Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-03-17 / 22. szám

hitese , Krisztus’ tanítása ’s példája jellemiben felekezeti különböztetés nélkül; ’s akkor lesznek felsőbb , alsóbb jól elrendelt iskolák, lesznek betegek és szegények’ ápolásba rendelt intézetek, többes czélirányosb, mint bármelly más országban, és ez leszen a’ papi tisztelt rend’ igaz hivatásának megfelelő fénye és dicsősége.Melly nemzet nem magában találja elömenete’ kútfejeit, kívülről vár segélyt, önállása, haladása biztos és állandó nem lehet, — hasonló azon gyermekhez, kit dajkája járókán vezet és ha elereszti, lerogyik. Éjszakamerikában nem a’ kormány, hanem egyesületek teremték a’ sok száz mérföldnyi csatornákat’s vasutakat, állítottak elő virágzó jóltevő-intézeteket, lélekfölemelésre , nyomorok’ enyhitésére , ’s mi a’ kormánytól várunk ’s a’mi különös, a’nélkül hogy az eszközöket kezébe adnók! — Legyünk önállásuak, tegyük bár kényelmeink’ egy részét, mi nélkül könnyen ellehetünk, mi sokszor unalmunkra, ollykor ártalmunkra van, a’ haza’ oltárára; használjuk a’ roppant tőkéket, mellyek rendelkezésünkre bizatvák, ne tartsuk áldozatnak azt, mit egyik kezünkből másikba teszünk, lesznek szabályozott vizeink , csatornáink, jó országos vasutaink, lesz a’ világgal közlekedésünk, virágozni fognak mindennemű hasznos intézeteink, nem leszen gazdagabb, műveltebb, virágzóbb ’s boldogabb nemzet a’ magyarnál, — csak legyen akarat, közönséges, erős, állhatatos munkás akarat. Volt egykor dicső magyar Nemzet és századokon keresztül fénylett; a’visszavonás és elpuhultságtól elgyengültet külső erő letiporta; küzdött vérében fetrengve is vad ellenség ’s ennél veszélyesebb fanatismus és zsarnokság szörnyei ellen hősileg, — de miután ezen förgetegek elvonultak és jobb jövei reménye tűnt fel, talán a’ hosszas küzdéstől elfáradva, talán mesterséges altatóval és delilai simogatások által elaltatva ájuláshoz hasonló mély álomba merült, aludt hosszasan ’s még álmodni sem tuda férfiasan, de végre felrázta a’ nemzetiségét ’s alkotmányát nyíltan fenyegető veszély, felserkent, kidörgölve szemeiből az álom’ homályát; már éber, kezd mozogni de még tántorgó lépésekkel, de csakugyan haladásban van. Eljó az idő, el kell jöni az időnek, talán hamarább mint pályalelkű kétkedők hiszik, mikor mint meglett erős férffi elfoglalja dicső rendeltetése’ helyét, — ’s a’ nagy nemzetek’ sorába lép. — Rövid időn kialszik életem’ pislogó lámpája , — poraim fölött fog örvendeni nemzetem maga’ erején kivitt nagyságának, — de most még lelki gyönyörrel éldelem képzeletimben nemzetem’jövendő dicső állását, ’s ezen édes reményem boldoggá tészen, ’s viszem azt magammal síromba. Id. Zeyk Dániel: Graefenbergi levelek. PRIESZNITZ-MAGYAR EMLÉK. Graefenberg, őszelő, 1840. Még a’ múlt évben itt volt magyarok báró W. indítványára , aláírást nyitottak magok közt egy emlék’ felállítására, mellynek, mint rajta a’ feliratok is mutatják, czélja volt: részint , hogy legyen az a’ Priesznitz’ érdemei’ méltánylatának maradandó emlékjele ; részint, hogy az azt felállított magyarok’ üdvözlő szózatát , később években itt megjelenendő honfitársaiknak általadja. — Az emlék egy vas-talapzaton álló oroszlánt ábrázol, jelképét az erőnek , mellyet leír és ad; — ’s a’ győzelemnek, mellyet vett 's veend a’ viz minden gyógyszer ’s gyógymód fölött. A’ 20 mázsányi öntött vasoroszlán Münchenben Schwandtaler szépművészeti prof. mintája szerint ’s intézése alatt készült, ’s alkotójának méltó becsületére válik ; a’ 43 mázsát nyomó talapzat’ vaslapjai pedig az ide három mérföldnyire fekvő lajosvölgyi (ludwigsthali) vashámorban öntettek. — Az egész mintegy ezer pengő forintba került, megjegyezvén, hogy az oroszlánnak Bajorországba behozatalát vámmentesen vala kormányunk kegyes megengedni. A’ graefenberg-hegy’ derekát abroncs gyanánt körülövező nagy sétány’ azon pontján, honnan a’ völgyben fekvő Fredwaldau városkára esik a’ lenézés, a’ hegyoldalból van kivágva az emlék’ helyéül szolgáló félkörtér ; innen tekint le a’ köz nyelven úgynevezett „magyar oroszlán“ (der ungrische Löwe) a’ lábainál ellépdelő gyógyvendégekre ’s alant a’ hegy’ tövében zuhogó folyam’ partjain csoportozó háztömegre. A’ vastalapzatnak sétányra néző oldalán, kiülő aranyzott betűkkel, a’következő felirat áll Vörösmarty tiktól: ,,A’ vaddal köz italt meg kezdé vetni az ember, ’S glege’ fejében kór, agg leve és nyavalyás, Priesznitz viszszaadá a’ viznek régi hatalmát , ’S ősi erőben kél újra az emberi faj.“ — Az egyik oldallapon ez: „Priesznitznek az emberiségy jóltevőjének, érdemeit hálásan méltató magyarok üdvözlik Graefenberg’ életnyitó forrásainál a‚ később évek fijait hazájokból» a’ másikon pedig : „MDCCCXXXIX — és XL.“ — Czapfalvi Lenjén I. Pótléktár. (Példátlan ittasság.) A’ Jour, des Débats szerint most legközelebb Coquelin Jakab ur, ki a’ du Marché Saint Jean utczában a’ 21d.szám alatti ház’ 3dik emeletében lakott, 11 órakor éjjel ittasan szállására tért; ’s csöndesen föllépett egészen a’ 2d. emeletbe’s itt mámorában azt hiszi, hogy már szobájában van , holott csak a’ hágcsóhoz vezető folyáson vala; itt most egész nyugalommal levetkőzik, ruháját egymásután egy a’ tornáczon levő ’s a’ bel udvarra szolgáló nyílt ablakon, mellyet ő ittas fejével ágyszobájának (Alkoven) tartott, kiveti, végre nyakkendőjével szokása szerint bekötözé fejét’s most együmegben az ablakon önmagát dobja ki, azon teljes meggyőződésben , hogy ágyára dől. Csak reggeli 6 órakor találták meg a’ házlakosok e’ szerencsétlen utast, ki az udvarnak kövezetén rettenetesen összetörve , csonkítva feküdt; ő még élt ’s csak 60 órai kínos szenvedés után adta ki lelkét. Szerkesztőségi válaszok: 1) A’ „vegyes házasság’“ tárgyában számos czikk érkezvén hozzánk, mellyek a’ rom. kathol. egyházi rend’ nézeteivel részint egyező, részint ellenkező szellemben iatvák,’s a’ Társalkodóban fölvétetésre várnak — szükségesnek tartjuk a’ részrehajlás’ gyanújának eltávoztathatása végett kinyilatkoztatni, hogy menynyire Társalkodónk’ köre engedi, azokat időnkint közlendjük. Az ügy diadalt minél előbb úgy nyerendne, ha a’ Pro és Contra szabadon kifejthetnék az irodalom’ mezején ’s nyilvánosság’ útján erejöket. —• 2) A’ Panszlavismus’ ügyében is nem sokára meg fog újra szólalni Társalkodónk, ’s közrendi értekezéseit azoknak , kik e’ tárgyban ingerültség nélkül ’s a’ józan emberedés’ korláti közt alapost mondanak , az önvédelemnek is hasonló értelemben hely engedtetvén. — Czélunk nem az, hogy egyoldalú nézeteket, vagy épen rágalmakat pártoljunk, hanem hogy hazánkban az Igazságnak lapjaink befolyásával is diadalmat szerezzünk. A szerkesztőség.