Tartós békéért, népi demokráciáért! 1953. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1953-01-04 / 1. szám
4 Tartón békéért, népi demokráciáért! 1953. — Helyes! így szorítom majd én is őket! J. Novak rajza AZ ELMÚLT ESZTENDŐ... (Levél az Egyesült Államokból) Amikor Truman elnök december 15-én a washingtoni hivatalos ceremónia során „jégre tette” az amerikai alkotmányt és a függetlenségi deklarációt, s az e célra készített ötventonnás tűz- és bombaálló, huszonöt hüvelyknyi vastagságú, öttonnás ajtójú páncélszekrénybe rejtette ezeket az okmányokat, nemcsak egyszerű jelképes cselekedetet hajtott végre. Amikor a megsárgult pergamen koporsóba került, a kormányfő vezetésével eltemették az amerikai polgári szabadságjogok és a demokratikus jogok zászlaját is. Tavaly az említett ceremóniát megelőző minden egyes nap erőszakot jelentett a békeharcosok, a kommunisták, a szakszervezeti tagok, négerek, az amerikai haladó személyiségek ellen, mindazok ellen, akiket az alkotmánynak védenie kellett volna Hoover titkosrendőrségének pimasz legényei 1952 minden napján új nevekkel szaporították azokat a vaskos dossziékat, amelyek immár 113 millió ujjlenyomatot tartalmaznak. Az Egyesült Államokban tavaly rekordmagasságra szökött föl a kommunista pörök és a kommunistákra kimondott börtönbüntetések száma; ez az év Amerikában a fizetett rendőrkopók és provokátorok agyonmagasztalásának, a koncentrációstáborok rohamos ütemű építésének esztendeje volt. Az Egyesült Államokban tavaly égettek először könyveket. De 1952 a rendőrterror, a fasizmus tobzódása és a politikai rendszer további faseszálása ellenére az Egyesült Államok haladó erői szüntelen békeharcának, a dolgozók jogaikért, jobb életfeltételekért vívott dicső harcainak éve is volt: a sztrájkoló munkások száma csupán az első kilenc hónap alatt elérte a 3.560.000 főt. Ez szintén példátlan az Egyesült Államok történetében. ★ 1952 úgy köszöntött be az Egyesült Államokba, hogy Floridában galád módon kiirtották a Moore-családot. A Ku-K ux-Klanbanda végzett vele, mert aktívan harcolt a négerek jogaiért. Hoover titkosrendőrsége mindeddig nem mozdult meg, hogy kinyomozza a tetteseket. Azóta egyetlen hónap se telt el, hogy ítélet nélkül ne gyilkoltak volna meg négereket New Yorkban, Chicagóban, Pittsburghban és az Egyesült Államok más városaiban. Los Angeles rendőrsége például december 3-án a tizenkettedik négert ölte meg tavaly. Taylor lelkipásztor egy brooklyni tiltakozó gyűlésen szigorúan megbélyegezte a Truman-féle fajirtók négerpusztítását.. Taylor kijelentette: „Amerika becsületét amerikai állampolgárok vérével szennyezték be. Országunk szégyell a civilizált világ szemébe nézni”. Amint Stetson Kennedy, az ismert amerikai író mondja, az Egyesült Államok déli vidékén 1952-ben ugyanúgy megvolt a rabszolgaság, mint a „Tamás bátya kunyhója” idején. Abban a dokumentumban, amelyet Kennedy az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyik bizottságához benyújtott, ezt olvassuk: „A négerek kényszermunkája és adósrabszolgasága korántsem tűnt el földünkről... jelenleg több néger sínylődik a rabszolgatartók igájában, mint a polgárháború előtt, amikor a négerek rabszolgák voltak". 