Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-02-17 / 14. szám
egész dolog csak tréfa volt. Nem azért róttam hát én meg Ludas Matyit, hogy elkényeztetett hívünknek nehezen esik az igazság, kivált ha keményebben mondatik ki, hanem mivel az igazság nem olly alakban ’s nem olly hatósan mondatott ki, mint kellett ’s lehetett volna. És ez okot sem azon egy nem kistekintetű tudósunk szava nem rontja le , ki Ludas Matyit paródiák’ koronájának , classikai paródiának nevezé, mert ez által csak Fáncsy’ hitét akarta megkísérteni ; de máskor illyesmitül őrizkedni fog, mert látja, hogy az emberek’ nagyobb része, ’s azok közt Fáncsy is, inkább elhisz akármi képtelent, mint hogy fölötte gondolkozzék. Az sem rontja le, hogy a’ nép bohózatok által szolja meg előbb a’ színházat, majd később megszokja a’ finomabb é s művészibb becsű színműveket is, mert egy jó színdarab egy kis világ, benne mindenki feltalálja éleményét; mert a’ művészetnek nem szabad senkihez lealázni magát, hanem mindenkit magához kell fölemelnie , ’s a’ népnek sokkal több esze van , mint ti gondoljátok. Az sem rontja le okaimat, hogy Fáncsy maga tud magyarokat, kik még magyar színházban soha sem voltak, pedig színházkedvelők ’s az illyeneket hamarább oda édesgethetni , látványos érzékgyönyörködtető színmüvek által, mert ezek azon túlmüvelt, elfinomult korcs magyarok lehetnek, kiknek szag ’s bűz van minden becsületes magyar’ közelében, kiknek szagos, bűzös, aljas, vagy hogy nyelvükön mondjuk gemein, magyar színházba menni, mert nem értenek magyarul, saját nevüket sem tudják becsületesen magyarul kimondani. Ezeket magyar színházba csalogatni olly munka volna , mintha valaki Egyptusból, honnan hol dögvész uralkodik , mondva hozatna dögvészes embereket. — Többek közt a’ 90dik számú naplóban én azt is mondtam, hogy a’magyar „mindenben, mi magyar elmeszülemény, csak azt szereti, min nemzeti szin ömlik el, mi nemzeti, honi földből fakad fel ’sa’t.; erre Fáncsy azt mondja, hogy az eredetiség szeretet nem nagy hók a’ nemzetnek akkor, midőn művészetrül van szó, mell// nemzeti jellem nélkül is lehet szép és kívánatos. Én azt hiszem, hogy mint a’ természet’ országában , bár az egész felett egy ég terjed el, különböző világrész, különböző éghajlat van’s mindenik különböző terméket állít elő,ugy a’ művészi világban is , bár egy a’ szép , annak különböző színezete van, vagy is minden nép’ művészetének inkább vagy kevésbbé , a’ mint az szabadabb vagy önállóbb , nemzeti jelleme, bélyege vagy színe van. Az európai népek’ életét, szokásit a’ keresztyén vallás, politikai ’s kereskedési súrlódás, igen közel vitte egymáshoz , mégis egy német, franczia , angol mű azon nemzet’ szellemét és jellemét viseli magán, melly azt előállította ; megvan mindenikben a’ szépség , de meg van a’ különböző színezet’s bélyeg is. Mondjanak bár mit, én meg nem foghatom, hogy míg ember van ’s nemzetekhez tartozik, mint lehet ma nemzeti jellem nélkül, vagy a’ nélkül , hogy azon nemzet’ szelleme meg ne tessék rajta, mellynek keblébül felfakadt. A’ Rákóczy’indulója a’magyarra, a’ ‘marseillaise* a’francziára , a’ ‘Rule Britannia* az angolra , mért tesz nagyobb hatást, mint fölcserélve egyik a’ másikra? Bizonyosan azért, hogy mindenik másmás nép’ szivébül forrván ki, másmás bélyege van, ’s örömestebb egyesül mindenik saját forrásával, holott ha nemzeti jellem nélkül lehetne vagy volna, mind e’ három dal egyenlő hatást tenne mind a’ három nemzetre. E’ szerint áll mind a’ költészetrül, mind a’ zenérül: mindkettő csak úgy hathat, ha nemzeti élet, nemzeti szellem van benne. Próbálja meg csak Fáncsy, vigye a’ Peleskei nótáriusba Rákóczy’ indulója helyett a’ híres német nemzeti