Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-02-06 / 11. szám
42 vánom, de azon modor, mellyben az egész adatik, az „okfők“, mellyek benne fölállítvák, különösen a rostul palástolt ellenséges indulat, mellyet minden sora lehet, azt egészben véve a törvényezikknek inkább gyanúsítására, mint annak czelszerű alkalmazására intézettnek tekinthetni. A’ bölcs törvényhozótest egyesek’ védelmére nem szorult, annyival kevésbbé gyönge erőmére, de mivel azok ellen , mellyek az észrevételekben a’ törvényezikk ellen épen végrehajtásakor olly kevés kímélettel ’s olly szerénytelenül mondatnak , senkinek föl nem szólalni, némileg annyi volna, mint azt egész nemzetünk’ sajátjának igényleni, e’ szempontból vagyok e’ tárgyban bátor fölszólalni. Miután H. I. úr mindjárt első soraiban maga elismeri, hogy ki az ujonczozás’ tárgyában tőle a’legczélszerűbb ’s üdvösb javaslatot várná , nagyon csalódnék — ’s mégis a’ törvény szabta uj rendszert végnélkül feketítni ’s gyanusítni, sőt lerontani törekszik. — Mindazáltal nem kívánjuk őt olly vad rombolónak bélyegezni,ki építni nem, csak pusztítni képes — anynyival inkább , mert egy körültekintés után az előbbeni kötél-rendszer’ barátját kell benne ismernünk. És ez igen is világos, mert a’ „fogdozás44 meleg ápolása az egész értekezésen végig megyen’s benne mind azok kik ‘úgy mondják4 ’s mindazok kik ‘azt mondják4, ugyanazon sípot billegetik. — Nem akarnám ugyan a’ „fogdozást44 minden iszonyaival H. I.úr’ pártoltjává tenni; mert hisz maga is azt mondja , hogy ,,a’ fogdozás’ legnagyobb erkölcstelen hatása abban állt, miszerint az embereket, mint dühös állatokat fegyverrel kelle az erdőkön hajhászni ’s t. b.44 ismét „tehát a’ forma az , melly ellene mindenkit felingerlett’s t. b.44 De kérdem H. I. úrtól: mi a’ forma a’ fogadozásnál? nem de a’ ,fogd meg! kötözd meg !4 ’s ha nincs meg e’ forma, nem üres hang az egész fogdozás ? és hausonezozásnál önkény játsza a’szerepet, váljon jogszerűleg követelhetővé azon föltétben hódulás , mi az általányos köteleztetést föltételező sorshúzás mellett olly törvényszerűleg méltányos; ’s midőn maga a’ közállomány is csak az erősbnek jogát látszik gyakorolni, nem maga ad-é példát az önkény’ erőszakkali viszatorlására? — De mi hát e’rendszerben olly varázs-báju , mi 11.1. urat annak védőjéül teszi? Kövessük H. I. az imént félben hagyott szavait, azok legjobban eligazítnak : ,,a’fogdozás, soknak véleménye szerint, sem olly önkényes sem olly igazságtalan nem vala (nem ok, mint az uj sorshúzás ?) föltévén hogy a’helység’ elöl—járóji arra mindig legjobban ügyeltek,ollyanokat összefogdozandók , kik hóim vagy épen nem, vagy legkevésbbé szükségesek , sőt kóborlók, némellyekben kiszökők vagy rendhágók valának , kiket tehát ők azért eléggé korlátozni nem bírván, az erősb katonai korlát alá adni jónak gondoltak.—íme az tehát a’ kedvelt e’régi rendszerben, hogy általa a’ „kóborlókat”4 olly könnyeden iktathatni el láb alól. De e’ kényelemszülte ragaszkodásban ne feledje H. I. úr , hogy midőn az előbbi rendszer büntetésül tűzte ki azt roszaknak ’s gonoszoknak — mi tisztán általányos polgári tartozás s mit inkább szabadna tenni bármelly nemzetnél, mint a magyarnál, akkor egy részben a’ közállomány’ egyik rendjének, mellynek hírnevével büszkeségben szinte hiúk vagyunk, — a’ nemzet’ majd összes söpredéket abba hanyva ki sérelmesen derogált ; más részben pedig törvényinknek is — azokat a’ kihágók ’s rendzavarok’ illő fékezésbre gyöngék ’s elégteleneknek föltételezve ; itt mindazáltal megjegyzendő hogy e’ sérelem nem minden