Társalkodó, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1839-03-16 / 22. szám

nai’ gyengeségeinek ’s konok kivánatinak daczára, hi­vatását keblében érezvén, saját utón kiműveléséhez fog­, ’s magát szellemi ’s erkölcsi érdekeknek szentelvén, az emberiség’ jó ügyeiben , vagy a’ tudomány’ ’s művé­szet’ körében munkálkodik ; de vigasztaló sőt buzdító , ha a’ kunyhóban született ’s legalsóbb életkörben a’ nevelés’ ’s iskola’ elemei nélkül felnövekedett gyermek, szellemi ereje’ érzetéhez jutván, és sejtvén azon helyze­tet, mellyre őt isten teremte, legyőzhetlen vágytól iz­gatva minden akadályt elmozdít, sőt azoktól ingereltet­­ve azt magának hónapok alatt sajátjává teszi, mire má­soknak évek kellenek, ’s igy azt, mi lehetlennek lát­szott , véghez viszi. A’ történetekben , nemünk’ díszére, sok illy charaktert találunk különféle hivatás-osztályban és sors­nemben. Méltán szerencséseknek vallh­atjuk magunkat, lát­ván , hogy az ember a’ földgöröngyhez többé kötve nincs, ’s hogy aegyptusi osztályok többé nem léteznek. Minden­ki művelheti ’s gyakorolhatja tehetségit, 's törekedhe­tik azon helyzet után, mellyre őt a’ természet kijelöl­te ; csak erejének határa korlátozhatja törekvésit, de ezt leginkább csak a’ tudományi, irói ’s művészeti pál­lyáról mondhatni, ’s a’ t. ’s a’ t. ’s a’ t. Köszönettel tartozunk azon személyek’ életrajzai­ért, kik mindenné csak önmagok által lettének. Ezek’ sorába tartozik Eckermann is. Ő ezen kívül a’ né­met literaturát igen érdekes beszélgetésekkel, mellyek ő és Göthe közt tiz-évi barátságos társalkodásban tör­téntek , gazdagstá. E’munka’bevezetésében saját törté­neteit is elbeszéli, mellyek őt Göthével barátságos vi­szonyba hozák. A’ múlt század’ utolsó éveiben az éjszaki német­honban , Hamburg’s Lüneburg, közötti vidéken egy pór­­kunyhóban születvén Eckermann, 14 éves korában a’ betűket még nem ismerte. Egy tehénnek, mellyet mint gyermek őrzött, ’s egy kis darab föld’ termésének kelle az egész család’ szükségeit kielégítnie. Később atyját, ki szalagokkal ’s egyéb aprósággal kereskedett, kirán­dulásiban kisérté. E’ homokos vidék volt egész világa ’s eszméi’ körének sem voltak tágabb határai; de a­ fiú rögtön más lénynyé változott, ’s belső sugároktól meg­világítva , egy uj világot sejdíte a’ magáén kívül. Erre egy rajz nyújtott alkalmat. A’ fiú ezt szépnek találta , sokáig tekinté , ’s végre egy szénhez kapott, ’s után­zása az eredeti rajzot felűlhaladta. Szülési csudáják ügyességét, ’s ezen perez éltének más irányt adott. A’ rajzolás a’ fiúban szenvedelemmé vált, mi a’ tisztvise­lőnek tudtára esvén, a’ fiút magához hivatta, dicsérte ügyességét ’s gyermekei mellett a’ tanuló-órákban részt venni engedte. Két év múlva , az ifjú Ecker mami jó kézíráson kívül francziául beszélt ’s a’ művelődésben annyira haladt, hogy már igen kedves apró költeménye­ket is irt. A’ rajzolás mind a’ mellett fő foglalatossága maradt. Azonban a’ kezdett tanulást folytatni nem volt módja, mert nemcsak önmagáról, hanem szüléi’fentar­­tásáról is kelle gondoskodnia, mire egy kis hivatal ál­tal képessé lön. Ez ISZBban vala, midőn minden német honfi­ fegyverhez kapott, hogy a’ nemzeti becsületet visszaváltsa ’s a' hosszan­ szenvedett megaláztatásért a’ franczián boszút álljon. A’ háború’ veszélyei, társinak buzgósága, nemes önfeláldozásuk, a’ fegyverek’ fénye’s árgyuk’dörgése Eckermann’ költészi phantaziájának nem kevés táplálékot nyujtának. Ő — a’ béke’ vissza­álltával, mindennek, mit a’hadban látott ’s érzett ala­kot kívánt adni, ’s elhatározd, hogy magát kizárólag a’képező­ művészetnek szenteli. Eckermann egy, Hannoverában lakó,barátjától felsegittetve,hihetlen elöha­ladást tön , mig az erőködés ’s folyvást­ éjszakázás ere­jét elfogyasztá , ’s ő forrólázba esett. Főfájása ’s testi elgyengülése miatt kénytelen volt a’ festésről lemonda­ni.