Temesvári Új Szó, 1990. október-december (2. évfolyam, 202-264. szám)
1990-10-02 / 202. szám
Temesvári 11. 202. KEDD, 1990. OKTÓBER 2. 4 oldal, ára 1lel ALAPÍTVA 1944-BEN BÁNSÁGI DEMOKRATIKUS NAPILAP Főiskolai évnyitó sűrűsödő gondokkal Isten nemcsak most, hanem a szesszióban is veletek lesz! (Rácz F. Kornél felvétele) Egyetemi gyülekeztek tegnap reggel a város felsőoktatási intézményei környékén, többé-kevésbé ünneplőbe öltözve Ruházatuk ünnepélyessége alapján viszonylag könynyű volt az évek szerinti besorolás. A még frissen nyikorgó cipők láttán jutott eszembe a már hosszú évek óta ilyenkor, ősszel különösen népszerűtlen, de a kényszer miatt majdnem egyeduralkodó gumicsizmadivat. Nem akarok ünneprontó lenni, de tízért óvatosságra inteném azokat, akik hajlamosak lennének most a sáros napokra emlékeztető lábbelit messze hajítani, ki tudja mikor vehetik még hasznát. Bízzunk azért abban, hogy ezentúl nem kell ismét parancsra felhúzni a — máskülönben hiányoknek számító — gumicsizmát Elegendő feladat a tanulás is. Jut eszembe: néhány napja fiatal mérnök barátomat kérdeztem, mivel töltötte az elmúlt két évet Városunk egyik neves vállalatánál dolgozik , amelyet azért nem nevezek meg, mert bizony polgárok barátom esete nem válik dicséretére munkaadójának. Talán csak annyit mondanak, hogy főleg elemeket gyártanak. Nos a fiatal mérnököt, két évvel ezelőtt egy gép tervezésével bízták meg. Igényes, szép feladatot kapott, amelyet tőle telhető alapossággal végzett Munkája során— mint elmesélte —, gyakran kellett tapasztalnia az egyetem nyújtotta felkészültség hiányosságait Az objektív és szubjektív nehézségek ellenére, ez év januárjában elkészült a tervekkel, és augusztusra a gép is működőképes állapotban, próbaüzemre készen állt a csarnokban. És áll azóta is, mert kiderül, hogy már nincs rá szükség A most induló egyetemi év első napján kívánom minden leendő szakembernek, ne jusson hasonló sorsra. Legyen értelme a tanulásnak, legyen értelme a munkának Mert igencsak rászorul ez az ország a szakértelemre. Minden szinten, kiben Dénes CSERNOBIL EGYENLŐ 90 HIROSIMÁVAL A Belorusz Szovjet Köztársaság legfelsőbb Tanácsának elnöke szerint a csernobili nukleáris katasztrófa után történt rádióaktív szennyeződés 90-szer nagyobb volt, mint Hiroshimában az atombomba ledobása után, 1945- ben. A miniszterelnök a Gyermekek Csúcskonferenciáján vasárnap az ENSZ-ben elhangzott beszédében rámutatott arra, hogy a lakosság egyötöde, köztük 800 ezer gyermek szennyezett vidéken él. A Belorusz Köztársaság legsürgősebb feladatai között szerepel, az emberek, elsősorban a gyermekek egészségének megóvása — mondotta. A temesvári per Felhívással kezdem: hallgassák a temesvári tárgyalást! A jelenleg szereplő tanúk (a hősök hozzátartozói, a sebesültek) vallomásai más megvilágosításba helyezik a történteket. Érdemes és illő meghallgatni őket. Constantin Gîrjoabă 24 éves áldozat családja, (anyja, apja, felesége) fájdalmas kérdésekkel küszködik: a fiút december 17- én lőtték meg az Opera téren. A kórházba szállították. Ignat doktor műtötte és 18-án megnyugtatta feleségét, hogy a sebesült állapota javul. Két nappal később megtudták, hogy Doru, ahogyan szólították, meghalt és holtteste eltűnt December 19-én azonban egy másik sebesült látta: még élt. Akkor hogyan halt meg 17-én, ahogyan a Dressier doktor jegyzi a nyilvántartásban? Más nem egybehangzó részletek is vannak a kiutalt halotti dokumentumokban: az egyikben boncolási