Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)

1842-06-11 / 47. szám

186 vany dolgában higyük mindenkirül a’ legroszabbat. Hagy­juk azokat érzékenyen sententiázni, kik mindig köl­csönös bizodalomrul álmodoznak“ stb. Zárjunk be azért minden hátulsó ajtócskát, melly visszaélésekre vezet­hetne, legyünk igazán előre nézők és körültekintők (pru­­dentes et circumspecti) a’ kerületi rendelvények hoza­talában; annyival inkább mert már ha saját érdeke visz­­szaélésekre nem tántorítaná is a’ rendőrbirót; a' bizo­­dalom, mellyet ebben a’ bajoskodóknak helyezniük kell, mindenesetre gyengül: ugyan rmellyik alperesnek volna bizodalma ollyan bíróban , kiről tudja hogy ér­dekében áll őt megbuktatni? Bizony régen is elnyug­­hatott az urban azon jámbor törvényhozó, ki azt kitalálta, hogy a’ bírónak része legyen az előtte folyó pör tár­gyából , ’s az a’ szellem, m­elly ezen régi találmány a­­nalogiájára hozza a’ megyei rendelvényeket, aligha a’ 19dik századé. K. A’ szlávság tévelygést. Tunn Leo gr. irt egy könyvet: ,,a’ cseh irodalom mostani állapotja ’s jelentősége felől.“ Nehezen lehetne képesebb valaki e’ sorok írójánál azon könyv méltány­lására. Van a’ gróf életében olly szak, midőn e’ sorok írója közelebb álla hozzá mint most, olly kor, miből a’ jövendő férfi jámbor , nagylelkű, ihletett törekvésit le­­hete jóslani. A’ gróf hazája egész évtizeden által az érte­kező lakhelye volt, ’s a’ csehek fő mint több nevezetes városa elég jeleit mutaták a’ gyorsan ’s élénken sarjazó nemzetiségnek. Reméllhető tehát, hogy mind a’ nemes gróf, mind azon dicső nemzet, mellyhez ő , — bár nem cseh­ tette szava által, magát számlálja, megengedik, ha a’ sok jó , sőt jeleshez, mi e’könyvben a’gróf tollá­ból folyt, értekező néhány jegyzést teend. Mindenek előtt biztos lehet mind a’ gróf mind védpaizsa alá vett nemzete, hogy azon elvben, mikint akármi nemzet jogában sőt k­ö­t­e­l­e­s­s­é­g­é­b­e­n áll legdrágább sa­játját, legszentebb birtokát, nemzetiségét ’s ennek esz­­közlőjét a’ nemzeti nyelvet, saját telkén , földén ótal­­mazni, őrzeni, értekező is a’ gróffal teljesen e­­gyetért; mint az is bizonyítja , hogy azon nézetet, mi­szerint az ausztriai ház hivatása’s feladata, az ország­­lása alá eső mindenik nemzet érdekinek ótalmazása 's előmozdítása által mindnyájok boldogságát meg­alapítani ’s tartani , és más országok egyoldalúságától, önzésétől őrizkedni, egy nemzet sem érezi, annyira, mint az, mellyhez születés, polgári állásnál fogva érte­kező tartozik. Fogadja továbbá a’ nemes gróf azon nyilatkozást, hogy azon m­e­g­győ­z­ő­d­é­s­é­ben , mikép az orosz­kormány bánásmódja, melly szerint ez mindent egy kaptára üt ’s egy tanácsgyülekezet ’s annak egy főnö­ke alá rendel, soha valódi népboldogságot nem szülhet, értekező voltakép ’s tökéletesen osztozik. Ezeket elö­­bocsátván senki sem fogja vitatni, hogy ugyanazon jog­gal , mellyel a’ cseh törzsek a’ maga soha el nem vesz­tett ’s nemzet és hóditásjog mellett birt földjén szláv nyel­vét terjeszteni iparkodik, minden más nemzetnek, mint törvényes birtokosnak , ugyan azt tenni szabad , hogy a’ közös uralkodóháznak igazságos kormánya, mint már eddig is tett, minden jelesb nemzetének ama’ rendsza­­básiban , amellyek által ezen természetszerinti czél eléré­sére törekszik , utalmat, segítséget nyujtand. Hogy épen a’ czár országlásának azon, minden sajátságot, minden súrlódást ’s vetekedést semmitő intézkedési kezesked­nek , mikép mind az, mi birodalmához nem tartozik, mi­­velődése’s alkotványára nézve azzal ellenkező utat kö­vethet. Végre , hogy, mivel természetes egybeolvadást a’ különfaju szláv elemeknél nem is álmodhatni, minden olly elemnek, korlálan kormány segélye utáni túlnyo­­móságát sőt fenmaradását is pártoló törekvés hiányos és semmi. Honnan van már mégis az, hogy a’ gróf 87. 