Társalkodó, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1837-07-22 / 58. szám

TÁRSALKODÓ. Pest, július’ 32. 1837. MUTATVÁNYOK Péczeli József „Hazai magyar Históriája“ 2dik részéből. (Folytatás.) TÖREDÉKEK NAGY LAJOS’ ÉLETÉBŐL. Károly ön tapasztalásából tudván, mennyi függ a’ mentül előbbi hibátlan koronáztatástól, előre kinyerte a’ pápától, hogy, ha halálakor az esztergomi érseki szék üres , vagy az érsek bármi okból akadályoztatva lenne , írja’ koronáztatását akár a’ kalocsai érsek, akár a’ váradi és zágrábi püspökök törvényesen végbe hajthatnák. E’ nagy előlátásra nem volt szükség. Halála után hatodnapon (jul. 21kén) írja Lajos, a’ csak 17 éves ifjú, de testi ’s lelki erejét, kifejlettségét tekintve kész férfi, az esztergomi érsek által szokott módon, nemcsak legkisebb akadály vagy ellenzés nélkül, hanem az egész nemzet’ harsogó tetszése ’s szívből eredt örvendezései közti megkoronáztatott Székesfejérvárott. Honnan e’ nagy készség, e’ szokatlan lelkesedés, ha onnan nem, mivel szokatlan nagy volt a’ várakozás is , mellyet előre kellemmel, méltósággal teljes külsőség gerjesztett, ’s azután negyven évi dicső uralkodás, isten ’s ember előtt szeplőtelen magányos és közönséges élet, nemcsak a’ nemzet’, hanem egész Európa’ szeme előtt tökéletesen igazolt? Lajos, atyjától csendes országot, jövendőre fényes kilátásokat, de megcsonkított birtokot ’s üres kincstárt öröklött. Ez annyival inkább épesztő, minél erősebb volt föltétele, — kiegészíteni a’ magyar birodalmat, ’s valamit csak abból pártütés, terhetlen erőszakos szomszédok valaha elszakasztottak , visszafoglalni. •— Ehez mulhatlanúl pénz kiválhatott; mire nem volt elég a’ csupa kímélés, ’s okos gazdálkodás ; új jövedelemről, ’s — ha hitelét, kedvességét m’agyárt kezdetben az uj kormány elveszteni nem akará — a’ népnek törvénytelen adókkal terheltetése nélkül kelle gondolkozni. Illy helyzetben nem volt egyéb mit tenni, mint régi tartozásokat, elsikkasztott kir. jövedelmeket’s jószágokat részint behajtani, részint visszavenni, ’s mindent szorosan megkívánni, mi a’ koronáé. A’szigorúságot majd némelly tisztviselőkkel a’ hivatali buzgóság, a’ közönséges mellett a’ saját haszonral is meg nem felejtkezés, rendén túl üzeték. Innen elégületlenség, zúgás, zendülés. Az erdélyi szászok minél szabadabbak, annál érzékenyebbek csak kis nyomásra is, mellyet hihetőleg a’ már terhetlenségéről feljebb is megjegyzett Tamás vajdától szenvedtek ; ők a’szokott adót megtagadják, ’s midőn a’ vajda erőszakkal próbálná őket engedelmességre bírni, erőnek erővel szegülnek ellen. A’ példa rész volt. Ezért inkább, mint a’ veszély’ nagyságáért , Lajos siet a’ zendülés’ színhelyére; ’s mielőtt jövetének hírét vehette, vagy ellenkészületeket tehetett volna, már meglepve ’s csendesítve volt az ellenség. ’S így e’ gyorsaság a’ győzőnek nemcsak sok időt , hanem a’ bűnre szolgáló alkalom’elmetszetésével sok kénytelen keménységet ’s büntetést is megkímélt. Nagy volt már az ifjú király’ bátorságának, még nagyobb kegyelmességének híre. Mindkettőt hallván, félelem ’s remény arra bírják a’ minap diadalmas Bazarádot, vagy némellyek szerint fiát, ki akkor Oláhországon uralkodott, hogy maga, gazdag ajándékokkal, sok fő ember’kíséretében Erdélybe jött, Lajos’ lábaihoz borult ’s bocsánatot nyervén, neki örök hűséget ’s engedelmességet esküdött, mellyben holtig állhatatosan meg is maradt.E’ szerint mihez más fejdelmek csak sok vérontás után vagy úgy sem jutnak , Lajosunk egyetlenegy emberhalál nélkül két országot csöndesített-re vagy bírt hódolásra, tanúságul a’ világnak, hogy: a’ ki népeket ’s tartományokat akar, sziveket kell annak előbb hódoltatni. A’ vizsgálat Lajos’ testvérének Andrásnak gyilkosai iránt azonban,—ha bár,Johanna’ ellenére ’s nem a’ pápa’ követei által, — még is meglett. Az ország’ főbírája, Andrásnak egykor baráta, a’derék Baux Bertrand, biztatást kapván Durazzoi Károlytól, ennek uralma alatt elkezdé, — mit, ha mer, tiszte szerint rég teendő vala— a’ vallatást. Legelső, ki a’ piatzon nyilván kinzópadra vonatott, András’ meghitt titoknoka, Thomási volt. Ennek, midőn a’ kínokat nem állhatva vallani készülne, a’ sokaság közé magát befúrt gróf Terlizzi, Johanna’ legbensőbbjeinek egyike , nyelvét kiszakaszta, maga a’ tolongó sokaságban hirtelen eltűnt. De mit Thomási ekép nem tehetett, megtevé a’ vele kinzópadra vont Mélázzi, ki a’ legfőbb czimborákat, közöttük Terizzit, ezek ismét többeket, férfiakat ’s asszonyokat, kik mind a’ legelőbbkelő házakbal és az udvarral ’s Johannával legszorosb barátságban valának, ’s többnyire legbotránkoztatóbb életet viseltek — kivallanak. Johanna tudósítatván barátai’ veszedelméről, mindent elkövetett , de siker nélkül, szabadításukra. Erőszakhoz nyúlni a’ nép’ dühétől, a’ bíró’ tekintetétől ’s Durazzói Károly’ hatalmas pártjától féltében nem merészlett; fenyegetőzései, könnyei, esdeklései megvettetének. így történt, hogy a’királynék’ legszebbike, kellemei”s királyi méltósága’minden hatalmával csak egyet sem volt képes a’ befogottak közül a’ hajthatlan bíró’, a’ kérlelhetlen igazság’ kezei közül, ’s a’ legkínosabb, legborzasztóbb kit végeztetéstől megmenteni. De büntetlen maradt, kinek mindnyája közti legkeményebben kellett volna bűnhődni, t. i. a’ minden gonosznak szerzője, a’ királyné maga. — Ezt megbüntetni, vágyai’tetőpontjárul, miért annyi istentelenséget művelt, 1.i. a’ királyi polczról levonni , miután a’ pápa által hasztalan próbálta , maga indult meg Lajos 1347- dik év’ vége felé , kicsiny, alig ezer főnyi, de hú.