Társalkodó, 1834. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1834-11-22 / 94. szám
TÁRSALKODÓ. 94. szám Pest, november’ 22dikén 1834. AZ ISKOLA ÉLETRE KÉSZÍTŐ S KÉPEZŐ INTÉZET LEGYEN. A’ franczia elemi oktatásban következő vonalokat is olvashatni az iskoláról: Az iskola nem önmagáért, hanem az életért áll fön. Mindazáltal — ’s ez eléggé csudálatos — az iskola és élet nem ritkán egyenest ellentétben mutatkozik , ’s a’ tapasztalás száz megszáz példából bizonyítja , hogy épen azok, kik az iskolában mint vezércsillagok ragyogtanak 's növendék-társaik közt különösen kitünteték magokat, a' köz életben mint megannyi jövevények jelennek meg; ők az élet’ körülményihez nem képesek simulni, ők a társas viszonyokban ügyetlenséget ’s az élet’ legköznapibb jelenetiben sokszor vastag tudatlanságot árulnak el, ’s magokat mások előtt nevetség ’s gunykaczaj’ tárgyiul teszik ki. Ezen iskola ’s életközti ellentség — mint az igen gyakran a’ természetes ember-értelem’ nyilatkozásiban előtűnik — vajmi nagy, ’s a’ tapasztalás itt kénytelenül pendíteti meg azon kérdést : valljon az iskola szem előtt tartja-e mindig híven az ő magas feladását, melly abból áll, hogy a’ növendék-embert az életre készítse és képezze? — Ha mi — hogy ezen kérdésre pontosan felelhessünk — az iskolákra, bármilly neműek legyenek azok, élénkebb pillanatot vetünk, nem lehet meg nem vallani, hogy az iskola gyakran az élettől majd kisebb »majd nagyobb mértékben különszakad; hogy az iskolai nevelés igen gyakran olly pályát követ, mellyen az életre ’s ennek jövendő foglalkozásira legkisebb gond ’s ügyelet sincs ; szóval, hogy az ember egyedül az iskola, nem pedig az életért tanít és tanul. Nehezen fog ugyan csak egy tanító is találkozni, ki legalább ne állítaná, hogy a tanitványit az életre készíti ’s képezi, azonban a’ csupa állítás és valóságos cselekvés közt iszonyú hézag van. Menjetek bé a’ fensőbb ’s alsóbb iskolákba ’s nézzétek, mint fárasztják, mint gyötrik le ott magokat holt szókkal és alakokkal, mellyeknek az életre nézve, úgy szólván, semmi jelentőségük nincs; mint gyakoroltatják ott a’ növendékeket az elvont (abstract) gondolkozásban , ‘s e’ mellett mint félnek az élet’ tárgyait a’ tapitványok’ fogalmihoz közelebb vezetni ; milly fürgén ’s legkisebb megakadás nélkül számlálják elő a’ gyermekek ’s ifjak az idegen földrészek’ sajátságit; mint nevezik meg sorban a’ hajítani Róma’ királyit ’s consulait, milly szajkó-módon tsevegnek a’ hajdani görög statusok’ politikai viszonyból ; ámde hazájoknak mégcsak azon földgöröngyét sem ismerik igazán, mellyen naponként fel ’s alá mozognak; a’ hon’ története rájok nézve egy sötét tartomány, mellynek határira még soha sem léptek , vagy rajtok csak futólag mentek keresztül. Kifelé — a’ föld’ legtávolabb tereire, a’ történet’ legrégibb korszakiba igazíttatnak a’ tanítványok’ pillanati, csak a’honföld’ áldott virányira nemi A’legnemesebb lelki termésből, melly idegen országok ’a lefolyt századoktól nyujtatik, adnak nekik holmit csemegézni , de az anyaföld’ kincseit, korszakunk’ gazdagságit elzárják előttük; megismertetik velök a’ rég elenyészett ’s kiholt népek’ szökésit, életmódját ’s viszonyait, ámde azon nemzetnek, mellyhez tartoznak, ’s azon honnak, mellynek polgárivá leendnek, életéről, körülményiről, szokásiól, gondolkozásmódjáról, politikai, szellemi ’s műszorgalmi érdekiről semmit v. igen keveset ’s azt is csak felszinleg hallhatnak; mert az iskolai főség azt tartja, hogy mindezekről később kiki maga szerezhet magának szükséges ismereteket. Forma és szám nagy gonddal ’s fáradsággal vannak kidolgozva, hogy rajtok a’ tanítvány elmélő tehetsége költessék fel ’s gyakoroltassák, ámde forma és szám a’ tanítványnál igen sokszor csak elvont (abstract) lelketlen dolgok maradnak , ’s ő azok’ értelmit ’s jelentőségét az életben soha sem tanulja kellőleg ismerni. A’növendék a’ természettől elidegenűl, mert mindenütt mesterség ’s természetlenség veszi körül. A’ legnagyobb mesterkélő, ’s apróságokkal bíbelődő pedant igen sokszor legügyesb tanítónak tartatik, ’s azon ifjúról, ki a’ régiek’ holt szavait jól tudja fejtegetni, ki egy olvasásmódra nézve helyes okokat ’s ellen-okokat felhordani, ’s valamelly tárgy fölött diák v. görög szó-dagállyal értekezni képes, azt mondják, hogy genie, vagy legalább fiatal tudós; ellenben korpahüvelynek, víz-eszűnek tartják azt, ki grammatikai subtilitásokon unatkozva, az olvasott tárgynak értelmét fontolgatni meri, ’s ki a’ helyett, hogy a’ régiek’ nyelvét tanulná meg, inkább azoknak gondolkozásmódját igyekszik magáévá tenni. Az imént mondottakat nem illeszthetni ugyan minden nyilványos képező intézetre: van kivétel is, de hazánkban vajmi kevés. Hány tanító van , ki azt gondolja, hogy tanítványinak alapos oktatást ad, ha a’ legköznapibb dolgokról mesterséges fogalmakat ’s definitiókat olt emlékezetökbe; ha fejeket úgynevezett ismeretek’ özönével árasztja el ’s belőlük lel