Társalkodó, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-103. szám)
1843-02-26 / 16. szám
lünben legközelebb az olvasztó felsőbbséget nem ajánlta volna ; óhajtja a’ Pesti Hírlap, mint sok czikke mutatja, de óhajtja minden igazi jó hazafi. Óhajtásnak a’ törvény határin kívül is szabad tere van , ’s ha intézetek’s iskolák által módokat nyújtunk nyelvünk elfogadhatására ’s érdekeket kötünk nemzetiségünkhöz, azt tőlünk rész néven senki nem veendi, miután a’ végzet csakugyan úgy akará, hogy nyelvünkre azoknak , kik velünk élnek , szükségük legyen. Csak attól őrizkedjünk , hogy illy valóban fájdalmas körülményeket kivált szükség nélkül, magunk ne idézzünk elő , sőt inkább azon legyünk , hogy azokat, mennyire lehet, hárítsuk magunkról el. És épen azért, mivel olly fájdalmas dolog, embert nemzeti jellemétől fosztani meg , épen azért szólaltam én ’s megvallom első ’s egyedül szólaltam fel az idegenek minduntalan becsődittetése ellen ; nem tudtam szívérzésimmel — más szempontból eszemmel sem — megegyeztetni azon óhajtást, miszerint folyvást szaporodjék azon szerencsétlenek száma, kiket saját fajtájoktól elszakítva ’s nemzeti jellemekből kivetköztetve kötelességünkben állana vérünkbe fojtani, vagy, ha úgy tetszik , oltani.— Ennyit szükségesnek véltem tájékozásul ’s egyszersmind a’ Pesti Hirlap 212. száma alatti vezérczikkhez felvilágosításul előrebocsátani. Politikai mezőn eszmesurlódás által sodortatik a’ cselekvés vezérfonala ; azért a’ valódi politikusok még csak boszankodni sem tudnak , ha nézeteik mindenütt viszhangra nem találnak, ’s nem tartják épen szégyennek , ha jó szándékbul tett indítványaik ollykor megbuknak. Én erősen szólok ugyan néhányszor a’ népesités felől, nézetemet azonban nem állitám csalhatlannak , mert én azt csupán azon okoknál fogva tartom igaznak, mellyek alaposságáról belátásom szerint meg vagyok győződve. Mivel pedig azok szerint tökéletesen igaznak tartom nézetemet, nem láttam okát, miért ne tártam volna azt akárki ellen föl ’s miért ne különösen Török János ur, a’ m. gazd. egyesület érd. előadója ellen , ki ezen a’ politikai ’s nemzetiségi tekintetben egyik legfontosabb tárgynak nem is vitatásába, hanem egyenesen teljesítésébe bocsátkozék ? Váratlan eljárása rám nézve annyival meglepőbb vala , mivel már azelőtt eleget írtam az ellen; ’s ő még sem látta jónak, arról csak kétkedni is : váljon tanácsos é ahoz főleg nekinyúlni ? Múlt é. Jelenkor 103. számában én csupán figyelmeztetém őt, hogy nem jót cselekszik ’s körén kívül jár ; ’s ő ezért haragra gyuladva a’ Magyar Gazda f. é. 7dik számát teli írja egy czikkel, mellynek minden szavából az tetszik ki, hogy T. ur politikai súrlódáshoz nem szokott ’s a’vitatkozást tűrni nem tudja. Ha egyéb czélom nem volna , mint csupán megczáfolni ’s viszszautasítani azon igazán méltatlan és szerénytelen szavakat, mikkel T. ur csekélységemet rakja meg, ’s egyedül azon ellene intézett ártatlan figyelmeztetésért rakja meg , akkor bizony nem untatnám a’ közönséget ezen különben is már eléggé megvitatott tárgy bővebb taglalásával. T. ur azonban azon okokat hordja fel nézetem ellen, mellyeket már jobbadán mind megczáfoltam ugyan , de mellyek mégis a felületesen gondolkozó nagy rész ’s alkalmasint