Technika, 1966 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
SZILÁRD TEST KAPCSOLÓKÖR Az angol Marcomi-gyár teljesen új megoldású félvezető elemekkel működő, nagy sebességű kapcsolóegységeket gyárt, amelyek valamennyi típusú távíró és telexberendezésben az eddigi távíró-jelfogó közvetlenül dugaszolható pótlására alkalmasak. A teljesen tranzisztorizált kapcsolók (jelfogóik) kemény araldit műgyantába vannak ágyazva. Nincs mozgó részük, gyakorlatilag érzéketlenek a külső környezeti viszonyok iránt, nem szorulnak karbantartásra vagy utánigazításra. Valamennyi prototípus- és típusvizsgálatot sikerrel kiállták. Az új kapcsolóelemek megbízhatóságára azért nehéz egyelőre numerikus adatot adni, minthogy valószínűleg hosszabb élettartamúak lesznek, mint bármelyik berendezés, amelybe beszerelik őket Az egyik kísérleti tételt négy teljes hónapon keresztül, ma-pi 24 órán át vizsgálták — egyetlen meghibásodás nélkül. Az első hat hét folyamán 440 millió egymás utáni kapcsolást végeztek, és csak ezután tértek át valamivel lassúbb kísérleti üzemre. Az F—3071 típusú kapcsoló három különféle változatban kapható. Nagysága csupán a szabványos jelfogóházak méretétől függ. Ezáltal a kapcsolókörök meglevő berendezésekben is közvetlenül felhasználhatók. Az egységeket nyomtatott áramkörökbe be lehet szerelni, de minden olyan alkalmazásra is megfelelők, ahol közvetlen bekötés nem használható. A kapcsoló tulajdonképpen egyenáramú erősítő, amely ±3... 30 V-os bemenő jelet vesz, és ezt a maximum 100 mA-es, ±80 V-os kimenő jellé alakítja. A kapcsoló akár pozitív, akár negatív kimenőjelet adhat, akár pedig oldalstabil elemként használható, amelynek kimenete azonos feszültségen marad a bemenő feszültség eltávolítása ellenére is. A kapcsoló torzításmentesen 1000 baud sebességiig működik, ez 1000 kapcsolás/másodperc sebességnek felel meg. Mivel a telexgép 50 baud sebességgel percenként 66 szót nyomtat ki, az új kapcsolókkal akár 1320 szó/perc sebességig fel lehet menni, ami a jelelegi szabványos sebességnél sokszorta nagyobb. Így az elkövetkező évtized telextechnikájának minden tökéletesedése ellenére sem avulnak el ezek az új kapcsolóelemek. Az új típusú Marconi F—3071 kapcsoló kiöntése műgyantáival. Az abszolút nulla fok közelében Harkovban most fejeződött be az Ukrán Tudományos Akadémia Alacsony Hőmérsékletű Fizikai-Műszaki Intézetének építése. Az intézetet Borisz Berkin professzor vezeti. Az utóbbi évek folyamán a legmélyebb hőmérsékletek fizikájának és az ebből fakadó technikai alkalmazásoknak a jelentősége állandóan növekedett. Tulajdonképpen az abszolút zérus fok közelébe való mélyhűtés az anyag tulajdonságainak vizsgálatában is korlátlan lehetőségeket tár fel. A kristályos anyagok a legalacsonyabb hőmérsékleteken szupravezetővé válnak, teljesen elveszítik ellenállásukat. A szupravezetés gyakorlati alkalmazásai az utóbbi években a rádiótechnika, az elektronika, az elektrotechnika sok területén megtalálhatók. Különösen érdekesnek tartják az ún. Josephson-féle effektust. A két szupravezető fém közé helyezett szigetelő réteg bizonyos viszonyok között ugyanis — az ún. alagúthatás következtében — teljesen elveszítheti ellenállását, így ez a különleges eszköz miniatűr nagyfrekvenciás generátorrá válik. Az effektust az ukrán tudósok különösen részletesen kívánják tanulmányozni, és a többi között a mágneses térerőtől és a hőmérséklettől való függését kívánják jobban megállapítani. Amikor az alagút hatású átmeneti rétegen áram halad át, maga a záróréteg elektromágneses hullámokat sugároz. Ennek az újszerű oszcillátornak sokféle gyakorlati alkalmazása is lehet. Az intézet a folyékony hélium tulajdonságait kívánja még tovább vizsgálni, minthogy ez a különleges anyag