1952-ben az volt az Egyesült Államok Fasizálódási folyamatának másik vonása, hogy gonosz és szervezett támadást indítottak az alkotmány védelmére kelt amerikai nép ellen. A reakciósok mindenekelőtt az Egyesült Államok kommunista pártjára irányozták a tüzet. A reakciósok pörbefogták a kommunista párt vezetőit New Yorkban, Pittsburghban, Baltimoreban, Los Angelesben és másutt. E pörökben a kormány ugyanazokat a provokációs módszereket használta fel, mint annak idején a Foley Squaren, Eugene Dennis és elvtársai mondvacsinált pőrében A hitleri Gestapo kegyetlenkedéseire emlékeztető módszereket alkalmaznak Steve Nelsonnal, a kommunista párt pittsburghi szervezetének vezetőjével szemben, akit a megrendezett bírósági komédiában húszévi börtönre ítéltek. De a reakciósok még ezt a kegyetlen bírósági ítéletet is keveselték Alkalmasint az a szándékuk, hogy elpusztítsák az amerikai dolgozóknak ezt a hősét, mert Nelsont december elején sötétzárkába, nyirkos cellába vitték át. A polgári szabadságjogok és a demokratikus jogok amerikai sírásói természetesen örültek volna, ha sikerül elevenen eltemetniük Eugene Dennist, Steve Nelsont és kommunista elvtársaikat, akik állhatatosan harcolnak népünk jogaiért. De a tömegek ébersége, amely kiragadta Nelsont a nyirkos sötétzárkából, lefogja az amerikai Gestapo kezét. Hoover titkosrendőrsége 1952 folyamán szakadatlanul üldözte a harcos szakszervezeteket; eközben ,.ellenőrizte' a tengerészeket, a rakodómunkásokat és a többi kikötőmunkást A nyugati parton már több mint 125.000 munkás esett át ilyen ellenőrzésen; közülük 15.000 feketelistára került. 1952 végén az FBI kinyújtotta csápjait Southampton angol kikötő felé is. Itt az angol tengerészek politikai hangulatát ,,kutatja”. 1952 áprilisában az FBI — hogy úgy mondjuk — kiterjesztette tevékenységi körét. Hoover titkosrendőrsége meghajszolja azokat az állampolgárokat, akiknek feleségetevékenyen részt vesz a békeharcosok mozgalmában. Frank Crezlak például Scottsburgban (Indiana állam) csupán azért vesztette el munkáját, mert felesége megjelent a béke híveinek gyűlésén! Egy másik eset, Katherine Hyndmant, aki Garyban (Indiana állam) lakik, két hónappal ezelőtt röpiratosztogatás miatt letartóztatták. A röpiratok az amerikai intervenciós csapatok Koreából való kivonását sürgették. Bár a bíró, aki Hyndman ügyében ítélkezett, kimondotta a vádlott ártatlanságát. Truman kormánya nemcsak nem eresztette el ezt a békeharcost, hanem megindította ellene az eljárást, hogy kitiltsák az országból. Katherine Hyndman így ír a börtönből: „Akik háborognak az ellenem alkalmazott eljárás miatt, de biztonságukat féltve nem mertek nyíltan beszélni, azoknak kijelentem: az önök biztonsága nem biztonság, önök nincsenek biztonságban! Még szomorúbb a sorsa egy másik békeharcosnak Jacob Greene-nek, aki Indiana állam Depauw városában lakik. Greenet azért tartóztatták le és vetették börtönbe, mert terjesztette azt a röpiratot, amely közölte a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség által a Koreában elkövetett amerikai gaztettek megvizsgálására kiküldött bizottság jelentésének egyes fontosabb részleteit. Greenet a börtönben két orvoskezelte . Az orvosok félórás, főleg politikai és vallási kérdésekkel foglalkozó vallatás után kimondták, hogy Greene hibbant esze, bár egyikük sem volt elmeorvos. Greenet átszállították a michigani rab-elmegyógyintézetbe, s hat hónapig tartották fogva. A békétől, a kommunizmustól való félelem soselátott hisztérikus rohamokkal gyötri a monopolistákat és lakásaikat. Júniusban a Louisville Curier Journal című lap jelentette: a „Marble Foundation” cég „százezer dollárt juttatott az országos kutató tanácsnak, hogy kísérletek révén állapíta meg, váljon valamely amerikai állampolgár kommunistává válhat-e . A Los Angeles Daily News 1952 május 15-én jelentette, hogy a városban az iskolai könyvtárakat fasiszta elemek cenzúrázzák. Bizonyos Logan nevezetű inkvizitornő „Amerika-ellenesnek” nyilvánította a földrajzkönyvet, mert e szerint a