Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)
1842-06-11 / 47. szám
186 vany dolgában higyük mindenkirül a’ legroszabbat. Hagyjuk azokat érzékenyen sententiázni, kik mindig kölcsönös bizodalomrul álmodoznak“ stb. Zárjunk be azért minden hátulsó ajtócskát, melly visszaélésekre vezethetne, legyünk igazán előre nézők és körültekintők (prudentes et circumspecti) a’ kerületi rendelvények hozatalában; annyival inkább mert már ha saját érdeke viszszaélésekre nem tántorítaná is a’ rendőrbirót; a' bizodalom, mellyet ebben a’ bajoskodóknak helyezniük kell, mindenesetre gyengül: ugyan rmellyik alperesnek volna bizodalma ollyan bíróban , kiről tudja hogy érdekében áll őt megbuktatni? Bizony régen is elnyughatott az urban azon jámbor törvényhozó, ki azt kitalálta, hogy a’ bírónak része legyen az előtte folyó pör tárgyából , ’s az a’ szellem, melly ezen régi találmány analogiájára hozza a’ megyei rendelvényeket, aligha a’ 19dik századé. K. A’ szlávság tévelygést. Tunn Leo gr. irt egy könyvet: ,,a’ cseh irodalom mostani állapotja ’s jelentősége felől.“ Nehezen lehetne képesebb valaki e’ sorok írójánál azon könyv méltánylására. Van a’ gróf életében olly szak, midőn e’ sorok írója közelebb álla hozzá mint most, olly kor, miből a’ jövendő férfi jámbor , nagylelkű, ihletett törekvésit lehete jóslani. A’ gróf hazája egész évtizeden által az értekező lakhelye volt, ’s a’ csehek fő mint több nevezetes városa elég jeleit mutaták a’ gyorsan ’s élénken sarjazó nemzetiségnek. Reméllhető tehát, hogy mind a’ nemes gróf, mind azon dicső nemzet, mellyhez ő , — bár nem cseh tette szava által, magát számlálja, megengedik, ha a’ sok jó , sőt jeleshez, mi e’könyvben a’gróf tollából folyt, értekező néhány jegyzést teend. Mindenek előtt biztos lehet mind a’ gróf mind védpaizsa alá vett nemzete, hogy azon elvben, mikint akármi nemzet jogában sőt kötelességében áll legdrágább sajátját, legszentebb birtokát, nemzetiségét ’s ennek eszközlőjét a’ nemzeti nyelvet, saját telkén , földén ótalmazni, őrzeni, értekező is a’ gróffal teljesen egyetért; mint az is bizonyítja , hogy azon nézetet, miszerint az ausztriai ház hivatása’s feladata, az országlása alá eső mindenik nemzet érdekinek ótalmazása 's előmozdítása által mindnyájok boldogságát megalapítani ’s tartani , és más országok egyoldalúságától, önzésétől őrizkedni, egy nemzet sem érezi, annyira, mint az, mellyhez születés, polgári állásnál fogva értekező tartozik. Fogadja továbbá a’ nemes gróf azon nyilatkozást, hogy azon meggyőződésében , mikép az oroszkormány bánásmódja, melly szerint ez mindent egy kaptára üt ’s egy tanácsgyülekezet ’s annak egy főnöke alá rendel, soha valódi népboldogságot nem szülhet, értekező voltakép ’s tökéletesen osztozik. Ezeket elöbocsátván senki sem fogja vitatni, hogy ugyanazon joggal , mellyel a’ cseh törzsek a’ maga soha el nem vesztett ’s nemzet és hóditásjog mellett birt földjén szláv nyelvét terjeszteni iparkodik, minden más nemzetnek, mint törvényes birtokosnak , ugyan azt tenni szabad , hogy a’ közös uralkodóháznak igazságos kormánya, mint már eddig is tett, minden jelesb nemzetének ama’ rendszabásiban , amellyek által ezen természetszerinti czél elérésére törekszik , utalmat, segítséget nyujtand. Hogy épen a’ czár országlásának azon, minden sajátságot, minden súrlódást ’s vetekedést semmitő intézkedési kezeskednek , mikép mind az, mi birodalmához nem tartozik, mivelődése’s alkotványára nézve azzal ellenkező utat követhet. Végre , hogy, mivel természetes egybeolvadást a’ különfaju szláv elemeknél nem is álmodhatni, minden olly elemnek, korlálan kormány segélye utáni túlnyomóságát sőt fenmaradását is pártoló törekvés hiányos és semmi. Honnan van már mégis az, hogy a’ gróf 87. 