Társalkodó, 1834. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1834-01-22 / 7. szám
7. szám Pest, január’ 22dikén * 1834. TÁRSALKODÓ. A’ KOR ÉVSZAKAI. A’ nap fölkel, a’ nap leszáll, Hetek, havak letűnnek, Elry év lefoly, más év beáll, Viszont iijak derűlnek. Komor tél szül kies tavaszt, De én — haji én nem érzem azt! — Elé jön a’ nyár ’s a’ mezőt halásztenger borítja, A’ föld’ fiját, az éhezőt Áldás-öröm vidítja. Kun izzad más a’ nap’ hevén , De kíntól ben hevűlök én ! Féltőn az ősz, vidám öreg Alakban; arcza minden’ Szivét örömmel tölti meg, Áldást mosolyg szelíden. L.áthatja minden a’ dicsőt — Csak én — haj ! én nem látom őt! Leszáll a’ téli nyogalom , Halálcsend a' mezőben; De bent örömzaj 's vígalom Virgoncz ifjak’ körében : Csak én nyavalygok szüntelen A’ téli hosszú éjeken. De majd derűs tavasz megint — ’S a’ hólepel lefoszlik, És a’ szabad föld’ színe mint Örömforrás kinyílik. Majd nékem is kinyílik ő. De mint sötét hős temető. h. ERKÖLCSI MESE. Két mókus egy dióra lelt, ’S miatta készült nagy csata; Mindkettő véres harczra kelt S körmöt köröm közé csapa. A’ hős vitézek’ egyike Roskadni kezde végre már — *S most olly csapás jut nékie, Mellyrön éltének hős határ. Dió után repül amaz — ’S öröm között most rá tipor ; Már törve van — ’s jutalma az, Hogy féreg hűlt belőle ’s por! « « a Oh emberek ’s ti nemzetek , Irigy vér kikben gerjedez — Ok nélkül tőrt ne verjetek Egymásba! Szörnyű vétek ez! Pusztai/] Miksun. VALAMI A’ TÁNCZRÓL. Itt a’ farsang’ arany ideje! mindenféle tánczkedvre robbantó hangok zengedeznek; Strauss’ „álom űzője’s „Pestre-emlékezet” egyesült hatással gerjesztnek minden lábat virgoncz szökellésre; mindenfelé házi vigalmak, piqueniquek, soirée- dansante-ok ’s más illy nevekre keresztelt, de mind csak egyazon irányzatú esti ’s éjjeli mulatságok’ zajgó nesze hallatszik A’ városi terem, a’ hét választófejdelmek, Hattyú, Oroszlán ’s a’ farsangi vigalom’ egyéb templomai — leguribb mulatságoktól kezdve, a’ legvadabb kedvcsapongás’ szennyes barlangjáig a’ fekete redoute-ban — egyaránt áll nyitva a’ tánczkedvelők’ számára. Casino és Ujszála, városi terem és Oroszlán közt nagy ugyan a’ különbség, de egyikben épen olly szenvedéllyel ’s álmélatos önfeláldozással tánczolnak, valamint a’ másikban. — Legyen szabad nekem öreg köszvényesnek, ki életem’ javát már sokféle tudtusban tánczoltam-re, néhány nézetem’ e’ közérdekű tárgy felől közleni. Úgy látszik, csak bálban kezdik a’ leánykák által látni, mi czélra alkotta őket az anyatermészet; ők szenvedni ’s keringeni születtek ’s a’ világnak tanuságos példát adni, mint kelljen t. i. ’s lehessen a’ sir felé tánczolni . A’ férfi hadba megy, nemének mértékfölötti szaporasága ott megritkul; leányok hadba nem mehetvén, számukra tánczot talált fel a’ természet, hogy rendkívül meg ne sokasodjanak. Valóban, ha az ember a’ világnak egy mostani leányát egész éjen által tánczolni látja, kedvező a’Psychologia’ ezen kérdésére tagadólag felelni : „Valljon a’ fejér személyek is emberek , szeretnék egy illy tánczosnét megkérdezni: „Szép leányka! ugyan mit fizetnek neked egy órára ?44 Mert az korán sem tánc, a’ mit ma végbe visznek, hanem őrjöngés, béresmunka, tagficzkándoztatás, rendszeres epilepsia , egy hangászati-galvanicus idegrángódás. — A’ szépnem megszűnik szépnem lenni, minden szépsége, kelleme, bája elenyészik, minden nemes, természeti ingere megsemmisül ’s az imádott szépek’ helyiben gellérthegyi dühöncznek, divatszerint öltözködett, izzadságtól csepegő, veresre főtt arczú, bemocskolt nyaku, fujtató keblü , csak alig lihegő , tébolygós tekintetű boszorkányok állnak előttünk, kik egy szót sem képesek szólani; ’s e’ teremtések azt képzelik, hogy ők a’ szelíd , gyöngéd szépnemhez tartoznak. — A’ táncz nem mai találmány; az ifjúság már azelőtt