Szovjetunió egyes vidékein ugyanolyan az éghajlat és ugyanolyan a termés, mint az Egyesült Államok némely vidékein. Mint a United Press hírügynökség 1952 február 12-én közölte, a hitleri Németország könyvégetése óta először Sapulpa-ban (Oklahoma állam) lobbant fel a máglya, amelyen elégették az úgynevezett „felforgató irodalmat”. Az amerikai könyvtárosok egyesülete jelenti, hogy a reakciósok száz meg száz esetben semmisítettek meg „Amerika-ellenesnek” minősített tankönyveket és könyveket. A közoktatási rendszer fasizálását, amely a Feinberg-törvényben öltött testet (az elemi iskolai tanítók ellen irányuló fasiszta törvény), a következőképpen jellemezte Douglas, az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságának tagja: „Ez a törvény bizonyosan kémügynökséggé aljasítja az iskolarendszert... Az iskolaigazgatók kopókká, a tanítványok és a szülők pedig besúgókká válnak." 1952-ben tovább folyt az Egyesült Államok hadjárata a szólásszabadság és a gondolatszabadság ellen. A Nation című lap június 28-i száma közölte, hogy Pittsburghban „politikailag vitás eszméket csak a legintimebb körökben mernek megpendíteni. A nyílt vitát megbénítja a félelem”. „Chicagóban” — írta ez a folyóirat — „a rettenet némasága uralkodik.”. Los Angelesben — olvassuk ugyanott — „elfojtották a polgári szabadságjogokat”. Mint a hitleri Németország és a Tito- Jugoszlávia tapasztalata mutatja, a fasizmus útja vészes haláltáborokba visz. Nem csoda, hogy az amerikai imperialisták, akik erre az útra léptek, mint koreai gaztetteik mutatják, mindenben Hitlert utánozzák. 1952-ben többmillió dollárt irányoztak elő, hogy országukban felépítsék és felszereljék a jövő Buchenwaldjait, Auschwitzeit és Maidanekjeit. Már felépültek és készen állnak a „felforgató elemek” befogadására a koncentrációs táborok Tulelake-ban (Kalifornia állam), Florence-ban, Wickenburgban (Arizona állam), F' Renóban (Oklahoma állam) és Avon Parkban (Florida állam). Hoover bejelentette a kongresszusnak: szervezete csak az első jelre vár, hogy elfogon „ötszázezer felforgatót'’. MacCarran kopói ott szaglásznak az ország minden zugában, s ahol megjelennek, rémület és hisztéria uralkodik. Az üldözések miatt Abraham Feller, az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyik tisztviselője novemberben öngyilkos lett. Még Feller előtt a halálba menekült Laurence Duggan, a külügyminisztérium munkatársa. Az ő emlékének szentelte Archibald MacLeish költő „Fekete nap" című költői elbeszélését, amelyben ezt írja a mai Amerikáról: Isten óvja azt a hont, melyre spiclik hada ront... Isten óvja azt a népet, amelyet a spiclik tépnek. De bármilyen sötét volt is 1952 háromszázhatvanöt napja, az Egyesült Államokban a demokratikus szabadságjogok és a személyiség szabadsága szempontjából nem mindegyik nap volt egészen fekete. A dolgozó tömegek hősiesen harcoltak, s a szabadságjogokról szóló törvény trumani és hooveri sírásói egyre nagyobb, s a lakosság egyre újabb rétegeit felsorakoztató ellenállásba ütköztek. Az országban terjed a sztrájkmozgalom. Chicago munkásai és harcos szervezetei szeptemberben nagy győzelmet arattak: rákényszerítették a képviselőház „Amerikaellenes Tevékenységet vizsgáló Bizottságát", hogy Chicagóban szüntesse be inkvizíciós tevékenységét, s titokban, leforrázva megszökjék a városból. E harcos szakszervezetek tagjai Eisenhowernek címzett karácsonyi levelükben követelték, hogy Eisenhower váltsa be a választások előtt tett ígéretét: szüntesse meg a háborút Koreában. „Az amerikai nép” — írják a levélben — „torkig van a koreai háborúval" Az egyesült bányászszakszervezet