Társalkodó, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-103. szám)
1843-01-22 / 6. szám
6. szám. Pest, január 22-én. 1843. H i r 1 a p i s á g. Ön és Hegyed Urak *), Pártok’ nem mint párt’ embere lészesz okos. Kérdé hegyed úrtól tegnap előttem Szemlélősi barátom , olvasta é Ön sírnak hol savanyu , hol keserű , szeszéllyel megrakott, szép , méh-darázsféle elmés levelét , mellyben ismét az időszaki sajtó’ mezejére kilépését jelenti? Igenis felelé, de még se tudom, bár emlegeti, kiken forog vérünk’ emelése , vagy annak méregteli megóvása ? pedig bizony még sokkal több bizodalmat gerjesztene Ön itt , ha kevésbé lenne hajlandó olykor szembehunyósdit játszani, mert hiszen minnyájunk’, vagy legalább a’ töbség’ valódi hazafiúságától, és helyes belátásunktól függe talán jelenlegi körülményinkben , vérünk’ emelése, vagy annak méregteli megóvása. Forog ugyan e’ két dolog főleg a’ hatalmasabbak’ erszényén ’s elméjén , és kivált tiszta jó akaratján , de azért még se kellene , kivált Ön úrnak ezt csak gyanittatni is, nehogy a’ szűkebb erszényüek és fejüek magokat lealázva véljék. Ilyféle nem ritka elhalgatás’ elkerülete, máskor pedig hol gúny’ hol megvetés’ nem oly sűrű nyilatkozata mellett, kevesebb szüksége lenne panaszra egyedül magára hagyattatása felett, mellynek következtében ismét csupán önmagára kinszerittessék fordítni szemeit, és saját belsőjében lélek-elszántságra támaszkodni , mellynél fogva jelenleg szerénykedő gőggel mondhassa, hogy egy egy *) Ezen czikket kör. levél kíséretében, mint Kassán január 1 jén 1843. keltet a’nyiregyházi postárul egy pár nap előtt kaptuk,melylyet is egész eredeti sajátságában minden legkisebb jegyzés nélkül közlünk, elfogulatlanabb itélet-hozhatás végett; örvendve , hogy köztiszteletü Nesztor-irója parányiságunkról újra szívesen megemlékezve igy fordul hozzánk post tot discrimína rerum: Régi tiszteletemnél’s hajlandóságomnál fogva Kegyed iránt, még igen sok nemcsak szerencsés , hanem boldog uj évek elérését is óhajtva, a’ Független hirlapiság’ érdekében bennem támadt gondolatokkal akarom kezdeni ezen új évet, miután mások és Kegyed is a’közelebb múltat hasonlókkal végezték. Igen jól illik a’ sajtószabadság fősürgetőjéhez, e’ tárgyban gondolatait nyilvánítani. Meg kell vallani, nem bírtunk eddigelé függetlenség’ színezetével diszeskedő magyar hírlapot hazánkban. frissebb nagyobb mértékben mindegyik, párt-hirlap vala, holott a’pártatlanság fő feltétele , bármi nemben is , a’ csendes kifejlődésnek. Mi nehéz ez , és mit tételez fel, tartalmazza idezárt dolgozatom , mellyet Kegyed , mint függetlenségre , szabadlelküségre felhivatott szerkesztő, nem fog talán elfogadásra méltatlannak tartani. Dolgozatomat a’legtisztább szándék, a’viszonos kiengesztelés’ lelke sugallotta, mellyre az eszmék’ békés kiőrlődése végett kivált jelenlegi körülményeinkben , és mintegy az országgyűlés’ küszöbén , olly igen nagy szükségünk vagyon. Dolgozatomat ,valamint e’ levelet, még Kassán írtam, de csak innen ma küldöm a’ Nyíregyházi postával, honnan újságaimat ’s leveleimet hordatom. — Bármi czímje lesz Kegyed’ hírlapjának, hahogy a’ függetlenség bélyegét viselendi, hordatandom. Rég jóslék és óhajtok illy hírlapot. A’ viszonos kíméleteket, az egyeztető szellemet soha se tartam megférhetetlennek a’ tényleges igassággal szabadság- és szilárdsággal, de még a’szeszéllyel sem. Azon pedig , hogy Kegyednek jutott