Társalkodó, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1837-01-14 / 4. szám
fo gadta meg a legbutábbat is köztünk, hogy csak magát tartva okosnak, még a’ maga által választott, a» utasítással ellátott személy’ határozatiban sem nyugszik meg, erkölcsink pedig annyira süllyedtek lévén, hogy az öregségnek semmi becset, a’ szülőknek pedig ’s elöljáróknak kevés tiszteletet ’s még kevésb engedelmességet vagyunk jobbadán képesek mutatni : nincs egyéb hátra , mint mindent, még a’ leggyávábbat is maga szerencséjére hagyni, vagy is a’ familiás ’s közös élettel felhagyva, mindent az elkülönzött egyesleges élet’ síkjára állítani, hogy magát maga esze szerint vezérelve, ’s igen sokszor nyakát szegve, a’ legborzasztóbb körülmények között is, mellyeket magának szerzett, boldognak érezze szerencsétlen létét. Itt állunk jelenleg a’ nemzetek’ élete’ szakában, holott minden had (família) megszűnt, é s a’családok’ főnökei csak alig bírják kormányozni kicsiny körüket,nem hogy több család’ jóltevő parancsnoki tudnának lenni, sőt igen gyakran ezen kis családok is, mellyeket az asszony ’s férj’ tökéletes egyformasága miatt az anarchia vagy fejetlenség minden közös érdekök mellett rombol, sokszor két különös elvált testületté oszlanak, innen külön lakás, külön élet, külön cselédség, külön gyermekek, ’s vele külön erkölcstelen fajzadék származik, mivel már engedelmeskedni kevesen, de parancsolni igen sokan akarnak. (Folytatása következik.) Gáthy: SÜVEGELÉS. ( Folytatás.) Védje bárki a* süvegelést, ezen elavult ferde szokást, de túlnyomó okokat mellette soha sem hozhatföl, ha elfogultság nélkül megfontolja, hogy a’közdivatu süvegelés a.) ártalmas az egészségre nézve. Az emberben, fogantatása után, a’ fej legelőször alakul. A’fejben ered minden ér, innen ágaznak el az egész testbe, ’s azért is azok itt, mint közforrásukban, legfinomabbak, leggyöngébbek, legérzékenyebbek, következő, leg mindennemű benyomás azokra itt legkönnyebben hat. A’ halhatlan lélek ebben állitá föl királyi székét, ’s innen osztja parancsit a’ többi tagnak. A’ fő vagy fej, a’ mint neve is mutatja, legfőbb, legnemesb rész a’ testben,melly nélkül, nincsen élet. Illy elsőséggel birván a’ fej egyéb tagok fölött, még is azok közt ő fönsége legmostohábban ápoltatik! Az ember e’ részben is, valamint más ezerben, a’ koponyájában tanyázó okos ész’ daczára csak pór gyarlóságát követi, midőn minden egyéb tagját nagy gonddal takargatja , hideg ’s meleg ellen ótalmazza, fejét pedig, testének e’ fejdelmét, az elemek’ viharinak ’s veszélyes változásinak játékul ’s martalékul engedi! Hányszor kénytelen az ember hivatala szerint télen meleg szobáját elhagyva hirtelen kimenni, ’s a’ csikorgó fagyban vagy dühös szélben valami szemközt jövő nagy tekintetűt, vagy ismerőst megsívegelvén a’ még talán erősb kigőzölgésben levő fejét a’ förgeteg’ kártékony befolyásának kitenni! De nem csak télen, hanem az év’ akármelly szakában is hányszor történik meg,hogy a’munkás,néha számos családját szorgalma’ bérével tápláló ember át meg álizadva valamelly széllakta szögleten, vagy más kegyetlen léghuzamon találkozik a* süvegelendőkkel — ’s tisztelkedése’dijául hasító fájdalmakat visz haza, ’s képtelenné tétetik kenyérkeresésre vagy fontos hivatalának betöltésére! Nagy számadás terheli azt, ki illy hasztalan tisztelkedés által egészségét bitangolja! Az örökké szabad lég vagy ponyva-sátorok alatt lakó vad fajnak talán nem ártanának, de a’ szelid ’s finomult életmódhoz szokott emberre nézve végtelen káros következésnek a’ fejmeghülések. Orvosok’ bizonyitása szerint háromszáznál többféle baj, fájdalom, betegség gyökereznek csak magában a’ fejben; az embert ostromló nyavalyák’egész légiója közül pedig két harmadrész minden bizonynyal meghűtésbül származik. Már pedig a’ mondottakként az embernek semminemű tagja sincs olly annyira kitéve a’ meghűtés* veszedelmének, mint épen az annyi sinylődésre fogékony feje. Innen az örök fej-, fül-, fogfájdalmak’ gyilkos csoportja; veszedelmes velő-,szem-’s torokgyuladások; csúz, nátha, hurut, láz, köszvény ’s a’ t. Ámde azt kérdi valaki: miként szülheti e’ bajokat egy rövid süvegelés? Egy rövid süvegelés?! Nemde míg egy utczán végig megyünk, hatszor, tízszer ’s gyakran többször is kell süvegelnünk? melly annyit tesz, mint az utcza’ hosszának egy negyed részén levett süveggel haladni; valljon rövid süveglés e ez? De nem kell ennyi, mert valóban zivataros időben egyetlen egy rövid süvegelés is előhozza— tapasztalásból szólok — nem egyszer előhozta az említett bajokat. Ki nem tudja, hogy, mikor bennünk e’ féle bajok’ anyaga összegyűl, ’s testünk úgyszólván elfogadásukra el van készítve (disponálva) azok egy pillanatnyi kihágás, legparányibb ok ’s legrövidebb süvegelés által iszonyú erővel törnekki rajtunk? b) A’süvegelés lelket háborító ’s bosszantó. Egy fiatal piperkőcz látogatóba készül, ’s két óráig tartott öltözködése után olly tisztán, olly csinosan állelő , hogy az első divatárus*üvegszekrényében példányul szolgálhatna. Haját olly gyönyörű rendbe szedi, mintha egy párizsi fodrász azon mutatta volna meg ügyessége’remekét, hogy pedig egy szál se mozduljon el helyéből, hová azt a’ divat rendelé, még kalapját is tükör előtt teszi föl, így fölkészülve elindul, ’s főgondját hajára fordítja, nehogy azt valami balsors formájából kivegye. Ez okból eltökélt magában , az utczán bárkit is meg nem süvegeim. Hiú eltökélés alig halad néhány lépésnyire, már megpillant messziről valakit feléje tartani, kinek nem süvegeim nagy kárt hozhatna fodrozott fejére. Hogy tehát zavarából kimenekhessék, hirtelen átszökik a’ túlsó sorra; de midőn a’ scyllát kerülné, charibdisre bukkan. Épen most fordul feléje a’ szögleten egy magas-rangú ismerőse, kinek kitérni már lehessen, minthogy már megpillantá őt. Meg kell tehát hajtani háborgó fejét a’ sors’ csapásának, ’s épen azon pillanatban a’ csavarulaton kerekedő forgószél szépen rendezett haját irgalmatlan összekuszálja, ’s szénaboglyává teszi. — Legyen egy másik, ki ugyan már nem mai gyermek, de még sem kívánna kisdedeket ijesztő váznak tartatni, kopasz agyára a’ régi időkből fenmaradt gyér hajszálait ügyesen, amint lehet, összeillesztgeti, de ezek, süvegelése közben, a’leggyengébb zephir’fugalmára, sőt néha egy kis gyorsabb mozdulásra önterhükből is vállai felé omlanak, ’s a’