dalt, az „O du lieber Augustin-t“ vigyen bele a’ jól választott magyar népdalok helyett német keringőket, majd meglátja, milly drasticai-comicai hatása lesz. — Mit a’ lelkekrül mondtam, azt Fáncsyn kívül nehezen vette más általányosan ; hol szükség kívánja ’s helye van, ott nincs szavam a’ lelkek ellen , de a’ hol a’ lelkek csak azért vannak, hogy ott legyenek, mint Pilatus a’ Credóban , hogy a’ darab’ nyomorúságát lelkek’ dallása ’s szép diszítvények által üthesse helyre a’ szerző, ott, úgy hiszem, velem együtt minden a' lelkek ellen nyilatkozik. Shakspeare’lelkei ellen nincs mit szólni , mert Homer után ő az, qui nil moliturinepte. A’ mondottakbul, úgy hiszem mindenki, még maga Fáncsy is, átlátta, hogy nekem nem ,személyijei, hanem dologgal, ügygyel volt ’s van bajom, mig Fáncsy, elvesztve az ügyet szeme elől, epés kifakadásit személyem ellen intézte. Toll-csatákban a’kinek legkevésbbé van igaza, ki kétségbeesett ügyet védelmez, az szokta ellenfelét a’ legmocskosabb, legcsufondárosabb nevekkel illetni.Én tehát mind azon alacsony rágalmat, piszkolódást, betyáros kifejezést, mellllyel Fáncsy tárházából bőven eláraszt. (A legdesperatusabb szájaskodó’ bombasztjait, minden suhancz pöffeszkedésit, éretlen ficzkók korholásit, iskolakerülő-vádat ’sa’t, mint engem nem illethetőket, mint aljas, pórias folyadékot forrásához zúdítom vissza. Két dolgot azonban nem hagyhatok említetlen .lször Fáncsy azt mondja, hogy a’ criticához tudomány ,műismeret,józanság, mérsékleti és becsületes lélek kell. Mi az a’ becsületes lélek, törvény utján magyarázhatnám meg Fáncsynak, de hagyom ezt, hanem a’ közönség’ megvetésének adom át a’ czimborát, ki irodalmi világban , hol csak ész és ok jöhet tekintetbe,más’ polgári becstelenítése által akar jelentőségre vergődni. Piruljon érte Fáncsy ha képes pirulni , és tudja meg, hogy becsületes lélek dolgában sem rá , sem senki fiára isten ege alatt nem szorulok. 2) Fáncsy elől is, utól is számtalan foglalatosságit emlegeti. Erre nézve meg kell jegyeznem , mikép véleményem szerint Fáncsyt, mint középrendű színészt, csak azért tették rendezővé , hogy azzal a’jobb színészek’ idejét el ne vegyék, és midőn Fáncsy az egész rendezőséget, drámáit és technikait (az operáit kivéve) kezbre játszotta, azt nehezen tehette ügyszeretetből, hanem más valami kinézésbül, mert különben nem vállalt volna magára olly hivatalt, mellyet két három ember is csak nagy munkával vihet jól, egynek pedig teljes lehetetlenség ; mert leltárt csinálni, színdarabokat választani , műszerekre , függönyökre, díszítvényekre , ruhatárra felvigyázni, ezeket rendben tartani, a’gazdasági részt is vinni, és e’mellett meg maga szerepét is megtanulni, csakugyan meghaladja egy ember’ erejét, és ezt Fáncsy is bizonyítja , mert mióta rendező , isten igazában csak ritkán tudta szerepét , és mivel egy ember’ figyelme mindenüvé ki nem terjedhet, azért történik a’gyakori függöny-felakadás, elkésés ’s tán legközelebb Hamletben maga Fáncsy úr is azért késett olly botrányosan el, mivel rendezői tiszte valahol eltartóztatta. Ezt azért is szükségesnek tartom megemlítni , mivel Fáncsy számtalan foglalatosságiról olly hangon beszél, mintha a’magyar színház’mártírja volna, mi hogy úgy ne legyen, ’s minden jó renddel menjen , kötelessége az igazgatóságnak Fáncsy úr’ terhén keresztyéni és színház iránti könyörületből könnyíteni. Fáncsy társaság részeit is emleget, kik előtt semmi nem elég szent és elég tiszteletes; úgy hiszem minden elfogulatlan olvasó át fogja látni , hogy illy czimekkel csak hazaárulót, alacsony feladót, titkos kémet bélyegezhetni, és ki ellenfelét irodalmi világban illyekkel akarja gyanusítni, annak ügye igen