1.) az „éjszaki magyar“ szláv atyafiaknak Csehországban segélyt keresget ? O, ki a’ cseh nyelvnek Csehországban terjedését, mint annak közjóléte kerülhet- sen föltételét tekinti, kit a’ nagy résznek ’s a’ nagyok részének a’ nemességhez hajtása fájdalmasan érint’s ki szabályokat óhajt s ajánlgat a’ szláv nyelv csehföldöni gyökeresítésére , a’ németnek kiirtására ? Nyílt ellenke­zést a szlávság Csehhonban nem tapasztalt. Szorgalmas férfiak vigyázó csöndes vezérlete által terjedvén az , in­kább tudós törekvések ered­ményének mintsem törvény­­hozás feladatának tekinthető. De midőn innen ered az át­alakulás , midőn a’ többség a’ nemzetiség ellen , nem an­nak pártolási részén van, a’ nemzet javáért küzdők lépt­einek más ösvény nyílik ’s távolruli segélyhirdetés a’ makacsokra nézve: harcznivalás daczosb ellenállásra. A* gróf hihetőleg Magyarország alkotványát ’s állását nem igen ismeri s nemzeti nyelvének megalapítása utáni jám­bor óhajtása hamis fogásra ragadta el, midőn az éjszaki magyar szlávoknak törzsök atyafiai pártolását ajánlja olly nemzet ellen, melly sajáthonában legalább az annyira mint­­a’ cseh magáéban. Csak egy két szóval érintjük még azon stoikus elfo­gulatlanságot , miszerint a’ gróf a’ szlavismus eszköz­­lötte­ orosz harapozást, bármilly aggasztó ez mindenek előtt, koránsem tartja veszélyesnek. Hogyan gróf úr ? Csak egybeolvadás azon mód, melly által a’Kreml kör­nyéke terjedhet? Nem egyb­e j­á­n e­z a­­­á­s is ? Ha „az orosz kormány“, mit (78. l.) nem tagadhatni, „hogy lehetőségig nagy erőt fejthessen ki külső elemek ellen, figyelembe sem véve alattvalóji sajátságit, kénytelen volt az igazgatás modorát birodalma minden résziben egyen­líteni ’s e’miatt több nagyot ígérő csirát eltiporni, bár igy századokra ható akadályokat okozott magának, mik annál sebesebben kiütik magokat, minél jobban erejezik népében a’ veleszületett erő kifejlődési kelléke : mikép forditandja el magától a’ 25 millió oroszhonküli szláv a’ nyilványos erőszakos csapást vagy a’ lassú fojtoga­­tást, midőn politikai kapocs őket nem otalmazza , sőt az anyanyelv pártolása, mint több ollyas , nem kevésbbé kecsegtető, csalétek által, az oroszhoz ellenállhatlanul ragadtatnak ? Valóban, jobb vala az „éjszaki magyar a­­tyafiakat“ a’ csekély engedély által könnyen meg­nyert magyar polgártársak mérsékletére ’s a’ világosodott kormány igazságszeretetére hagyni, mintsem hivatlan segélyigérkezéssel magyar nyelv uralkodása elleni fejes­­kedéseket öregbíteni ’s így a’raeghasonlást táplálni, mit egy már bebizonyított térítői ügyekezet csakhamar ma­ga hasznára forditand. Draudt: Beszélgetések a’ korunkban közön­ségesen ol­ajtott népnevelés jobbí­tás - módjáról, annak föbaját ki­­mutatólag­(Vége.) E. Mielőtt a’ főbajt kimutatnám, addig is az álta­lad tudni kívánt akadályokra kívánlak figyelmetessé ten­ni. Melly végre a’ Hírnök Századja 1841dik évi 97dise szám alatti lapjára utasitlak, hol „Akadályok a’ köznép oktatásában“ e­z­í­m a czikkben minden jobban, és iga­zabban előadatik, mint minden ez ideig a’ népnevelés

Next