törvények kijátszásával. Talán túlzóan, de semmiképpen sem megalapozatlanul tükrözte a fenti jelenséget az a köznapi vélekedés is, miszerint a legnagyobb „csalások" forrásai maguk a törvények. Jelen tanulmányunkban azt kíséreljük bemutatni, milyen törvényes eszközökkel sikerült korlátozni a politikai akaratnyilvánítás szabad érvényesülését. A politikai irányultság választásokon való megjelenésének mindig varnnak korlátai, különösen igaz ez vizsgált korszakunkban. E korlátok egy része történelmileg indokoltnak minősíthető és minősítendő: ilyen például a nyilas és nemzetiszocialista pártok választási indulásának megakadályozása a második világháború után. A korlátok másik részét a hatalmon lévő erők politikai szándékainak jogszabályba öntött, törvényes keretei adták. Ilyen korlátok a választójogosultság feltételei, a jelöltállítás szabályozása a támogató aláírások számának meghatározásával, a lajstromos mandátumok kiosztásának szabályai, a választókerületek beosztása stb. A hazai választások természetesen csak számos megszorítással vethetők össze más országok gyakorlatával, ahol a többpárti választások már mintegy évszázados múltra tekinthetnek vissza. Mindenekelőtt a legfontosabb különbség, hogy a vizsgált időszakban Magyarországon a hatalom megszerzése nem volt tétje a választásoknak. A kormányzó politikai elitek számára éppen ennek elkerülése volt a cél. Közjogi és politikai eszközök sorozatát vezették be azért, hogy a szavazás megtartásával elkerüljék a parlamenti váltógazdálkodást. A választásokat inkább a kialakult politikai viszonyok legitimálásához használták fel és kevésbé annak önálló megalkotásához. Időhatáraink között két különböző történelmi korszak és annak megfelelő politikai rendszer jelentette a „választások környezetét". A két világháború közötti Horthy-korszak autó-