Társalkodó, 1833. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1833-12-07 / 98. szám
98 szám Pest, december’ 7 dikén 1833. TÁRSALK.©© Ó. ÉNEKEM. Járjak kün a’ zöld mezőkön, slarmat-cseppektől fénylőkön — Tévelygyek a’ hős erdőkben, Néma, titkos rejtekekben ; — Másszam bár a’ deli hegyet, Hol virágzik piros szőlő, ’S tekintsem a’ sötét völgyet, Hol bolyong az esti szellő , Mind híjába én ezeknek — Bár bájai a’ sziveknek — Dalomat nem szentelem ; Egy lánykának kellemeit — ’S két lehelő szerelmeit Énekelem szüntelen. — Ah ! szebb ő a’ zöld mezőknél, Harmat-cseppektől fénylőknél : Szebb ő, mint a’ hűves erdő — ’S minden rejtekinél szebb ő; Dicsőebb a’ deli hegynél, Hol virágzik piros szőlő — Dicsőebb a’ sötét völgynél, Hol bolyong az esti szellő. P------p. N. Bányáról. ERINNÁHOZ. (Antipater után Görögből.) Csak keveset zengtél ’s csak kisded körben Erinna, Ah! de a’ máza lehelt játszi dalodba tüzet; Meghalld az idő ’s az öröklét’ gondira bizta — ’S igy dalaidra soha nem borul éji lepel. Száz megezer zengő süllyed feledésnek ölébe, És buta hangzatikat elnyeli mind az idő. Egy szép hattyúdal’ gyöngéd zengése kihangzik A’ légben kihaló vad daru-lárma közül. Székács. LEVELEK ÉJSZAKÁM ERIKÁBÓL. * I. Uj telephely Paducat mellett, mártz. 20-án 1833. Mi nektek már rég irtunk volna, de nem vala meg se idő , se alkalom ; ’s eddig úgy szólván csak az első emberek’ természeti állapotjában éldegelénk. *) E’ leveleket német kivándorlottak irák rokonfeleikhez Európába, ’s Társalkodónk közli mint tükörképeket, mellyek Éjszakamerikának — ezen uj Kanadánnak — virágzó alakját , nem különben azon háztartást ’s nyugalmas életmódot, mellyet az oda költözött ujlakosak a’ felvilágosodás’ és béke’ jótékony sugárinál folytatnak, — való színekkel tüntetik élőnkbe. — Ujgorkban csak rövid ideig mulatánk; utunkat innet Pittsburg fele vettük, e's pedig Uj-Braunschweigig gőzhajón ’s innét tovább gyalog. Az ujesztendő’ éjszakáját szabad ég alatt töltők el Pensylvaniában az Alleghany hegysor’ legmagasb csúcsán. E’ hegyeket télen rendszerint 4 — 5 lábnyi magas hó bontja ’s rajtok igen sanyarú hideg uralkodik; ezen esztendőben még is a’ tél jóval enyhébb volt ’s hó is kevesebb esett. Az idő általjában igen kedvezett utazásunknak. Az Alleghany hegyektől kezdve egész Pittsburgig folyvást lefelé haladtunk , égmagasról a’ legmélyebb völgy-torkolatokba ; néha néha vándor-pályánk iszonyú erdőken vive keresztül, mellyek’ fáji 200 lábnyi magas topolyszálak valának. E’ lombos kúpok alatt még legtisztább napfénynél is ünnepélyes esthomály uralkodott, a’ madarak — az erdőknek e’ szárnyas dalosi — tömérdek mennyiségben repkedtek itt, ’s örömhangokkal tölték a’ levegőt. Gyakran ismét szörnyű magas, lefüggő , meredek szirtfalak közt menénk el. A’ tájékzat itt valami nagyszerű és regényes. Pittsburg városban huzamosb ideig tartózkodónk. E’ város, úgyszólván, egyetlen egy gyár , majd minden házban láthatni gőzerőműveket , mellyek éjjel ’s nappal folyvásti munkában vannak. Pittsburg a’ legnagyobb műszorgalmi város a’ szövetséges statusokban. Mié’ hely’ közelében néhány szesz- (ispiritus) gyárt állitánk , mellyek által erszényünk’ állapotja tűrhetőleg javult. Innét az Ohio folyón lehajóztunk Cincinnati-ig; az itteni tájakon több napig szerte kalandozónk ’s meggyőződézik utóbb, hogy az ohioi tartományban nincs mit reménylenünk; itt a’ haszonvehető jó föld már rég el van foglalva ’s az idevándorlások is már hosszabb idő óta megszűntek. E’ helyütt tehát nem soká késtünk, hanem utunkat a’ gőzhajón tovább folytattuk Louisville felé, melly a’kentukyi statusban fekszik; itt a’ viszonyokat kedvezőbbeknek tapasztalok ugyan, mindazáltal már itt sem kaphatni művelésre alkalmas földet. Haladónk tehát folyó’mentiben tovább, egész Paducatig, hol a’ Tenessee folyó az Ohioba ömlik; e’ város Missouri, Arkansas, Indiana, Illinois, Kentuky ’s