Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)

1840-01-15 / 5. szám

néni szabad legyen mind ellenkezőimet, mind barátimat egy dologra figyelmeztetnem. Mind Csató a’ maga Szemléjében, mind pedig Szép­­laky Vilmos az Orosz-Század’ lapjain, erőködnek engem a’ közönség előtt opera-ellenségnek festeni. „Mi az elsőt illeti: ha még volna valaki, ki ezen úri embertől írói lélekösmeretességet várna , azt kérem, olvassa végig két évig folytatott heti szemléjét és azon lélekábrázoló leve­leket, mellyek általam az 1838­. Figyelmező’ második félévében közre bocsáttattak ’s megtalálandja ezen iró’ minden mozgalmainak kulcsát. — Széplaky Vilmos’ irata kiáltó bizonyítványokat ada, hogy neki nem a’ szinügy volt fontos, hanem az én csekély személyem ’s a’ szó­zatot csak alkalmat használó, haragját szegény fejemre kiönthetni, és sok, a’ közönség előtt többször ismétlett de hitelre nem kaphatott, és rég megczáfolt dolgokat, olly meglepő eredetiséggel, mint az efféle urak szoktak, felőlem újra elmondhatni. E’ két iró’ irántami magaviseletén alig fogott valaki megütközni — tettek czáfolja szavakat — de fog, úgy hiszem, ’s engem legalább meglepett a’ Társalkodó’ 3. számában Vándorinak ezen urakéval ro­kon állítása, hogy én „nemzeti színházunkból az operát kiküszöbölni kívánom.“ Ezen úr egészen az ügyszeretettől látszik átmelegültnek , teljes­séggel nem adójeleit személyem elleni elfogultságnak, mint ama’ más kettő; ’s még is — csodálatos! — olly váddal terhel, melly engem teljességgel nem nyomhat, ollyat fog rám egyenesen , minden tétovázás nélkül, mit én nemcsak sehol nem állítok, sőt a’ minek épen a’„Szó­zatban“ állítám homlokegyenest ellenkezőjét. Nézzük, mit mond a’ „Szózat“ az operának ezen követelt „kiküszöbölésére“ nézve. 13­. lapja’ 9—15. soraiban ez áll: „De nemcsak arra vagyon szükség, hogy (a’ színház) fentartsa magát, hanem arra is, hogy az koronként gyarapodjék ’s mű­vészi előmeneteleket tegyen, mert csak így érünk vele czért. E’ végre legközvetlenebb eszköznek gondolnám színdarabokon kívül operát szerkeztetni.“ Érti-e Vándori úr? OPERÁT SZERKEZTETNI! Ugyan e’lap’ 25. ’s köv. soraiban: „E’ czélra vagy operákkal és balletekkel lesz a’ színész koronként fel­váltandó , vagy..............“ Érti-e Vándori úr? OPE­RÁKKAL ! A’ 14.1., 6. ’s köv. soraiban: „Azért operát és bal­letet kell szerkeztetni.“ Érti-e Vándori úr? OPERÁT! A’ 31. 1. 20 ’s köv. soraiban: „Miként az opera ma áll.........nyelv és nemzetiség’ tekintetéből...............an­nyiban érdemel pártoltatást a’ magyar színházban, mennyi­ben a’ színművek’ jobb előadását eszközölheti.“ Érti-e Vándori úr ? AZ OPER­A ÉRDEMEL PÁRTOLTATÁST A’ MAGYAR SZÍNHÁZBAN! Hogyan lehessen már ezen szavakból azon értelmet kihúzni, hogy „Bajza úr a’ nemzeti színházból az operát kiküszöböltetni kívánja“ ez előttem olly talány , mellyel Vándori csak úgy fog megfejthetni, ha a’ „Szózatból“ szavakat idéz, e’most idézettekkel ellenkező értelműeket, mire ezennel fel is szólítom. Én azt állítom, hogy a’magyar színházban nem operát kell színdarabok felett, ha­nem m­egforditva pá­rtolni, ’s ezt állítom most is ’s ez az, mi mindeddig nincs sem Csató által — ki megfoghatatlan fonáksággal a’ művészetről, mihez nem ért, és czéljáról tart értekezést — sem Széplaky, sem Vándori által megczáfolva, ’s mellynek megczáfo­­lására ezennel felhívom a’ magyar haza’ minden bölcseit Csaplovicson kezdve le egész Balásfalvi Orosz Józsefig, ki gróf Teleki Józsefhez írt legújabb válaszában (1. Szá­zada’ 3. számát) olly sok észnek adá jeleit, hogy ha to­vább illy szépen halad, reményünk lehet, hogy a’circuli quadraturát is fel fogja találni. Uraim, h­ó urak! becsüljük magunkat és becsüljük egymást jobban ! Ne fogjunk egymásra ollyat, mit egyi­künk sem akar , egyikünk sem mondott. Nem tudunk-e mi egyébként czáfolni, csak úgy, ha egymásra hamis ál­lításokat koholunk? Minek írunk, ha kezünket, fejünket nem igazság’ tiszta szeretete vezérli? Mi czél van a’ puszta hajszálhasogatással ’s beszédekkel , mellyeknek alapja nincs? Általában kedvetlenül kell megvallanom : sokszor bámulatra ragad az , mi kimondhatatlan felületességgel gyakoroltatik nálunk az olvasás ’s milly kevéssé igyek­­szik a’ nagyobb rész tökéletesen értesülni azon dolgok’ valódi állása felől, mellyek iránt mégis véleményeket hallatni nem tartózkodik. Annyira ment ez már közöt­tünk, hogy vannak íróink, kik szinte számolnak a’ so­kaság’ figyelmetlenségére, gondatlan olvasására ’s nem rettegnek , minden pillantatbani rajta kapatás’ veszé­lyével is, az olvasót hazug hírekkel , vádakkal ámí­tani. *) Valóban becsületes keblű írónak, ha csak illy fi­gyelmű olvasóra számolhat, silány ösztöne lehet az Írásra és sorsa csak szánakozásra méltó , m­ert legfeszítettebb fejtöréseinek is jutalma ki-neva-hallgattatás, és félreértetés vagy, a’ mi gonoszabb, készakartan balúl magyaráztatás. B a­­­z a. Százat a'pesti , Rókusi nevű Kórház' ügyében. A’ kerepesi útvonalon, keletről hazánk’ fővárosába utazónak balján egy igénytelen kápolna mutatkozik sárga­kormos kétem­eletű épületével, mellynek keleti szárnya jelenleg épülő­félben áll. Ezen a’ pesti polgárság által épített kápolna, ’s az ehez később kapcsolt nagyszerű kórház sz. Rókus’ nevét viseli, ’s kivált amaz, a’ lefolyt század’ első negyede’ közepére, — Pest város­ sót édes hazánk’ évkönyveibe gyász színnel jegyzett korszakra, a’ keletről 1711 ben ősatyáinkra tört pusztító dögvész’ szörnyeire emlékeztet. E’ szende-csendű kápolna a’ pesti polgárság’ val­lásbuzgalmának legdicsőbb tanúbizonysága, mert az inté­zet 1822 ben parochiává alakult lelkészsége’ évkönyvei szerint, e’ város’ kitünőbb polgárai, sőt tanácsnokai a’ fenemlitett évben, keblökben dúlt borzasztó dögvész kö­­zepett magokat ’s édes öveiket egy időre felejtve, ön­kezeikkel hordák halomra a’ különféle anyagot, további használatai az építész’ kezeibe adandók. Az ekép ösz­­pontosult erőnek sikerült az alig szűnhető vész’dühében e’ kápolnát létesítei. Ez volt kezdete a’ majd sokkal nagyobbszerű in­tézkedésnek. A’ lelkes pesti polgárság az emberiség’ ü­­gyét önügyének tekintvén több ízben megfeszíté erejét egy rég tervezett kórház’ alapítására, de huzamosb idő, életre hatóbb jólléti kifejlés, ’s természeti helyzeténél fogva, szelídebb tőzséri viszonyok’ biztosítéka kivántaték arra, hogy e’ nagy kórház jelen álláspontját érhesse. A’ pesti lakosoknak akkor sokkal csekélyebb száma, de kivált a’ külfölddel, sőt hazánk’ távulabb fekvő vidékivel szük­­körü kereskedési viszonyai, szellemi ’s anyagi szorul­tabb körülményei, e’ minden hosszas pangásból, ’s konok előitéletekr­éjéből erőteljes életre ébredő testületek, sőt *) Bocsásson meg,Vánilom­. Az ő tettéről azt hiszem csak tévedés nem rosz szándék.

Next