közönséges nyomáson az abszolút zérus fokon is cseppfolyós marad. Ugyancsak sikerült a hélium két izotópját (He—3 és He—1) cseppfolyós állapotban előállítani. Az ilyen speciálisan alacsony hőmérsékletű rektifikálás a kriogén hőmérsékletek technológiája szempontjából is sokat ígér. Az ún. második hangsebesség jelensége után a cseppfolyós héliumban újabb hasonló jelenségeket figyeltek meg. A He—3 esetében már az ún. negyedik hangsebességnél tartanak. A különféle fének és félvezetők elektronvezetési tulajdonságait is tanulmányozzák. A különböző fémek villamos vezetőképessége, hővezetése, mágneses és egyéb tulajdonságai közötti különbségek különösen erősen előtűnnek az igen alacsony hőmérsékleten vizsgált tiszta anyagokban, minthogy itt a kristályrács rezgéseinek torzító hatása minimális. Az elektronok szabad úthossza két ütközés között sokkal hosszabb, és a szilárd testek számos tulajdonságait itt az elektronok száma, energiája, impulzusa és tömege határozza meg Az elektronok tulajdonságainak ismeretében a fémek és a félvezetők számos tulajdonságát előre meg lehet mondani. A fémek nagy matematikai apparátussal kidolgozott elektronelmélete tehát itt, az alacsony hőmérsékletű kísérletek eredményeinek felhasználásával, sokkal pontosabb, s gyakorlati céloknak is jobban megfelelő alakot ölt. Az elektronok tulajdonságainak kísérleti vizsgálatára felhasználják a többi között a mágneses térben végzett ultrahang-vizsgálatokat, a ciklotron-rezonanciát, a paramágneses és a kombinált rezonanciát. E kísérletek fontosságára rámutat az is, hogy a szilárd testek elektronvezető tulajdonságainak és általában atomjaik elektronszerkezetének részletes elemzése nélkül a lézerek és a mézerek megalkotása sem lett volna lehetséges. Sokat ígérő vizsgálati ág a kristályok ferromágnességének és anti-ferromágnességének vizsgálata alacsony hőmérsékleten. A vizsgálatokhoz optikai módszerek használhatók fel, mivel az antiferromágneses állapotba átmenő kristály spektruma megváltozik. A lézerek szempontjából ez a tény is fontos. Végül a kísérletek az általános technológiai szempontból is fontos téren vezethet nek eredményre: tisztázni lehet a fémek rendkívül nagy elméleti szilárdsága és jóval kisebb gyakorlati szakítószilárdsága közötti különbség okát. A diszlokációk és más rácshibák terjedési törvényszerűségeinek megismerése nagy mértékben hozzásegítene a nagyobb szilárdságú, jobb szerkezeti anyagok gyártásához. Berkin professzor intézete ezenkívül még különös részletességgel vizsgálja a Mössbauer-effektust, amely a magfizika és a szilárd testek fizikája között az összekötő híd szerepét tölti be. Különösen a ferroelektromos anyagokban (pl. a báriumtitanátban) tanulmányozzák az utóbb említett jelenséget. Az új intézet körül kis tudományos városka épült. A munka teljes erővel megindult és várhatjuk, hogy csakhamar néhány érdekes elméleti és gyakorlati eredményről számolnak be. Sokoldalú onjáró daru gyártását kezdte meg a VEB Weimar-Werk. A T 174 típusjelű önjáró daru használható baggerként, építőipari gépként és univerzális rakodógépként. Az alapgép alvázból (kerekes futóművel) és kocsiszekrényből, vakuntiu a v.omnmotw ~ ból áll. A karhoz csatlakoztathatók a különféle munkaeszközök. A gép emelőhoroggal felszerelve daruként mintegy másfél tonnát, sokfogú emelővel 0,2—3,3 köbméter terhet, míg markolókanállal 0,6 köbmétert stb. tud emelni. A villával, horoggal vagy más munkaeszközzel felszerelt rakodókat hidraulikus működtetésű, míg a jármű szekrényét mechanikai hajtómű forgatja körbe az alvázon. 