Piarista gimnázium, Tata, 1885

Mielőtt szolgálatába fogadta volna az ember a barmokat, a te­herhordás embererővel, az utazás meg gyalogosan történt. A rómaiak barmokig sülyesztett rabszolgáikat alkalmazták a teherhordásra. Ezek a szorosan összecsomagolt terheket vállukra fektetett boton emelték. E botot aerumnulá-nak, vagy közönségesebben furcá-nak, furcillá-nak­ nevezték. E furca a verekedéseknél kitűnő szolgálatot tett, elannyira, hogy közmondássá lett: furca expellere: ebrúdon vetni ki valakit. 3 4 Ha az összecsomagolt terhet nem boton, hanem kézben vagy vállon vitték, ferculum névvel illették, így nevezték a lakomákhoz kézben vitt ételeket, a körmeneteknél ölben emelt istenszobrokat, a triumphusi hadi zsákmányt, a hamvasztandó tetemet s az elégetéshez szükséges egyéb holmikat.­ Hogy egyszerre többet és gyorsabban lehessen szállítani, utóbb állaterőt alkalmaztak a teherhordásra. A teherhordó barmok neve: animalia vagy iumenta, s főként dor suaria.­ A szállítandó holmit két oldalt lecsüngő állatvetőben (clitella, stratum) osztották el arányosan. E módon — mely máig sem ment ki divatból — csak a szamarakat s öszvéreket terhelték, ezeket épen ezért clitellarii néven emlegették ; e névvel illették aztán tréfásan vagy részvétből a teherhordó szolgá­kat is, kiknek becsületes nevök különben geruli vagy baiuli volt.­ A terhelt barmok hajtója agaso (ritkán agitator) nevet viselt. Minthogy ökörre clitellát soha sem tettek, ha valaki tehetségének meg nem fe­lelő hivatalt viselt: clitellae — mondák gúnyosan — bovi sunt impo­sitae,6 vagy pedig: bos clitellas (portat).7 a magyar szelidebben haj­dút és harangöntést emleget ilyenkor. Hosszú idő folyt le, míg rájöttek a rómaiak, hogy kocsikon is lehet utazni és sokkal többet s kényelmesebben lehet szállítani, mint barmokon. Idegenektől tanúit közlekedő s teherszállító eszközeiket vehiculum vagy vectabulum átalános elnevezés alá foglalták. Többször találgatják a jótevő feltalálót, ki az emberiséget a kocsikkal boldogít 1. Aerumnulas Plautus (Casin. II.) refert furcillas, quibus religatas sarcinas viatores gerebant : quarum usum quia C. Marius retulit, muli Mariani postea appella­buntur (sc. milites). Festus. 2 Naturam expellas furca, tamen usque recurret. Hör. Ep. I. 10. 24. 3. Lexicon Jac. Facciolati, Lips, et Lond. 1839. Tom. II p. 279. 4. a dorso, — tota posterior pars corporis, quod ea devexa sit deorsum. Fest. 5. Ego homines habeo clitellarios : magni sunt oneris, quidquid imponas, vehunt. Plaut. Most. Ill 2. 94. 6. Epist. ad. Attic. V. lé. 7. Non nostrum — inquit — onus: bos clitellas. Quint. 5. 11.

Next