Czoch Gábor - Fedinec Csilla (szerk.): Az emlékezet konstrukciói. Példák a 19-20. századi magyar és közép-európai történelemből (Budapest, 2006)
Elmélet, historiográfia, fogalmak
Az emlékezet terhe. Lehetőségből kötelesség, megismerésből elismerés? K. Horváth Zsolt 1966-ban Hayden White a History and Theory hasábjain közzétett egy esszét A történelem terhe címmel. Ebben az írásban ez az ismeretlen santa cruzi irodalmár amellett tört lándzsát, hogy a történeti diszciplína, amennyiben nem tudja a kor elvárásaihoz igazítani mondandóját, elöregedik, elveszti érdekességét a nagyobb értelmiségi közönség előtt. írása javarészt provokatív szellemű volt, de Hedda Gabler, Meursault és még egy sereg szépprózai példa segítségével arra a tényre mutatott rá: a strukturalizmus korának értelmiségije - melynek talán Sartre Andorának főhőse, Antoine Roquentin szaktörténész lehetne az ideáltípusa maga - sem érdeklődik a 19. századi koncepciók szerint íródó történelem fogalma iránt. Ahogy ugyanebben az időszakban Jean-Luc Godard-t, Francois Truffaut-t és társait nem érdekelte a „papa mozija", éppúgy közönyt mutatott e „tudni nem érdemes dolgok tudománya" iránt a kor fiatal, ideáltipikusan baloldali, tehát szemét a jövőre szegező entellektüelje. Talán nem is kifejező a „nem érdekelte" megfogalmazás, több volt ez érdektelenségnél; egyszerűen megvetette a múltat, de legfőképpen azt a nyelvet, amelyen a múlt a történész által megszólalt. Még mindig 1966-ban, Pierre Nora A „történelem terhe" az Egyesült Államokban címmel hosszú elemzést tett közzé egykori mestere, Pierre Renouvin tiszteletére sajtó alá rendezett kötetben. Az úttörő szellemű historiográfiai elemzésben a Gallimard kiadó ismeretlen szerkesztője azt a kérdést feszegette, hogyan alakult ki és formálódott a historiográfiai tudat a 19. század folyamán az Egyesült Államokban, egy olyan országban, ahol - legalábbis a klasszikus modernitásban megszülető európai történelem-fogalomhoz képest - nem létezett a történelem, mert nem volt múlt. Persze ettől, mondja Nora, nagyon is volt történelem és historiográfiai tudat, dacára annak, hogy tényleg nem volt múlt a szóeredet' értelmében. Indító tézise szerint alapvető különbség áll fenn azon nemzetek között, amelyek emlékeznek kezdeteikre és azok között, amelyek nem. E tény az utóbbi esetben a megosztottságot, míg az előbbi esetben az összetartozást erősíti. Míg szinte valamennyi európai kultúrában, nemzetfelfogásban, önmeghatározásban a kezdetek, vagyis az 'eredet' fogalma jelenti a kohéziót teremtő bit