folyóiratának utolsó száma vezércikkben írja: „a nép minden vágya és reménye, hogy beszüntessék a koreai háborút". Az elmúlt év utolsó napjaiban, amikor Truman az utolsó simításokat végezte el az amerikai alkotmány temetése alkalmából mondott beszédén, 280 amerikai közéleti személyiség az Egyesült Államok elnökének átnyújtott tiltakozó iratában élesen elítélte, hogy börtönbe zárták az Egyesült Államok kommunista pártjának vezetőit Truman ettől a tiltakozástól úgy megrettent, mintha kísértetet látott volna. „A függetlenségi deklaráció szellemével, valamint a szabadságnak és egyenlőségnek e deklarációban kinyilatkoztatott elveivel összhangban követeljük” — olvassuk a tiltakozásban —, „hogy adjon amnesztiát az Egyesült Államok kommunista pártja bebörtönzött vezetőinek”. Az Egyesült Államok Kommunista Pártja 1952-ben ismét nehéz, de dicső harcot vívott a monopóliumok politikájával, amely az ország fasizálására és új világháború előkészítésére irányul. A kommunista párt egyszerű tagjai és vezetői úgy harcoltak New York, Pittsburgh, Los Angeles és Baltimore gyáraiban, a bányákban és a szakszervezetekben, a városok terein és a fasiszta bíróságokon, mint a békének és a népek jogainak hű védelmezői, mint a demokratikus szabadságjogok és a nemzeti becsület zászlóvivői. J. B. Washington, 1952 december 1933 január 4. * I. (217.) A béke és a demokrácia eszméit nem lehet börtönrács mögé rejteni! Az amerikai börtönök volt foglyainak levelei (A Lettres Francaises című francia újság nyomán) Az amerikai imperialisták minden erejüket latba vetik, hogy rabszíjra fűzzék, megtévesszék és elbutítsák a nagy amerikai népet. A téll és a rádió gengszterei gazdáik parancsára veszett dühvel mérgezik a tömegek öntudatát; versengve igyekeznek, hogy hazugságaikkal behálózzák,demoralizálják és „ágyútöltelékké” változtassák a dolgozókat. A hírhedt „Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság” azon hogy minél jobban sűrítse a félelem légkörét, amely amúgy is nyomasztóan ránehezedik az amerikai népre. De az egész népet nem csaphatják be, nem vezethetik félre. Még a könyörtelen üldözés közepette is egyre több bátor amerikai haragosan tiltakozik a kormány népellenes cselekedetei ellen. Nemcsak a kommunistákban ölt testet népük értelme, becsülete és lelkiismerete. Az Egyesült Államokban sok a béke, a szabadság és a demokrácia olyan harcosa, akit az üldözés nemcsak nem tört meg, hanem ellenkezőleg, még fokozottabb harcra serkentett. A Lettres Francaises című francia hetilap nemrégiben több levelet közölt. E levelek írói a haladó amerikai értelmiség kiváló képviselői, akiket a fasiszta amerikai bíróság egyévi börtönre és ezer dollár pénzbírságra ítélt. Ezek a „bűnösök” eléggé vakmerően arra hivatkoztak, hogy az amerikai alkotmány formálisan elismeri minden állampolgár jogát nézeteinek szabad kifejtésére vagy elhallgatására, nem engedelmeskedtek a törvénytelen „Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottságinak, s nem válaszoltak e bizottság kérdéseire. Amikor kiszabadultak a börtönből, s Hollywood, a nagyiparosok meg a pénzmágnások jóvoltából az utcára kerültek, kényszerűségből lemondtak hivatásukról, s elvállaltak bármilyen munkát, hogy eltarthassák családjukat. De nem alkudtak meg. Kiszabadulásuk után nyomban tevékenyen bekapcsolódtak az országuk fasizálása ellen folyó küzdelembe, s a hazafiak ezreivel vállvetve, elszántan harcolnak a békéért és a szabadságért. Leveleikben leírják, mily elviselhetetlen körülmények közt él az értelmiség a mai Amerikában, s leleplezik a hírhedt „Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság” szélhámos