Társalkodó, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)
1838-01-31 / 9. szám
9. szám. Pest, január’ 31. 1838. AZ IBOLYÓ mellyet Magyar- ’s Erdélyország 16 ásvány-vizeken Tognio Lajos pesti k. egyetemi orvos-professor ur fedezett föl. (Közli dr. Pongrácz Mihály.) Az Ibolyát (Jodium, Jodina; ezen görög szótól ’s Motte — ibolyaszínü neveztetik) történetbül fedeztefel Courtois nevű párisi salitroín-föző ISI dik évben a’ tengerhinár vagy vizionál’ több fajának hamujában, mellyet a’ francziák Varec-, — az angolok Kelp-nek neveznek. Találtatik a' természet' minden országában, de nem tisztán, hanem többnyire szikággal vagy hamaggal (Natrum, Kali) egyesülten; így : a’ tengeri lopvanősző növényekben, kiváltkép a’ hínár- vagy vizionál’ több fajában (fucus sacharilus, vesiculosus , digitatus , rubeus , membranaceus, cartilagineus, conlerva helminthochorion) továbbá: némelly tengeri állatnövényben (Zoophyta) különösen a’ tengeri szivacsban (spongia marina) ’s Doris- , Venus-, Gorgon-fajokban; — végre több sóskutban, a’ sóban, a' károlyvári, töpliczi vizekben, a’ mexicoi ibolyás ezüstben Quinera argenti mexicali). Ezen igen nevezetes testnek vegytani tulajdonságit (proprietates chemicae) először: Clement Desormes, Gay Lusac, Humphry Davy és majd ugyanazon időtájban Németországban. Ruhlandi, Fischer, Link és Steffens több próba után szorosan meg is határozták. Az állati életművezetre hatása ezen újban feltalált testnek 114ik évben Magendi’ mérgező próbái által jött világosságra. — Orvosi használatát, még pedig legelőször a’ golyva ellen Covidet genfi professor próbálta legszerencsésebb sikerrel, mellyet 1820ik évben az orvosokkal közlött. Bécsben 1821ben először Schiffner, az általányos kórház’ akkori igazgató orvosa, próbálta orvosi használatát a’ golyvákban ’s más daganatokban a’legkedvezőbb foganattal, mellyet maga Tognio professor is, két évig mint tanuló, ötig pedig mint az említett kórház’ másod orvosa látott ’s tapasztalt. — Ez idő óta leginkább a’ vegytan-tudósok iparkodtak az ibolya’ természeti összeköttetését kikeresni , mellyet a’ természet’ 3 országában szerencsésen fel is fedöztek ; mindazáltal e’ czélra leghathatósb foganatuak voltak : a’ tenger , sós- és ásvány vizek , mellyeket Angelini, Aschoff, Balard , Barruel, Baup, Berzelius , Baussingault, Brande , R. Brandes, Cantu , Charpentier, Cassola, Copeland, Daubeny, Dingier, Duponchel, Egidi, Ficinus, Fuchs, Graff, G. Gill, Guarini, Hermann, v. Holger, Henderson, Kästner, Krüger, Lancellotti, Länderer, Laurens, Liebig, Meissner, G. Osann, Pfaff, Planiava , Pleischl, Ragazzini, Sementini, Smithson, Temant, Tucker, Vogel, B.Vulpes, és több más megvizsgáltak — ’s az Ibolyát feltalálták. Mivel az Ibolya, ezen hatalmas és tulajdon ingererővel oszlató, a’golyvákban, gürvélyben (Scrophula) hideg dagokban ’s kemény ülésekben, különösen asszonyi emlők ’s más mirigyek’ kőkeménységiben, megrögzött köszvényes és csúzos hideg dagokban, vizkórban, ’s idült fejérfolyásokban ezer tapasztalásból szerencsés foganatunak megismert orvosi szer, mellynek foganatját magam is n. Stáhly Ignácz k. tan. ur’ kórházában többször tapasztaltam; állandó összeköttetésben találtatik a’ konyha-sóval, melly a’ két magyar honban mind kemény , mind