alapnélküli, mert bárha törvényeink’ jótékony sugárai a’ polgári lét’ minden oldalira kiaradok, de nagyrészben hiányzik körültök az , mi törvénynek egyedül kölcsönöz erőteljes életet, mi nélkül a’ legbölcsebb törvénykönyv sem többet érő a’ középkor’ betűn-rágadó molyette firkáinál, ’s ez a’ szigorú végrehajtás ezt költsük, ezt riaszszukföl négy-százados szunnyadalmábul , ezt léptessük kellő munkásságba! Megyei hatóságink a’ ti dicső, a’ ti üdválasztó osztály részetek ez ! Csak e’ hatóságok’ őrszemei ne szunnyadozzanak, csak a’járások’ bírái tanulják gyakori megjelenésük által járásuk’falvainak nemcsak külformáját, de a’lakosok’ erkölcsi lépcsőit is ismerni — ’s e’ részben törekedjenek körükben tenni ’s hatni, valahol csak lehet és kell; igy a’ régi rendszer’ baráti ez utolsó fogásukból is minél elébb kiforgatva lesznek. — De hogy visszaraenjük oda , honnét némileg kitérénk, vétkes a’ régi rendszer a’ köz értelmiség’ ellenében is , ferdesége által; ezen közteher iránt tisztább ’s nemes’ fogalmat csirába indulni sem hagyva: mert hisz józan következetességgel ki fogná azt jogszerű követelésnek ismerni, mellynek büntetlenül lehet erőszakot ellenszegezni? — Végül: sajátságosan jellemzi e’ két rendszert azon fordult eredmény, melly szerint: ellenszegülés, törvény-kijátszásra számított törekvés, az újnál mulhatlanul erőhatalommali besorozást von maga után; midőn a’réginél ugyan az, vad elszánással ’s makacs védelemmel párosulva többnyire biztos menekvési eszköz volt. — De kövessük H. J. urat tovább , ki az uj rendszer’ rajzát imigy kezdi meg : „Neki mennek a’ megye’ kiküldöttei, ’s utasításuk szerint pontosan összeírnak minden, 18 évet meghaladott, de 32 évet el nem töltött, feladózás alatt levő személyt minden tekintet nélkül, vájjon sokan vannak é a’ háznál vagy kevesen ? szükségesek é , honn a’ föld— mivelésre és mesterség-üzésre vagy nem?nőtlenek vagy házasok? vannak é gyermekei vagy nincsenek ?44 Hogy legyen honunkban megye, melly sorshuzásnali használatra számított illy általányos—az országos utasítással ellenkező összeírást rendelt volna, II. J. uron kívül aligha fogja valaki hinni. — És valamint e’ sorok, úgy azok is, mellyekben alább a’ sorshúzásnál történhető sérelmesb lehetőségek’ búskomor képei adatnak, ámításra , gyanúsításra szánnák, és pedig annyival világosban , mivel a’ megrovott előzvények után egész biztossággal lépteti már fövényre „legnagyobb fontossággal bíró okfejét44 vele szerinti argumentummal ad hominem — ez újdonságot egy csapással porba terítendő.— ,,A’fogdozás önkényt lehel, bár ha jobb sikerrel jár, úgy mondják őket el , tehát nem II. I. ur? úgy de ki nem tudja , hogy a’ perekben , ítéletekben , ’s más igazság-szolgáltatásokban vagy egyéb dolgok’ elintézésiben mennyi befolyása van az önkénynek , ’s még sem jutott senkinek eszébe azokat sorshúzásra bízni.44 Mi válaszul e’ magasztalt sokfőre44, különböztetni fogunk ott, hol N. I. ur olly egyenetlenül hasonlított: ugyanis mind azon dologban, perekben, mellyek felett törvényszékeink ítélnek : a’jog rendszerint a’ kétséges és kérdés alatti, —mellyet a’ homály’fátyolából, ollykor százados redőkbe bonyolult szövevényből kifejteni — ’s az illy tisztába hozott jogot méltányos igényletéig biróilag érővé tenni— mindenkor az észnek volt’s leend méltányos feladata : a’ végrehajtás már az illy biróilag érővé tett jogot nehézség nélkül lépteti a’ legkisebb részekig osztható igénylet’birtokába.—De nem igy az ujonczozásnál: — itt a’ dolog fordítva áll, itt a’ jog világos kérdés feletti, mert tisztán véve a'