mesterkedéseit. Ezek a levelek elevenen tükrözik a tömegek szenvedélyes felháborodását az ország fasizálása ellen. „A börtönben sok mindent megtudtam" — írja Albert Maltz, számos regény, színdarab és forgatókönyv szerzője. „De mindenekelőtt megismertem az igaz eszmétől hevített emberiség roppant erejének valódi értékét. A Wall Street mágnásai érzik, hogy a talaj kicsúszik lábuk alól, most már csak a népmozgató eszmék bezárásával kísérletezhetnek Ezért börtönöztek be bennünket tegnap, s ezért vannak ma börtönben más amerikaiak”. „Talán úgy képzelik a Wall Street mágnásai” — folytatja Maltz —, „hogy elégséges ha erőszakkal elhallgattatnak kellő számú férfit és nőt, s máris megfojthatják a béke eszméjét, a testvériségnek, az emberiség fölszabadításának eszméit, a szocializmus eszméit. Csak legnagyobb fejvesztettség szülhet ilyen hiú reményt! Már rég elmúltak azok az idők, amikor az eszméket pórázon lehetett tartani. Az eszmék villámgyorsan terjednek kontinensről kontinensre. Az emberiség tömegei fölébrednek, ráeszmélnek erejükre, mert látják jövőjüket”. „Most, amikor ezeket a sorokat írom” — olvassuk Herbert Biberman rendező levelében — „a filmgyárakból körülbelül 200 férfi- és nődolgozót dobtak ki és tettek feketelistára. A filmiparban szakadatlanul ,Amerika-ellenes tevékenysége után nyomoznak, s ezt a nyomozást most a rádió és a televízió dolgozóira, az orvosokra, sőt a papságra is kiterjesztik.” „A számfizettek névsora” — fűzi hozzá Samuel Ornitz író — „napról napra újabb nevekkel szaporodik. Az Amerikai Légió (fasiszta szervezet. — A szerk.) éppen tegnap nyújtotta be filmstúdiónknak a 300 elbocsátandó férfi- és nődolgozónk névsorát. Kérem, nagyon hangsúlyozzák: ha az ember ilyen listára kerül, máris elvesztette munkáját a filmnél, a rádiónál, a televíziónál”. Lester Cole forgatókönyvíró megvetéssel leplez le „néhány csirkefogót. Ezek minden emberi méltóságukból kivetkőzve, piszkos besúgókká aljasultak, hogy megmaradhassanak a színházaknál és a filmgyártásban". Megbélyegzi Kazan rendezőt is A levél írója rámutat, hogy ez az alak roppant undorítóan hatott, „amikor hétrétgörbedve hajlongott a bizottságbeli önkényurak előtt. Pedig ezek nem félemlíthetnek meg senkit, akiben akár csak a legparányibb szikrája van az emberi méltóságnak”. John Howard Lawson drámaíró megsemmisítően álcázza le a hollywoodi szennyfilmek igazi célját. Elmondja, hogy 1950-ben, amikor az állami börtönben volt, a raboknak bemutatták az „övé a pokol” című filmét. Ez a film az égig magasztal egy hatszoros vagy nyolcszoros gyilkost, aki egyáltalán nem érez semmiféle lelkifurdalást. „Amikor kiszabadultam a börtönből” — írja Jawson — és megláttam, milyen filmeket készített Hollywood a koreai háborúról, lassan kint megértettem, mi az összefüggés az erőszak öncélúságát hirdető filmek, mint például az „övé a pokol” és az amerikaiak koreai agresszióját igazolni próbáló filmek közt. Hollywood már egyetlen szóval sem hirdeti a „demokráciát”. Pontosan lemásolja a hitleristák filmjeit — végtére azok is a „kasztszellemet” és „a fehér faj felsőbbrendűségét” magasztalták! A Koreáról szóló filmek mind egyetlen téma körül forognak. ---------------------- * a ♦ ----------------------Ez a téma: gyilkosok „nevelése”, fiatal katonák előkészítése, hozzászoktatásuk a vérhez és az erőszakhoz, hogy „harcedzettek” legyenek. A hollywoodi filmipar termékeinek általános elemzése a pesszimizmus és a korrupció nyomasztó állapotát mutatja”. De a levelek szerzői beszámolnak arról a mindinkább kibontakozó harcról is amelyet az amerikai nép a rendszer fasizálása