4 r ECH NK A 1966. január y JIFA JTA nyomatékváltó A hidrodinamikai nyomatékváltók egyik legnagyobb hátránya, hogy hatásfokuk az áttétel növekedésével csak egy darabig javul, azután — közeledve az 1:1 áttételhez — rohamosan romlik. Emiatt a nyomatékváltót csak gyorsításra lehet gazdaságosan felhasználni, az utazósebesség elérése után célszerű kiiktatni. Erre már régóta többféle módszer ismeretes. Így pl. legelőször (az lin. Trilok nyomatékváltónál) a vezetőkereket szabadonfutón keresztül erősítették a házhoz, így biztosították, hogy a nyomatékváltó meghatározott áttétel elérése után automatikusan tengelykapcsoló-üzemre térjen át. Ebben az intervallumban ugyanis a hidraulikus tengelykapcsoló hatásfoka már kedvezőbb, mint a nyomatékváltóé. A hatásfok szempontjából még jobb, ha a gyorsítás befejezése után valamilyen mechanikai szerkezettel összekötik a szivattyút és a turbinatengelyt, mert így a hidraulikus veszteségek teljesen kiküszöbölhetők. A nyomatékváltó „rövidrezárásához” általában kettős működésű egytárcsás súrlódó tengelykapcsolót alkalmaztak. Az újfajta nyomatékváltó vázlata. Sz = szivattyú; T = turbina; V = vezetőkerék, amely azonban még a normális mechanikai főtengelykapcsolónál is valamivel bonyolultabb, ezért meglehetősen drága szerkezet. Ezen a hátrányon igyekszik segíteni az egyik legújabb amerikai szabadalom (NO. 3 126 079), amikor a nyomatékváltó belsejébe több lamellás tengelykapcsolót javasol építeni. Mint az ábrán látható, a szivattyú, ill. a turbinakerék vezető gyűrűjébe vannak a lamellák beépítve. A szivattyúkerékben van a dugattyú, ami a lamellákat szükség esetén öszszeszorítja. A dugattyú alá csatornán keresztül jut be az olaj. A csatorna a forgó szivattyúkerékből az álló Vezetőkerék-tengelybe gyűrűs tömítéssel van átvezetve. A rajzon látható kivitelnél a vezetőlapátok mereven vannak felerősítve, ezért a nyomatékváltó rövidrezárásakor a folyadékot ki kell szivattyúzni, ellenkező esetben az álló vezetőkerék erős fékhatást fejtene ki. Egyszerűbb megoldást nyújtana a szabadonfutó alkalmazása, mert akkor a folyadék mindig bentmaradhatna. A nyomatékváltó rövidrezárása után mindhárom munkakerék, valamint az egész folyadékmennyiség együtt forogna, s a lendítőkerék tömegéhez hozzáadódna. A szerkezet további előnye, hogy nem igényel külön helyet, ami egyáltalán nem volt elmondható az eddig használt kettős működésű tengelykapcsolókról. Krómozás galván-fürdő nélkül A különféle fémtárgyak és alkatrészek felületére általában galvánozással — a tárgyak galván-fürdőbe helyezésével — viszik fel a védőréteget, a krómot, a nikkelt stb. A galvánbevonatok ismeretes technológiája a gyártó üzemek igényeit tökéletesen kielégíti, a javításnál, a felújításnál azonban problémát okoz, mert az alkatrészeket — pl. az autó lökhárítóit s egyéb krómozott alkatrészeit, a háztartásban a vízcsapokat stb. — le kell szerelni, majd a művelet elvégzése után visszaszerelni. A felületet védő különféle fémrétegek pótlásának, javításának e problémáját szellemesen és egyszerűen oldja meg a Galvamet kézi galvanizáló. E kézi galvanizáló, amely formájában a hajszárítóhoz hasonlít, az elektrolízis elvén működik. Áramforrása két 4,5 voltos lapos elem, illetve egy 6 vagy 1,2 voltos akkumulátor. A készülékkel elsődleges galvánozás, valamint a bevonatok pótlása, javítása egyaránt elvégezhető. A felhordható bevonóanyag: arany, ezüst, nikkel, ón, horgany, réz, sárgaréz, kadmium és króm. A tárgyat gondosan meg kell tisztítani és bécsi mésszel zsírtalanítani kell. Célszerű az alapfelületet fényesre polírozni. A galvánozó sóoldatot, vagyis az elektrolizálandó sót szivacs viszi fel a fémfelületre. A sokoldalú készülék csupán alumínium és rozsdamentes acél bevonására nem használható. . A nyugati országokban a bankok és egyéb pénzkitfizető helyek pénztárosai, valamint ataxisofőrök elleni támadások nagyon megszaporodtak. Ily támadások ellen a pénztárost