1.) az „éjszaki magyar“ szláv atyafiaknak Csehországban segélyt keresget ? O, ki a’ cseh nyelvnek Csehországban terjedését, mint annak közjóléte kerülhet- sen föltételét tekinti, kit a’ nagy résznek ’s a’ nagyok részének a’ nemességhez hajtása fájdalmasan érint’s ki szabályokat óhajt s ajánlgat a’ szláv nyelv csehföldöni gyökeresítésére , a’ németnek kiirtására ? Nyílt ellenkezést a szlávság Csehhonban nem tapasztalt. Szorgalmas férfiak vigyázó csöndes vezérlete által terjedvén az , inkább tudós törekvések eredményének mintsem törvényhozás feladatának tekinthető. De midőn innen ered az átalakulás , midőn a’ többség a’ nemzetiség ellen , nem annak pártolási részén van, a’ nemzet javáért küzdők lépteinek más ösvény nyílik ’s távolruli segélyhirdetés a’ makacsokra nézve: harcznivalás daczosb ellenállásra. A* gróf hihetőleg Magyarország alkotványát ’s állását nem igen ismeri s nemzeti nyelvének megalapítása utáni jámbor óhajtása hamis fogásra ragadta el, midőn az éjszaki magyar szlávoknak törzsök atyafiai pártolását ajánlja olly nemzet ellen, melly sajáthonában legalább az annyira minta’ cseh magáéban. Csak egy két szóval érintjük még azon stoikus elfogulatlanságot , miszerint a’ gróf a’ szlavismus eszközlötte orosz harapozást, bármilly aggasztó ez mindenek előtt, koránsem tartja veszélyesnek. Hogyan gróf úr ? Csak egybeolvadás azon mód, melly által a’Kreml környéke terjedhet? Nem egybe ján ez aás is ? Ha „az orosz kormány“, mit (78. l.) nem tagadhatni, „hogy lehetőségig nagy erőt fejthessen ki külső elemek ellen, figyelembe sem véve alattvalóji sajátságit, kénytelen volt az igazgatás modorát birodalma minden résziben egyenlíteni ’s e’miatt több nagyot ígérő csirát eltiporni, bár igy századokra ható akadályokat okozott magának, mik annál sebesebben kiütik magokat, minél jobban erejezik népében a’ veleszületett erő kifejlődési kelléke : mikép forditandja el magától a’ 25 millió oroszhonküli szláv a’ nyilványos erőszakos csapást vagy a’ lassú fojtogatást, midőn politikai kapocs őket nem otalmazza , sőt az anyanyelv pártolása, mint több ollyas , nem kevésbbé kecsegtető, csalétek által, az oroszhoz ellenállhatlanul ragadtatnak ? Valóban, jobb vala az „éjszaki magyar atyafiakat“ a’ csekély engedély által könnyen megnyert magyar polgártársak mérsékletére ’s a’ világosodott kormány igazságszeretetére hagyni, mintsem hivatlan segélyigérkezéssel magyar nyelv uralkodása elleni fejeskedéseket öregbíteni ’s így a’raeghasonlást táplálni, mit egy már bebizonyított térítői ügyekezet csakhamar maga hasznára forditand. Draudt: Beszélgetések a’ korunkban közönségesen olajtott népnevelés jobbítás - módjáról, annak föbaját kimutatólag(Vége.) E. Mielőtt a’ főbajt kimutatnám, addig is az általad tudni kívánt akadályokra kívánlak figyelmetessé tenni. Melly végre a’ Hírnök Századja 1841dik évi 97dise szám alatti lapjára utasitlak, hol „Akadályok a’ köznép oktatásában“ ezím a czikkben minden jobban, és igazabban előadatik, mint minden ez ideig a’ népnevelés