a’ többség előtt olly igaz színben állanak, hogy általjában nem tarthatom épen szükségtelen ’s fölösleg munkának, ha róluk az álszint, melly csak a’ dolog mélyébe nem hatókat szokta csalni, bővebb fejtegetés által le igyek— rendem venni. A’ dolog Fontos , és haladási lépésinkre olly nagy befolyású , hogy tárgyaltatását bizony T. urnak is kár volt időrablásnak bélyegezni, kivált ha foganatosítását nem tartá időpazarlásnak. A’ M. Gazda m. é. 98dik számában Török János ur külföldi utazásának leírása közt ezek állanak: ,,A’ földművelés rendkívüli kifejlettsége Würtembergában a’túlságos birtokfelosztásnak nemcsak természetes , hanem szükséges következése, mi a’ gyárak hozzájárultával idézte elő ama’ túlnépesedést, melly ártalmas hatásának Amerika jön villámhárítója , oda vándorolván a’fölösleg nép , melly pénzével, szorgalmával, Műveltségével ’s példátlan erkölcsiségével egy némelly pusztáját hazánknak néhány év alatt paradicsommá tehetné. A’ vvárt. kormány örömestebb látná , ha kivándorlóinak egy részét hazánk fogadná kebelébe , melly végre fel is szólittatám , hogy a’ jobbágyokra ’s földmivelési és úrbéri viszonyainkra vonatkozó intézkedésekről szóló könyveket és iratokat minél előbb küldeném meg.4. Erre én sajnomat fejezem ki, hogy T. úr ezen nagy következményű dologhoz nyúlt, holott a’ m. gazd. egyesület nem azért küldé őt Stuttgartba, hogy ott a’ németeket ide jövetelre buzdítsa , hanem inkább tán azon módok kipuhatolása végett, mik által az ottani nép olly gazdasági műveltségre emeltetett; még ragasztottam hozzá pár szót, miszerint ha emelni akarjuk népünket, ne bizzunk idegenekben , hanem vegyük ápolás alá néptörzsökünket magát, ’s ne gyönyörködjünk abban , ha a’ rajta élődő parasit-növények virítanak. És T.ur ezen ’s még némelly naplói kis megjegyzést felszeg egy oldalú felfogásnak , kifejezés-elferdités , éretlen declamatio, epeláz-szülte gyanusizgatás,rágalom, hazafiuság köpenye alatt lappangó vétkes fondorkodás , nemzetiségi eszélytelen , oktalan izgatás , önzés, hiúság és irigységnek , a’ lapot pedig vészteljes nemzetiségi izgatások mezejének kiáltja, ítélje meg , a’ ki tud hozzá , illik ő ez olly állású férfiúhoz, miilyen T. ur ? Én róla mit sem szólok, mert a’személlyel nekem semmi dolgom; a’ feletti csudálkozásomat azonban még sem titkolhatom, hogy vájjon mikép mondhatja T.ur felszólalásomat önzésnek, holott én azt legerősb önmegtagadásnak tartom? Vájjon önzésé az, ha minden magány-haszon nélkül olly hoszszasan vitatkozom? Azonfelül T. ur, czikkének 19dik száma alatt azt állítja, hogy Légrády úrnak szőlőigazgatóul megválasztatását ő eszközlé ; minthogy tehát T. ur olly hatalmas hivataleszközlő , ha önző volnék , jó remény fejében bizony minden hizelkedés által iparkodtam volna , Tur nagy befolyású kegyét megnyerni; de most már úgy , nem igen számíthatok rá , sőt inkább az ellenkezőjül kell tartanom. És megvallom , hogy a’ közügy miatt magány-szerencsénket koczkára tegyük, az nálunk igen gyéren mutatkozó tünemény. Azonban jónak látom azt is kijelenteni, hogy én T. úrral soha semmi viszonyban nem álltam, sőt nincs is szerencsém őt közelebbről ismerni.• Mielőtt az ellenem felhozott álokokat taglalnám, szükségesnek vélem előbb a’ M. G. 983. sz.