és a pénzfelvevőt átlátszó, golyóálló fallal kell védeni. Ékszerészek kirakatait, múzeumok vitrinjeit is védeni kell a betörőktől. Ugyancsak nagy szilárdságú üvegre van szükség a repülőgépek, a hullámverésektől veszélyeztetett hajóablakok, a szélcsatornák és a nagyméretű akváriumok üvegei részére is. Katonai célokra is szükség van olyan üvegre, amely átlátszóságán kívül golyóálló. Ilyen célokra azok az üvegtáblák alkalmasak, amelyeket több táblából rugalmas ragasztóanyaggal kötnek össze. Ezeket az üvegeket általában páncélüvegnek nevezik. Használatos a biztonsági üveg elnevezés is, ha a 1. ábra: Golyó- is ütésálló páncélüveg keresztmetszet© tábla összvastagsága 25 mmnél kevesebb. A páncélüveg ütés vagy betörés okozta törésénél a főszerepet a ragasztó közréteg játssza. Kísérleteket végeztek ingakalapáccsal a közréteg nélküli és a közréteges üvegek törési viszonyainak megállapítására, és azt találták, hogy azonos vastagság esetén a közréteges üveg sok, néha száz ütést bár ki törés vagy sérülés nélkül. A belövési oldalon az első ragasztóréteget a többinél vastagabban helyezik el, ami az üveg szilárdságát növeli. A páncélüveg szilárdságát a betörők jól ismerik és tudják, hogy ha azt téglával hajigálják, nem az üveg, hanem a tégla törik darabokká. Azok a kísérletek, amelyeket annak megfigyelésére végeztek, hogy miképpen hatol et a pisztolygolyó a páncélüvegen, arra az eredményre vezettek, hogy a páncélüveg a lövés következtében rendszerint nem a golyó által érintett, hanem az azzal ellenkező oldalon pattogzik ki. A kipattogzott szilánk az üveg szilárdságát nagymértékben csökkenti. Ezt a káros jelenséget oly módon lehet megakadályozni, hogy a golyó ütközési oldalával szembeni oldalon az üveghez egy vagy két réteg fedőüveget ragasztanak, amelyeknek vastagsága aránylag kicsiny. Ugyancsak egy vagy két fedőüveget ragasztanak a golyó érintkezési oldalára. Egy 6 mim vastag páncélüveg keresztmetszetét vázlatosan az 1. ábra szemlélteti. Ugyancsak kísérletekkel állapították meg, hogy a páncélüveg golyóállósága nagyobb, ha a fedőüveglemezek nem szilikátüvegből, hanem plexiüvegből készülek. Ilyen szerkezetű páncélüvegben a golyó behatolási mélységét felére lehet csökkenteni. Ha pénztárt védenek páncélüveggel, akkor gondoskodni kell arról, hogy a pénztáros és a pénzfelvevő egymással beszélni tudjon. A páncélüvegen szabadon hagyott nyílás, még ha az időnként el is fedhető, nem alkalmas, mert be-* lövésbre ad alkalmat. Ezért két páncélüveget helyeznek el úgy, hogy egymás széleit fedjék, de közöttük hézag maradjon, vagy két páncél üvegtáblát hézag kihagyásával üvegeznek és a hézagot keskeny pámcélüveggel takarják el. A hézagokon a hang akadálytalanul hatol át (2. ábra). Korszerűbb az a megoldás, amely szerint mikrofon vagy hangszóró köti öszsze a páncélüveggelteljesen elválasztott két teret. A pénz kölcsönös átnyújtására tolóvagy forgó tányérok alkalmasak. Taxikban a sofőr és az utas között a páncélüveg vastagsága 20 mm. Ez a vastagság ebben az esetben elegendő, mert a fegyvergolyó maximális átütéséhez bizonyos távolság szükséges. A 20 mm-es páncélüveg pisztolylövéstől 1 m távolságról sem szenved sérülést. Ékszerészüzletek, múzeumi vitrinek üvegezésénél ütés elleni védelemre olyan páncélüveg alkalmas, amelynek vastagsága 16 és 24 mm között váltakozik. Ugyanilyen vastagságú üveget használnak fogdák és elmegyógyintézetek ablakainak védelmére is. Miután ezeket a védőüvegeket nem golyólövéssel, hanem súlyos eszközökkel (baltával, lapáttal) mégis át lehet törni, ragasztórétegükbe 30 mm távolságban fémhuzalokat helyeznek el, amelyeket áramkörbe kapcsolnak. Ha az áttört üveg valamelyik fémszála elszakad, egy reléáramkör megszakad és riasztócsengőt szólaltat