­­ Keblében az emberiséget illető érzelmek dúsan serdülvén ’s vagyontalanságától ’s barátja’ jótékonysá­gától egyenlően nyomatvan , Eckermann viszonyokat ke­resett, mellyek öt szegénysége ellen biztosítva további önkiművelésére időt hagynának. Ez vala Körner’ ma­rasztalásának epochája. Költeményei­­t— ki szinte a’ csatamezőn forgott — egy honi­ dal’ írására buzditák ; e’ dal nemcsak egész Ilannovera városnál élénk figyel­met élesztett, de számára részvételt ’s egy kis hivatalt is szerze. Mozgony­ gyanánt kelle most e’ költői lélek­nek kenyérért irnoki munkákat véghez-vinni; de mér e’ nyomasztó teher sem fojthatá el tudományszomját. Ő nem pirongott 26 éves korában gymnasiumot látogatni, ’s igy rövid idő múlva , a’ latin ’s görög klassikusok­­ban is jártas lön. De sem ezek , sem más általa ismert munkák szomját nem olthaták. Ő magasabb ’s világo­sabb eszmék után fáradott, ’s ezeket csak Göthében ta­­lálá­ fel. Egy új teremtés nyílt meg szemei előtt, hol minden értelmes , világos és természetes vala ; itt ta­lálta­m a’már régen keresett szellemi rokonságot. Göthe’ munkáji most tanulása’ főtárgyivá lettenek. Meg leven győződve, hogy a’ szellemi erő egymaga , a’ tudomány’ hiányit ki nem pótolhatja, egyetemet kívánt látogatni, de szegénysége e’ szándékában meggátolta. Voltak u­­gyan úgynevezett jóakaróji, kik őt elősegíteni ígérkez­tek, ha figyelmét különösen kenyérkereső tudományokra forditandja , de ő szilárdul eltökéld magában, hogy ké­szebb bármi nyomorúsággal ’s ínséggel küzdeni, mint­sem magát illy követeléseknek alávesse; mert az em­ber csak*azt művelheti, mire hivatása van; nagyot csak azon téren munkálhat, mellyen életművezeténél fogva egész lélekkel függ. Sok küzdés után végre Göttingá­­ba ment, hol költeményeinek egyik füzete által, mel­lyet Göthe igen kedvezőleg bírált meg, jó elfogadást nyert. Eck­ermann itt tölté műveit társalkodás és tudományos előhaladásban eddigi éltének két legkelle­­mesb évét, ’s mivel fényében fekütt, hogy a’megtanul­­tat mindjárt tettleg használja , nem tartózkodhaték visz­­sza, szétszórt eszméjit a’ költészetről egy egészszé alkotni, ’s bízván Göthe’ említett bírálatában , kiadót re­ményre találni, sőt a’ munkát Göthével közlölte is; de rég óta forró kívánsága lévén mindenek felett tisz­telt mesterét személyesen megismerni, Weimár felé útnak indult. Göthe őt szívesen fogadván, munkáját méltány­lotta. Saját nézeteit Eckerman­n-ban vissza­­tükröztetve látván, benne azon férfira ismert, kit már ré­gen munkái’ elrendezése ’s kiadása végett keresett. Ez iránta Göthe által tett ajánlatot elfogadván Eckermann, szoros összeköttetésben e’ nagy íróval élte’ utolsó 10 évében állott, ’s beszélgetései velejét híven feljegyezvén az olvasó világot egy könyvvel ajándékozá­ meg, melly e’ nagy írónak igazi művészhez ’s bölcshez illő élete’ leírásával bennünket mutat, ’s különféle, mindig egyen­lő tudományáyal érintett tárgyakról, tökéletes formában közlött eszméit elfeledéssel menté­ meg. Trefoil Igosto­i: Utazás­ai magyarhori szebb vidékein. .(Folytatás.) Rétság’ faluját hátrahagyván, a’ dombtetőre ka­paszkodás’ fáradságát a’ nagyhonti, gömöri, kishonti , nógrádi, hevesi, dunántúli kéklő-hegyek ’s a’drégelyi, nógrádi, ’s visegrádi várromok’ meglátása jutalmazza, ’s a’ szemet még több ’s szebbek’ előtünésével kecseg-

Next