Társalkodó, 1834. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1834-09-27 / 78. szám
időt vesztő keresésiben, mint a régibb nemzetek, mig végre érdekinket jobban megismerően nem egymás elleni hiú kis versenygésekben fogjuk erőnket eldarabolni , hanem kezet fogni ’s vállat vetni ott, hol józan, el nem fásult értelmünk egyesitend. Midőn 1767ben Angliában a’ csinált útnak a’ fővárosból az ország egyéb részeibe is leendő kiterjesztése volt vitatás alatt, a’ London szomszédságában levő megyék kérelmet adtak be az ellen a’ parliamenthez, azt állítván, hogy a’távolabb eső megyék a’ munka ottani olcsóbbsága miatt termesztményeiket kisebb áron fognak Londonban eladhatni, mi által az ő jövedelmeik csökkennének és iparuk végromlásra jutandana. Szerencsére azonban ezen , egyes részek’ képzelt hasznát az egésznek haszna ebbe tevő ellenzés sikeretlen maradott, és a’ kiterjedtebb átcsinálás a’ London körüli megyéknek nem csak hogy a káros nem , sőt épen olly jótékony jön , mint a’ távolabbiakra nézve; miután az e’ rendszabás következésiben határtalanul gyarapodott fővárosban az ő saját termesztményeik is sokkal jobb vásárra találtak , mint ha annak növekedése az említett javítás elmaradtával meggátoltatott volna. — ’S íme alig folyt egy embernyom le, hogy ez Angliában történt, hol most egy iskolás gyermek se merne többé ollyast állítni, a’ mit akkor meggondolva ’s írva kérni vakságukban egész megyék nem pirultak. — Minden nemzet némi időszakokon megy át, mellyek életkorai ; és ha az emberiség történeteit mélyebben vizsgáljuk , tagadhatlanul fogjuk látni, hogy az, mit ma mondanak köztünk sokan ’s a’mi ma történik gyakran nálunk, már másutt is mondatott, ’s meg is czáfoltatott , már másutt is történt, és tán sokkal más következéseket szült, mint a’ millyektül némellyek tartottak. Az olvasás az, mi számos hasztalan’s idővesztő próbatételeknek legkönnyebben veheti elejét, és olly áldott találmány, melly által újabb nemzetek mind azon tévedéseket elkerülhetik, mikbe régiebbek példa ’s kalauz híja miatt estek. Olvasás az, mi által szinte kiki rövid idő alett sajátjává teheti, a’ mit egész nemzetek bölcsei számos évek lefolytéval kincseztek fel. — Ha Danánk elrendelése által csak annyi holmi és portéka venné hazánknak útját, ’s épen annyi találna kimenetelt, mint eddig a’ rossz utak ’s egyéb körülmények ezer nehézségei közt Fiumének, Zimonynak, Erdélynek; akkor igaz mind azon költségek , mellyek a’ Duna elrendelésére fordittatnak, hiábavalók, feleslegesek; és ekkép — úgy is szűk kincstáriakat kimerítvén — károsak lennének. De mit mutat a’ tapasztalás mindenkor és mindenütt. Azt, hogy könnyített egybeköttetések által olly élet, olly elevenség támad, mirtl előbb képzelet sem volt; ’s hogy végkép még az is, ki az előtt soha helyébül se mozdult és minden dolgait csak írással, vagy épen nem is vitte, útnak ered ’s az utánalátás hasznait tapasztalván tovább is mozog és forog. Midőn néhány esztendő előtt megnyilt a rajnai jobb ’s kellemesb hajózás, alig járt ott tíz, tizenöt ezer utasnál több fel ’s alá egy évben. Tavai az utazók száma kilenczvenhat ezer vala és az idén előleges számolások szerint száz húsz ezer lesz. A’mi pedig legszebb , az , hogy valamint ezen mozgás a’ vízen annyira növekedett, épen olly arányban fejledezett az elevenebb lét a’ két parton is, vendégfogadók, raktárok, erőműgyárok készültek, ’s ott, hol ez előtt egy ember sem volt szükséges , most három négy is kell. Mind ez factum, mellyet tagadni nem lehet, ’a melly Francziaország, Britannia és Szövetséges Amerikában épen úgy mutatkozik; mert ugyanazon okok ugyanazon következéseket szülik mindenkor ’s mindenütt. Nálunk is tehát, ne kételkedjünk, könnyített összeköttetések éjjen úgy fogják emelni az ipart ’s kereskedést, mint másutt, és se Fiume , se Zimony, se Erdély nem fog károsodni a’ dunai folyamnak nagyobb elevensége által, sőt legyen csak ezen a’ természettől alkotott fő hazai csatorna derekasan kifejtve, szintúgy fog életet ’s kiállító erőt az ország legtávolabb részeibe is lövetni, valamint a’ ’szívnek egészségesb és szabadabb léte nem dermedést és halált hanem épen ellenkezőt okoz a’ test minden egyéb ereiben. Mind azon fuvaros , hajóhúzó falusi korcsmáros, ki most sínylődve él vagy is inkább csak luárul holnapra teng , emberhez illőbb életet fog élhetni, jutalmasabban fizetett fáradozási után, ’s valamit agg korára is szerezhetni. Fog-e tehát tenni — még egyszer kérdem — a’ magyar nemzet, hazájának tetemes javításáért annyit, a’ mennyit Anglia nem magáért hanem egy távol eső gyarmatáért tett , melly hihetőleg maholnap kicsik kezéből; fog-e annyit tenni, mint a’ szegény de lelkes Svéd nemzet mostoha fekvése és éghajlata mellett tett; fog-e, kérdem, annyit tenni végre és csak egyszer, mennyit az alig serdülő szövetséges Amerikának minden szegletiben már végbevitt az ott élő, aránylag olly kevés számú, szabad ember? — Hinni szeretem, hinni akarom “nemzeti díszéért, csak bírja tehetsége, senkit maga elibe lépni nem engedem! a’ Magyar.” De a’ mostan feltett czélnak elérésére koránsem kellenek milliók ; azt néhány száz ezer is végbeviheti, és még ennyinek szüksége sem tüsténti, minthogy a’ munkák, kivált a’ víziek, nem végeztethetnek rögtön. — Az idei víz állapotja, mint