meg. A repülőgépablakok páncélüvegezését nemcsak ütés, hanem fagy ellen is meg kell védeni. Ezért a páncélüveg mind külső, mind belső felületét elektromos fűtőhuzalokkal szerelik fel. A külső felület természetesen erősebb fűtést követel (kb. 1 watt elektromos energiát cm2-enként). A belső felület fűtésére 0,1 watt/cm2 energia elegendő. Miután a szokásos 3—4 mm. vastag külső fedőlemez a felhevülés következtében elrepedne, azt 1,4 mm vastag ablaküveggel helyettesítik, amit hőlökési ellenállásának növelése céljából edzenek. A külső ragasztókéteg hőmérséklete nem lehet 50 C°nál több. A katonai repülőgépek célzókészülékeit eleinte a páncélüveg elé helyezték, hogy az üveg fénytörő hatását és ennek következtében a célzás pontatlanságát kiküszöböljék. Pontosabb célzás érhető el azonban, ha a célzókészülék az üveg mögé helyezhető. A páncélüveg ebben az esetben azonban különleges szerkezetű. Az egyes üvegtáblákat ui. plánparallelre csiszolják, hogy ne jelentkezzenek optikai hibák. Különlegesen összeállított páncélüvegeket alkalmaznak katonai páncélkocsik golyóálló üvegezésére. Az egyes üvegtáblái tükörüvegből készülnek, amelyeket ferdén csiszolva prizmákká alakítanak. A páncélüveget ilyen prizmákból állítják össze. A fény a felső tükörre esik, majd megtörve az alsó tükörre és arról a belső térbe, a megfigyelő szeméhez kerül, aki belövés elleni védett helyen ül. Páncélüvegre azonban abban az esetben is szükség van, ha azt nem ütés vagy lövés. 3. ábra: Nyomásálló páncélüveg hanem nagy statikai nyomás ért A hajózásban, a hullámverés ellen elegendő a szokásos vastagságú táblaüveget edzett állapotban használni; aerodinamikai nyomáskamrát, szélcsatornát azonban már páncélüveggel kell ablakozni. A nyomásra igénybe vett páncélüveg összeállítása eltér a golyóállóüvegétől. A vastag táblákat ebben az esetben kívül és belül helyezik el és középre kerül a vékonyabb tábla. Metszetét a 3. ábrán látjuk. A nyomásra igénybe vett páncélüveg keretbe helyezése igen kényes, mert a helytelen beépítés törést okozhat A gumikeret erre nem alkalmas. Műanyaok itt is csak akkor megfelelő, ha külön erre a célra készül, és kétféle komponensű, az egyik hőre keményedő, a másik lágyuló. A hőre keményedő kitt az üveg tökéletes felfekvését biztosítja, a képlékeny kitt pedig a lég-, illetve a víznyomásnak áll ellen. Ily módon keretezett páncélüveget használnak nagyméretű akváriumok és tengeralattjárók üvegezésére. A páncélüveg 7. ábra: Védett beszélőnyílás. Balra: egymást fedő üvegtáblákkal, jobbra: a nyílás elé helyezett páncélüveggel KŐZETEK EMLÍTÉSE elektromágneses hullámokkal A Szovjet Bányászati Intézet munkatársai kőzetek roncsolására elvileg új, nagyhatású elektrofizikai eljárást dolgoztak ki, és ezt a gyakorlatban sikerrel ki is próbálták. . Az utólagos robbantások az aknákban nem tartoznak a ritkaságok közé. Egy műszakban a robbantások után a helyszínen általában még több nagy érctömböt kell külön szétroncsolni. A robbantófuratok elkészítése, a töltények behelyezése és a szellőztetés átlagban két-három órát vesz igénybe. Ez idő alatt áll a rakodóberendezés, a szállítóberendezés stb. Ráadásul az érc utólagos aprítása mindig igen munkaigényes, s gyakoriak a balesetek is. Ilyenkor terjednek szét az aknában a finom kőzetszilánkok, a kvarctartalmú kőzetpor és a gázszerű robbanófelhők. Ezeknek a gondoknak a megszüntetése végett dolgozták ki a kőzetek szétroncsolására e nagyhatású és veszélytelen eljárást. Az új eljárással az olenogorszki vasércelőkészítő kombinát legkeményebb vastartalmú kvarcitjait és a kurszki bányavidék Gubkin aknájában kitermelt nagy tömböket könnyen aprították. A szakemberek robbanóanyagok helyett nagyfrekvenciás áramokat alkalmaztak. Eleinte a sorozatgyártású