ellen vív; beszámolnak a nép különböző rétegeinek kialakulóban lévő, s egyre erősödő egységéről, s fölszólítják honfitársaikat, hogy indítsanak elszánt akciókat a demokratikus szabadságjogok védelmére. Herbert Biberman ezt írja: „A néger művészek példátlan egységben kelnek harcra, s a négerek kibontakozó szabadságmozgalmára támaszkodva követelik, hogy ismerjék el őket teljesértékű állampolgároknak. Követelik az egyenlőséget, s követelik azt a jogot, hogy ők is alkotó módon vehessenek részt országunk életében. A művészek, néger és fehér művészek korlátozás nélküli szövetsége... napjainkban valamennyiünk élet-halál kérdése. A mexikói származású dolgozó értelmiség, amelynek számos képviselője él Délnyugat-Kaliforniában, szintén új, komoly tényezőként jelentkezik, s népe harcából merít erőt. E két erő tartós, eredményes kapcsolatának megteremtése megszüntetné mindkét ország gyengeségét és az egymástól való elszmétlődés veszélyét. Büszke vagyok rá, hogy kijelenthetem, ezt a kapcsolatot már megteremtettük, s most ennek alapján egyebek közt új filmek gyártását kezdjük meg Ezek a filmek beszámolnak majd az amerikai nénföméik harcáról, a néger nép nagyszerű küzdelméről: megmutatják az új hős és az új hősnő típusát. E filmek hősei a nemzetünk erkölcsi tisztaságáért, biztonságáért és békéjéért küzdők közül kerülnek ki” Lester Cole, az értelmiség soraiba befurakodott besúgók aljasságával szembeállítja a művészek többségének bátor kiállását. „A sajtó” — írja — „nagy lármát csapott, mert el akarta hitetni, hogy az „Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottsággal” szemben megszűnt minden ellenállás. Az ilyesfajta állítás szemenszedett hazugság. A bizottság elé beidézett személyek óriási többségének becsületére válik, hogy bár a munkanélküliség és a börtön réme fenyegeti őket, szilárdan kitartottak meggyőződésük mellett. Tudják, hogy az az egyetlen helyes magatartás, ha bátran szembenéznek a fasiszta provokációval, s ezért lankadatlanul harcolnak a demokratikus jogok diadaláért”. Az amerikai börtönök volt foglyainak a Lettres Francaises-ben közölt levelei világosan mutatják, hogy az Egyesült Államokban gyarapodnak a demokratikus erők, egyre több amerikai kel harcra a rendszer fasizálása és a háborús politika ellen, a békéért és a demokratikus szabadságjogokért. POLITIKAI JEGYZETEK 1. VIZISPICLIK Frank Oliver newyorki bíró annak idején így jellemezte az American című folyóirat hasábjain az Egyesült Államokban dühöngő rendőri rémuralmat: „Mindenkihez minden parancs és általában minden ok nélkül éjjel-nappal betörhetnek és házkutatást tarthatnak!” Az amerikai titkosrendőrség ma már nem elégszik meg az amerikai állampolgárok terrorizálásával. Ez a himmleri „gyerekjáték" nem elégíti ki a világuralomra törő amerikaiakat. Elhatározták, hogy újévre sokkal csattanósabb szenzációval ejtik csodálatba a világot. .. Az Egyesült Államokban közvetlenül karácsony előtt érvénybe lépett a McCarran- Walter törvény, vagy amint hivatalosan nevezik, a „bevándorlásról és az állampolgárság megszerzéséről szóló törvény”. E törvény szerint a Szövetségi Nyomozó Iroda (az FBI) spiclijei az Egyesült Államokba érkező külföldi hajók bármely tengerészét, az összes berepülő külföldi pilótákat vallatóra foghatják. „Az Egyesült Államok területére csak azok léphetnek, akik átmentek a „hűségvizsgálaton” s megkapták az „FBI vízumot”. Az FBI ügynökei ezt a vizsgálatot vagy az Egyesült Államok kikötőiben, vagy pedig már útközben végzik. A vízispiclik még az említett „törvény” hatálybalépése előtt, elsőként indultak munkába. A minap, közli az Humanité