a’ dicsőség, független hírlapot megindítani hazánkban, annál inkább örvendek , mivel kevés időt hagy már nekem korom , örvendezésekre , holott eddigelé nem igen fösvénykedek, sok méltó könyüket a’ legmélyebb bú által, szemeimből kisajtoltatni. Ajálván magamat Kegyed’ tapasztalt kedvezéseibe ’s hajlandóságába , maradok szünet nélkül — a’Tens szerkesztő úrnak Kassán Január 11én 1842. Őszinte szolgája Gr. Dessewffy József, mákszemmel járulni hazánk’ felemeléséhez parancs vagy tanács nélkül igyekezett, majd ismét véknyabb szerénységgel állítani, miképp eddigelé legalább egy politikai lépese felett sincs mit akar pirulnia, akár bánkódnia. Megjegyze erre Szemlélősi barátom, miszerint ezt még soha semmiféle politikus az egész világon se nem mondotta , se nem mondhatta, kivált az nem, ki némellykor ott is, hol a’ közjóra nézve elkerülhetetlen szükség nem parancsoló , nem mindég dolgokat emberek, valamint ezeket amazok miatt, és igy mindkettejét valamennyire kímélni még azon Stádiumban is jónak látta , mellyről önmaga azt állitá , hogy a’ felrázás’ szükséges epokriáján már túl estünk, következőleg a’pezsgésnek tiszta tükörré csillapulandó általváltoztatása’ideje megérkezett. Kérte hát Kegyed urat, hogy miutánígy is már összeszedte a kandallója melletti beszélgetéseket, lenne olykor olykor Ön úr' fényesen bő világának nem egészen sötéten követő árnyéka, nemcsak azért, mert ő is valamint Ön úr , élete jó részét kkartikában töltötte (holott azért szintúgy sem a’ szónak sem az Írásnak barátja ha ez által üdvös tett elmarad, hanem különösen azért, mert Ön úr maga óhajt észrevevényeket, sőt még rostáló torz képecskékkel sem gondol, és vallása szerint, beteges ember állapotjában, körmeinek eltompulta mellett is, gr. Dessewffy Aurél’példájától el nem ijesztetve , magát oly testi ’s lelki alkotásának érzi,miszerint Odyszeosz gyanánt, még Protheussal is megvívni késznek látszik mutatkozni. Nem gondol Ön úr Q. úrral en Europe, X. úrral sur le Globe , Y. úrral dans l’ univers , mert hiszen a’ világosság’ szerepe, természete szerint, toujours és partout, allzeit und überall. Hozzájárul, hogy mivel legközelebbi két rövid dolgozatain kivül a’ sajtót már rég másképp’ nem fárasztotta , minden fülek , minden szívek , alkalmasint újra megnyílnak szavaira, mert ő visszaborzad a’rothadás’ azon jeleitől, mellyek nemzeti testünket minden színezetein keresztül, egyet sem véve kiláthatják. Kegyed úr , ezen iszonyú képben nem kevés valódiságot talált, azt azonnban el nem ismerhette , miszerint nemzeti testünk tetőtül talpig, elejétől végig , keresztülkasul, merő rothadás , ’s a’mint Hahn asszonyság a’ Portugallusokrul mondja : „csupa elszenderület a’ vadultságban, vagy megfordítva.“ Ő bármi zavaros de csak mégis némelly lassú előmeneteleket is , némileg észrevéve , jóllehet némellyekben, és pedig lényegesekben , némi hátra rogyásokat is szemlélni látszott, azonban úgy vélekedek , miképpen kivált most már, egyes ember egymaga nem igen teremthet akár jelent akár jövendőt. A külön vett önszeretetek úgymond , ritkán gyöngébbek a hazaszeretetnél, az összehalmozottak pedig csaknem mindig erősebbek. Hiszen maga Ön úr igen hasznosan , igen dicsőségesen fújta szét leginkább a’ társulatok’, az egyesületek’, az egyredolgozás’szellemét, és talán csalódik , mikor azt mondja, hogy alig tapasztalt csak egyetlen őszinte vállat is , melly terhein könnyíteni akarna.