LGP3—60 típusú nagyfrekvenciás generátorral kísérleteztek, amely acél olvasztására és edzésére szolgál. A generátorhoz indukciós tekercset csatlakoztattak, amelyet a mágnesvasérc felett helyeztek el. Néhány száz kHz frekvenciájú 1000 A-es áram hatására az érc belseje a gyakori átmágnesezés és az örvényáramok következtében felhevült és a hőmérsékleti feszültség a tömör darabot a berendezés bekapcsolása után egy-két perccel több kisebb darabra feszítette szét. Bár az indukciós aprítási eljárás a robbantási eljárásnál többszörösen termelékenyebb és olcsóbb, alkalmazásáról le kellett mondani, mert a gyenge mágneses tulajdonságokkal rendelkező kőzetekhez nem volt felhasználható. 1962-ben a Gubkin-aknában egy másik aprítási eljárással kezdtek kísérletezni, amelynek alapja a nagyfrekvenciás elektródok közvetlen csatlakozása a kőzethez. Az eljáráshoz az új LPR—40 típusú generátorberendezést fejlesztették ki. Teljesítménye 40—50 kW, 200—260 kHz mellett. A munkafolyamatot a gépész hordozható vezérlőasztalról irányítja. A kőzethez csatlakozó készülék fogó alakú, és az elektródokat a tömör kőzethez szorítja. A nagy érctömböket a kitermelés helyéről szitarostélyra vezetik. A gépész a fogót ráhelyezi a tömbre és bekapcsolja az áramot. Az áramvezető elektród alatt úgyszólván azonnal 1—2 cm átmérőjű tölcsér keletkezik. Az elekródokon a feszültség kezdetben 2000—3000 V, néhány másodperccel későbben azonban, amikor az ércben már vezető csatorna keletkezik, 300—500 V-ra esik vissza, az áramerősség viszont nyolc-tízszeresére nő. Ebben a pillanatban az áramvezető csatornában kisülésre kerül sor, és a kőzetben repedések keletkeznek. Az eljárással tíz tonna súlyú érctömböket a generátor bekapcsolásától számított 2—3 perc alatt lehet szétdarabolni. A nagy tömb azonban nem esik széjjel azonnal kis darabokra, hanem a végleges roncsolást vibrátor segítségével kell elvégezni. Kvarcitok egy elektróddal történő szétroncsolására végeztek kísérleteket, úgy hogy az egyik elektródot földelték. Az új eljárással, amelynek termelékenysége a robbantás termelékenységének kétszerese, felszíni jövesztés esetén 1 köbméter érc összezúzásának költségeit 95-ről 41 kopejkára lehet csökkenteni. E számításnál a berendezések robbantások alatti állásidejéből adódó veszteségeket és a balesetveszély megszűnését még nem is vették figyelembe. A nagy frekvenciájú eljárás bevezetése az utóaprításnál a Szovjetunió 15 legnagyobb bányájában a munkatermelékenység növelésével máris évente kéthárom millió tonna többlettermelést eredményezett. A Juzsnij kombinátban ércfeldolgozó vastartalmú A mágneses anyagok darabolására az indukciós generátorhoz csatlakoztatott tekercs szolgál. A dielektromos, nem mágneses érctömbre csavaros fogóval helyezik fel a „robbantó’ elektródokat. Négyszínnyomó ofszet rotációs gép A nyomdaiparban újdonságnak számít a lipcsei nyomdagépgyár Ultraset 72 típusú új rotációs ofszetnyomógépe. A gépen négy színben lehet újságokat, folyóiratokat, magazinokat, tankönyveket stb. nyomni. A gép teljesítménye 20 000 hengerfordulat/óra, 20 000 hajtogatás gyűjtéssel és 40 000 hajtogatás gyűjtés nélkül. A papírszélesség max. 720 mm. A hengerkerület 1012 mm. A nagy gép előnye a jó kezelhetőség, a rendkívül egyszerű irányítás, a csekély karbantartási igény, s a nagy effectív teljesítmény. További előnyt jelentenek a lépcsőzött felhordóhengerek, valamint az újszerű szín- és nyomómű. A nyomóaggregát típusának kidolgozásánál a gumi-gumi elvet követték. Minden nyomómű egyidejűleg nyomja a papír szép- és hátnyomatát egy színben. A kívánságnak megfelelően — aszerint, hogy a nyomdatermék hány színben, és példányszámban készült, a gép megfelelő nyomóegységeibe akár 4 úton vezethető a papír.