folyó állapotban bö mennyiségü, azért előre gyanítható volt, hogy e’ tekintetben, ásványos forrásinak számára nézve, Európában, sőt talán az egész földtekén első ország, az Ibolyára nézve is az elsőséget érdemlendi. Ezen sejdités annál valószínűbb volt, mivel mind a’régi írók, mind több rege emlékeznek Magjai s Erdélyország’ néhány ásványos vizeire, mellyek az őskor óta legnagyobb sikerrel használtattak a’golyvák ellen, mellyek’ fő erejét az Ibolyának tulajdoníthatni. Mindazáltal, mennyire emlékezem , Magyar s Erdélyország ásványvizeiben e’ testet még senki sem fedezte fel 1837dik évig. Midőn is Tognio Lajos professor a’ két magyarhon’ földi kincseit kutató szellemtől ihletve, több év óta fáradhatlan szorgalommal a’két haza’ ásványvizeit fürkészve, ’s azoknak széllyelbontásában (analysis) ügyes iparát önáldozattal kitüntetve — épen a’ múlt szünidők alatt dr. Dietrich-cel e’ végre ön költségii tett tudományos utazásából Pestre visszatértekor, fáradságát édes gyönyörrel jutalmaztatva látá, az ibolyának néhány, részint magával hozott, részint hozzá küldött vizekben való felfödözése által, ’s igy feljebb említett sejditése teljesen valósult meg. — Velem barátságosan közlött tapasztalatinál fogva az Ibolyát eddig a’ következő ásványvizekben fedezte fel u. m.: — 1) October 23-án 1837. Ung megyében fekvő Kosztrina helység’ eddig ismeretlen ásványvizében, mellyet a’ megyei főorvos dr. Hackel szíveskedett küldeni. Ezen , szin-, és szagnélküli tiszta, savanyu ’s igen sósszü viz, — a’ vegytani próba alatt következő tulajdonságú volt: konyhasóval igen terhelt, vasas, ugyanannyi mennyiségű szénsavas szikagos ’s kevés ibolyás (acidulae muriatico - martiales sodatae, cum notabili natri carbonici copia), mellynek mennyiségét a’ kevés mintegy 16 obonnyi (uncia) vízben meghatározni nem lehetett. Legnagyobb figyelmet érdemel ezen, csak egyedül a’ falu’ lakosi előtt ismeretes viz azért, mert az eddig gyógyerejéről hires hazai ’s külföldi vizek közt konyhasóval ’s vassal leggazdagabban van ellátva. De legnevezetesb lehetne azért, mert a’ keskeny Ung völgyében, ’s az ennél még szorosabb szomszéd völgyekben a’ golyva igen gyakran előfordul a’ lakosok közt. 2) October’ 25k én Erdélyben, a’ felső bajomi papfürdőbül Medgyes mellett, Sigmond József orvos-tanulótól küldött igen nevezetes ásványvízben. Ismeretes ezen forrás, ’s több közelében fekvő mocsár a’ szétgyulószesz (gas hydrogenium carbonatum) bő kigőzölgésérül, melly dr. Ötvös Ágoston szerint, a’ tűzlángtól meggyúladva, legszebb mulatságul ’s eszméletül szolgál az emberi észnek és szemnek. Ezen szesz, az ausztriai orvosi újságokban 's az erdélyi ásványvizeket leiró Bélteky ’s Pataky urak’ tudósitásiban, ’s néhány erdélyi újságban, hibásan, tiszta kéngyuló szesznek (gas hydrogen, sulphurat.) tartatik. Ezen vízben is középszerű mennyiségű ibolya fedöztetett fel, melly egyébiránt csak a’ minőségi (qualitativa) vegy-próba alatt sósviznek találtatott egyforma mennyiségű keser- és mész földdel párosítva. — Mivel Kis-Sáros nevű szomszédfalu határában (Küküllő vármegyében) találtató forrásból is, melly égő vagy zugó-kut név alatt ismeretes, hasonlag széngyulószesz gőzölg ki,’s alkatrészeire nézve a’ felső-bajomi vízzel jó formán megegyező. gja-