című lap, a Plymouthba érkezett „Liberté” nevű francia hajó legénységét az FBI ügynökei még útközben kíméletlenül vallatóra fogták. A hajó legénysége a legerélyesebben tiltakozott az amerikai titkosrendőrség fasiszta módszerei ellen. Az egyik tengerész az egész legénység nevében kijelentette egy angol laptudósítónak: „Ez politikai szabadságunk megsértése!" S valóban: a külföldi állampolgárok vallatása a nemzetközi jog hallatlan megszegése és kiáltóan durva megsértése, a külföldi államok nemzeti szuverenitásának sárbatiprása. Hoover mindenre kapható spiclihadának tevékenysége világszerte nagy fölháborodást keltett. „Nem törünk amerikai rendőröket a norvég hajókon” — jelentette ki Haugen, a norvég tengerészek szakszervezetének elnöke. A svéd tengerészek szakszervezete azzal fenyegetőzött hogy sok tengerész otthagyja majd a szolgálatot, ha rájuk is alkalmazzák ezt a törvényt. Még a minden galádsághoz hozzászokott burzsoá lapok is megbotránkoztak. Ez a politika csúnya csorbát ejt az Egyesült Államok tekintélyén, írja a Manchester Guardian című angol lap. A Monde című francia lap jogosan kérdi, vajjon mit szólnának az amerikai tengerészek, ha a francia titkosrendőrség váratlanul vallatóra fogná őket, mielőtt Cherbourgban vagy Le Havreban partraszállnak? Ezeket a lépéseket a félelem jelének kell tekintenünk! — A lap erre a sokatmondó következtetésre jut. Tiltakoztak a nyugateurópai országok például Anglia, Franciaország, Hollandia Olaszország, Svédország, Norvégia hivatalos képviselői is. Igaz, az angol „Foreign Office” azzal okolja meg tiltakozását, hogy Angliának 350 fontsterlingjébe kerül minden FBI-ügynök elsőosztályú ingyenjegye Ez azonban már a „Foreign Office” dolga. Mindezek a tiltakozások hatástalanul hangzottak el. Az államok nemzeti szuverenitását továbbra is szemérmetlenül sárbatiporják. Az amerikai Gestapo-legények jegyzékbe foglalják a megvizsgálandó külföldi hajókat Kérkedve hangoztatják: az új évben oly nagyarányú tervekkel foglalkoznak, hogy ahhoz talán „nincs is elegendő felügyelőjük”. Csakhogy e tervek összeállításakor megfeledkeztek a nyugateurópai országok és az egész világ egyszerű embereinek akaratáról — mindazokéról, akikből — kormányférfiakkal ellentétben — nem veszett ki a nemzeti büszkeség. S még kérdéses, Hoover úrnak egyáltalán szüksége lesz-e vízispiclikre. MŰKÖDNEK AZ AMERIKAI „HALÁLKAMRÁK" Akik átélték a hitleri haláltáborok borzalmait, akik hallottak valamit Majdanek és Auschwitz gázkamráiról, már ismerik az efféle megállapításokat: „Amkor a hóhér gázt bocsátott a kamrába, Cook szeme és szája kinyílt, feje lecsuklott. Öt percig fulladozott, majd hányni kezdett. Mindennek vége volt. Nyitott szeme a mennyezetre meredt”. Hitleri gázkamrákról vagy talán szemtanú vallomásáról van itt szó? Vagy a hitleri gaztettek megvizsgálására kiküldött bizottság jelentéséből való ez az idézet? Dehogy! Ez az Associated Press hírügynökség legújabb jelentése a kaliforniai San- Quentinben kivégzésre használt gázkamráról. Az amerikai gyilkosok valóban lefőzik a hitlerista hóhérokat. Az orvosi köpenyes kaliforniai gyilkosok „ilyen célra alkalmas, hosszúnyelű sztetoszkóp" segítségével meghallgatták a fuldokló áldozat szívverését. Így állapították meg, hogy az agónia a gázkamrában „tíz percig tart”. Erről szintén beszámolt az amerikai hírügynökség. A sanguentin gázkamra meghatározott célokat szolgál. Ez nemcsak a „legújabb” kivégzési eszköz, hanem afféle „laboratórium” azoknak a szörnyű tömegnyilkos eszközöknek a kipróbálására, amelyeket az Egyesült Államok imperialistái újabb háborújukban szándékoznak alkalmazni. Truman