Társalkodó, 1833. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1833-03-30 / 26. szám
íiak adattak által V akkor előbbi irtózatos nevek helyett szebb nevet nyerőnek, mint p. o. a’ veszett hid ezt: feltalált híd; a’ halottak’ vára ezt: hölgyek’ vára. — Ha szinten e’ helyek ’ várak csak a’ lovagkor’ szellemében költött dolgok valónak, még is szép bizonyságit adják annak, hogy a’ vándorlovagok eleinte épen olly jóltevők ’s a’ törvénynélküli időknek szint olly természetes és üdves szülötti voltak, mint Herkules, Theseus , a’ görög mesés kornak egyéb hősek Mind azon vándorlovagok, kik magokat Özvegyek’ árvák ’s más szenvedők" szolgálatira szentelék, rendkívüli elsőséggel és kedvező tisztelkedésekkel bírtak. Mindenütt különös szerencsének tartatott őket befogadni, megvendégelni , szükségiket is kielégitni, legkisebb fizetés vagy dij nélkül. A’ városokban különös vendégfogadók voltak számukra, hol őket rangják, születésük ’s érdemük szerint fogadók, betegségikben ápolók, gyógyítók, ’s mikor tovább utaztak, szükségesekkel megajándékozták. Minden lovagvárat úgy néztek mint sajátjokat ; a’ nemesasszonyok ’s lányok magok szolgálának közül tök ’s a’ vártulajdonos tiszteleti álmélattal hallgató beszédüket. Még a’ klastromok’s remete lakhelyek is nyitva voltak előttük, hol vetekedve buzgott kiki szükségeiket kielégitni. Ha lovuk patkóját veszté, vagy fegyverükben ’s hadi készületikben valami megromlott, apródéik a’ legközelebbi kovácshoz folyamodtak, ki is tartozott, fizetés nélkül a’ vándorlovagok’ számára dolgozni, ’s ezért voltak az kovácsok mindazon terhek és adók alul kivéve, mellyekre más művesek köteleztetének. Ha a’ vándorlovagok se várost, se várat, se falut nem értek, egész lovagi készületben szabad ég alatt alvónak valamelly élőfa’ árnyában egy patak mellett, melly magok és lovaik’ szomját oltható. Éhes gyomrukat vagy azon kevés utravaló, melly t. i. apródaiknál találkozott, vagy egy akkor lőtt kis vad’, mint ürge vagy nyúl’ r megborsolt és sózott nyers húsa tölté meg. Norvelly magányos és félre eső helyeken kő asztalok valónak, hol az vándorlovagok hős vacsorájokat elkölthetők. Illy köz vendégszeretet és szabadság mellett a’ vándorlovagnak soha sem volt pénzre szüksége; rendszerint mindazáltal drágakőveket, aranyokat hordanak magiakkal, hogy valamelly ünnepi alkalomra vagy lovagiviadalra díszesb hadi öltözetet szerezhessenek, mint millyenben vándorlóni szoktak. Valamint mindennel, mi et nap alatt van, történtek, visszaélések , úgy fájdalom ! a’ vándorlovagok semmindig valónak tettleg azok, a’ miknek látszottak; mert néha a’ helyett, hogy rablásokat, elnyomásokat megszüntettek volna, ők magok, levének rablók, gyilkosok ’s békezavarókká, ’s csavargáshoz szokott éltöket mások’ romlására, folytatták. A’ szerelmes vándorlovagok, ámbár annyiban hasonlítónak segítő bajtársikhoz,, hogy egy bizonyos tartományt vagy királyi udvart tűztek kalandozásaik’ czéljául, hol szépeik’ kellemét hirdessék ’s védjék, ’s hogy ők is szükség’ esetében, szabad ég alatt egy gyep-ággyal,’s valamelly kis vad’ nyers húsával megelégedtek, de ritkábban, voltak olly szegények mint azok; kevésbé vágytak ingyen élni, ’s rablók helyett derék, bátor lovagokat kerestek föl, kik hasonló hévvel szállanak viadalra ön dicsőségük ’s istennőjük’ tisztelete mellett. Mindenik szerelmi vándorlovagnak, zöld hadi készülete, fegyvere ’s ruházata volt — zöldellő ifjúsága’ ’s virágzó erejének jeléül. Legtöbbször bizonyos fogadások’ betölthetése végett indulanak vándor-pályájokra, melly fogadást lelkesülésök’ hevében vagy ők magok tőnek , vagy imádottaik szabónak elejökbe. Galeazzi egy mantuai nemes, kit Johanna, nápolyi királyné tánczára hivott, annyira elérzékenyűlt a’ szép de rósz hírű ’s történesinkben is ismeretes királynénak ezen tettén, hogy fogadást tőn: Fravczia-, Német-Burgund-Angol-Spanyol- és más országokban addig bolyongani, míg két lovagot meggyőzend ’s azokat rabul királynéja’ elibe hurczolandja. E’ fogadást valóban teljesíté is, ’s két lovagot vive a’ királynénak, ki mindazáltal őket szabadon bocsátá. Megtörtént az is, hogy kisebb viadalt adó lovagok, minden, velök küzdeni akarónak elébe szabók , hogy ha meggyőzhetik , a‘ győzedelmes’ hölgyének foglyává legyen , vagy pedig egy nagybecsű gyémántot adjon váltság díjul. Saintre idejében (egy a’ leghiresb vándorlovagok közül) egy híres idegen lovag jött Parisba , ki azon fogadást tevő, hogy kedvese’ tiszteletére két arany gyűrűt, mellyek’ egyike jobb