Társalkodó, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1835-08-08 / 63. szám

63. .sz.&m Pest, augusztus’ 8kán. 1835. ÁRSALKOD­Ó. S a h­aj­­­a s. Magányos éltem’ árva gondolatja Veled, csupán veled jár ’s édeleg, — ’S körűlem egy szellőcske tével­­eg, Mellyet beszi­ván keblem’ boltozatja — Szivem* tű­zét még inkább gyújtogatja; Pedig másként is égető meleg, — ’S kifúva egy nyögéssel egyveleg, Lehel tetemre száll­ fel áldozatja. Eredj lelkemnek része! Júliához, Ezen széllücskén menj­ el ő felé; ’S lihegve simulj hószinű nyakához. — Ha kérdi, hogy, mi vagy te? add­ elé: Hogy egy sóhajtás vagy, — jöttél magához, ’S hogy lételed’ mellem nyögdécselé. Megutál­ás­a az egykori kedvesnek. Nem szép ő már , — nem szép többé nekem : — Egy kékelő homály borong szemében , Az a’ báj nincs többé tekintetében , Mellyet magasztalt hajdan énekem. Azon kevély gőgöt sem rettegem, Melly most bunyóig hitvány szemöldökében. Fogácskózón nyílt rózsa-termetében Látó szemet nyitott szövétnekem! Keblén , mint két hófúvás a’ fagyon , Látszik, belől is hogy csak jég vagyon; Elolvad az minden kicsiny melegre. — Meg is fagy ám minden csekély hidegre: Oh nem jég az; — de hát ugyan mi az? — Ezer tonn­át fölvett — fejér viasz.! — Z­i­l­a­h­y József. E T­ÁZÁS P­Ó­L­A 15 A. (Folytatás.) A födözeten valók ismét. Itt egyre köz élet ural­kodott. Többen, czigarójukból vagy pipájukból bo­dor fü­stát eregetve, a’ gőzösök’ hasznáról, ’s kik a’ Hajnin, ’s Dunán is utaztak már azokon, bár ho­­nosinknak érdemét elismerték, még is a’ rajnaiak­nak elsőbbségéről vitátykoztak,’s igen természetes, hogy ebbeli vitatkozásaikba utóbb politikai v­iszonyok is elegyültek. Mások látcsőjöket próbálgaták a’ sima láthatáron. Voltak, kik gyomor-erősités végett alél­­gató hölgyeinknek theával,vagy épen prominz-golyócs­­kákkal iparkodtak, bár minden jó foganat nélkül, udvarolni; de ollyanok sem bi­onyoztak, kik émelygé­süket szem előtt rejtendők, a fedezet karzatára bo­rulva, egyenesen a­ tengerbe néztek . A’ nap magasra szállott ugyan már, de még hi­ába iparkodott az elite tartótt fellegek közül kiver­gődni, vagy hegyekbe lépni; mi a’ hajózó társaság­ra nézve nem volt épen kellemetlen , mert ekként nem kelle tűrnie a’ hevesb napsugároknak, még a’ fede­zet fölé vont ponyván is áthatandó, perzselő erejét. — Istriának egészen kopár szikla-halmas vonalának most hátra jobbunkról, ’s Chersonak csupán gyalog­­fenyü - bokrokkal borított köves dombjai balunkról. Előttünk Adria, a hatalmas, mély ’s felhőtlen gyom­rában annyi századok kincseit rejtő Adria, csillo­gott méltóságosan rengő habjaival; belőle balról, Chersontul, sűrű ködhalomként emelkedik­ ki O­s­­s­e­r o’ hegye, ’s a’ két külön szigetnek tetsző (mert távairól csak két domború végpontját mutatja ’s róna közepét habok alá rejti) Unie vagy Onie sziget. Egy, akaratom ellen kelő ’s kifejezhetlen elő állítá itt szemem’ eb­be a’ hajdan’ komoly képeit, ’s érzékenyen ditlék a’ hajó’ orrán kinyúló árbocz­nak belső végére; keresztű­lfutám szememmel a’ ha­tártalan, ingó térséget. Eszembe jutának lroma’ di­cső vitorlási, mellyek Dalmatia’ ’s Macedonia’ meg­hódítására vitték a’ világ’ asszonyának bátor vité­zei­; eszembe, Velencze’ hatalmas gályája, ’s a’rab­ló­s scoccok’ zsákmány után evező csapatjai. — Erre vitte Dandolo, a’ már 90 éves velenczei dogé, a’ XIIIik század’ első éveiben Europa’ keresz­teseit; de nem az általok kivíni óhajtott szent föld­re, hanem, a’ Vatikánból személye ’s egész Velen­­cze ellen dörgő szent ítélet’ d.czára is, a’ velenczei megunt uralkodás alul, honunk’ dicső koronájához szegődött Jadra ellen; ’s onnan, csupa aranyvágy­ból a’ keleti birodalom’ fényes fővárosának pusztí­tására. *) Erre vitorlázott, de Theseus’ lobogójával a’vitéz Grimani Antal is, ki Bajazd­h’ hadai ell­en rosszul tudta védeni C’orcyra’ lakosit, hogy Cherso’ ’s Ossero’ szigetén végezze, mint tunya száműzött, munkás életet. **) E’ vizeken hozá a’ XVilik század­ közepe táján R­eniero Kristóf, szinte velenczei hadi kormányzó, a’ fölebb emlí­tett uscoccok’üldöztetésbe fegyv­eresit, ’s vele Gra­vi­s­e Luk­recz is erre hajózott, Velenczét, az Adria’ egykori nagy hatalmasát, többé soha sem lá­tandók. + 1+) Még soká merengtem volna ezen ’s hasonló ér­zelmesekben , ha S* barátom ábrándim­ból gyenge vállütéssel fül nem ébreszt vala. „Lásd F*!—szolt» * * *) Sabel 1 icus, I list. Ven. DecatLs lac. Lib. Alii. 1202 , ’s 1203. esztendőben. Petri iienibi Cardin. Hist. Yen Lib. V 70 lap. ***j p \1 I’uolo. Supplim deir Etoiia degli Escocchi 1076' SÓNK T T E K.

Next