besorozta fegyvertárába Hitler „halálkamráját" is! A hitlerista és az amerikai kannibálok elvetemült módszerei meglepően egyfélék. Ugyanaz a fasiszta terror, ugyanazok a könyvmáglyák, ugyanazok a koncentrációs táborok, ugyanazok a gázkamrák. Nem kétséges, ugyanaz lesz a végük is, mint a hitleristáké. A sanguentini gázkamra súlyos tárgyi bizonyítékul szolgál majd a népek ítélőszéke előtt, amely felelősségre vonja az emberiség ellenségeit, a megszállott amerikai atomgengsztereket. renitás volt, de mégis csak szuverenitás — a holland alkotmány legalábbis megemlékezett róla. S bár ez az alkotmány Hollandia mai vezetőkörei szerint már elavult, feledésbe merült, s a parlamenti levéltár iratai közt porosodik, a holland kormánykörök amerikai gazdái mégis nyugtalankodtak e csekélyke szuverenitás miatt. Újév táján elhatározták, hogy egyszers mindenkorra végeznek vele. A holland szuverenitás kivégzésének ceremóniája a hágai parlament alsóházában játszódott le. Nem hangzottak el gyászindulók, koszorúk sem voltak. Nem mondtak fellengős gyászbeszédeket sem. Csak az amerikaiak hatvanhat jóelőre beidomított bábuja jelent meg. A képviselőház ürügyként a holland alkotmány módosítását tárgyalta, egyebek közt azt a javaslatot is, hogy semmisítsék meg a parlament döntési jogát a háború és a béke kérdésében. Bár sok képviselő tiltakozott, s kijelentette, hogy ez teljesen megszünteti a parlament jelentőségét, a többség elfogadta a javaslatot. Ezentúl a parlament beleegyezése nélkül is megüzenhetik a háborút — a „nemzetközi kötelezettségek értelmében”. Hollandia amerikai gazdáinak lapja, a New York Herald Tribune eléggé nyíltan megmagyarázta e szavazás jelentőségét. Hangsúlyozta, hogy Hollandia ezzel „önként nemzetfölötti szervezeteknek rendeli alá szuverenitását”, vagyis az amerikai imperialistáknak, akik Hollandiát bevonták az agresszív atlanti tömbbe, s új világháborúra készülnek. A holland kormányférfiak tehát furcsa újévi „ajándékkal” lepték meg népüket. Az ország szuverenitását már amúgy is teljesen megingatták a Marshall-tervvel, egytípusú leigázó egyezmények, valamint Hollandiának az Északatlanti Tömbben való részvétele. Most ezzel a szuverenitással hivatalosan végkép végzett az a hatvanhat amerikai báb, aki megszavazta, hogy a háború és a béke kérdésének eldöntését az amerikaiakra bízzák. „A holland nép büszke és művelt nép” — írta ugyancsak a New York Herald Tribune. — „Hollandia kis ország ugyan, de a holland nemzet sokkal bátrabban viselkedik, mint a nagyobb nemzetek ...” A holland nép azonban már régen tudja, hogy az amerikai piócák csak piócák a sok mézes-mázos beszéd ellenére. A holland nép valóban büszke és, művelt nép. Eléggé művelt, hogy megértse, merre viszik az országot Hollandia mai vezetői, s eléggé büszke, hogy harcoljon nemzeti méltóságáért és függetlenségéért. JAN MAREK .. EGYKOR HOLLANDIÁNAK IS VOLT SZUVERÉNITÁSA... Egykor Hollandiának is volt szuverénitása. Igaz, ez csak szemernyi, kurta, „repülő erődök" berregésétől megsüketített, amerikai tankok hernyótalpaitól letaposott szuve Tartós székéért,OTTY, népi demokráciáén! Politikai hetilap Kiadja a Szabadság Lapkiadóvállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, VIII., Blaha Lujza tér 3. Telefon: 343—100* 142—220 Terjeszti a Posta Központi Hírlapirodája, Budapest, V. József-tér, 1—3. Telefon: 180—850, vidéken a helyi hírlapterjesztéssel foglalkozó postahivatal. Üzemi előfizetés: 189—644, 189—653, 139—607 Egyéni előfizetőket a kerületi kézbesítő postahivatalok kezelik. Központi előfizetőszobrálat: 183—022. Expedíció: 330—552. Szikra Lapnyomda.