lelet alapján állapították meg a halálát, a másikon pedig csak külső vizsgálat szerepel. Mikor halt meg a fiú, hová tűnt a holtteste, ki tud róla? — kérdezik kétségbeesetten a családtagok. Maria Belehúz, 72 éves aszszony, elcsoszogott az Ifjúsági Házig, hogy elsírja a bánatát, az unokáját, Ioan Belehuzt, meglőtték, és holttestét eltűntették a Megyei Kórházból, ahonnan előkerültek mégis a személyazonossági iratai. Miért vitték el? Újabb kérdések teszik próbára az ember érzelmeit. Briliánsa Artuanca Tőkés László erdélyi református püspököt Nobel-békedíjra jelölték A svájci evangélikus egyházszövetség Tőkés Lászlót és gyülekezetét a Ceausescu-rendszerrel szemben tanúsított bátor, békés ellenállásának elismeréséül javasolta erre a jelentős kitüntetésre. A közúti balesetben súlyos sérüléseket szenvedett püspök minden megnyilatkozásában a krisztusi elveket hirdeti. (Megjelent a Hitéle t. Újvidéken megjelenő katolikus folyóirat szeptemberi számában.) ■■■■■■«■•■■■S3 Hányán Az elmúlt hetekben a nemzetközi sajtóban megdöbbentő számadatok jelentek meg a Romániából végleg távozottakról Egyes hírügynökségek arról tájékoztattak, hogy az elmúlt év decembere óta mintegy 800 ezer román állampolgár távozott külföldre Ez egyrészt örvendetes (nem a szám) jelenség, hiszen nyilvánvalóvá teszi annak az emberi jognak a gyakorlását, amely biztosítja az állampolgárok szabad mozgását, külföldi letelepedését. Másrészt azonban a szám nagysága valóban megdöbbentő, hiszen egy győztes népi forradalom utáni időszakban, amikor számos óhaj beteljesülésének reménye éledt újra, nem a futás, a menekülés kellene jellemezze a lakosságot. Ellenkezőleg , az országot az elmúlt évtizedekben elhagyni kényszerültek visszatérése. S mit szól mindehhez az ország új vezetése, kormánya? Elsősorban és mindenekelőtt, tagadja a fent említetett nagyságrendű kivándorlást. A kormány szóvivője, a minap arról tájékoztatta a sajtó munkatársait — egy kérdésre válaszolva —, hogy a 800 ezernek a valóságban csupán egy hetede hagyta el bizonyítottan végleg az or-szágot. A kivándorlók nagy száma — mondta — rosszakaratúan felfújt. A kormánytájékoztató tehet valós — de nem valószínű. A külföldi hírügynökségek tájékoztatója is lehet rosszakaratú és felfújt — de ez sem valószínű. Az viszont nagyon is valós, hogy van kivándorlás, menekülés a demokratikus és szabad Romániából, méghozzá tömegméretű. De talán nem is az a fontos, hogy pontosan hányan hagyják el szülőföldjüket, hanem inkább az, hogy ezek az emberek miért választják a bizonytalant, a hontalanságot, miért hajlandók újrakezdeni az életet idegen földön, hátrahagyni mindazt amit eddigi életük során megvalósítottak. Sajnos erre a kérdésre sem az elnök, sem a kormány nem keres és nem ad — legalábbis nyilvánosan — választ. Pedig úgy véljük ez a válasz sok más, gazdasági és társadalmi kérdésre is válasz volna. Mert nem véletlen, hogy például a márciusi marosvásárhelyi etnikai összecsapásokat követően ugrásszerűen megnőtt a magyar kisebbség távozása az országból , amit különben számos szervezet, hazai kiadvány egyenesen üdvözölt, sőt más olyanokat is távozásra ösztönzött és ösztönöz, akik nemzetiségi jogokat, iskolákat, szabad nyelvhasználatot kérnek —, június után, a bányászok felszíni rendteremtését követően pedig ismét megindult a népáradat a határon túlra — ez esetben nemzetiségre való tekintet nélkül. Számos európai országban már valóságos román menekült-invázióval küzdenek a hatóságok. Csehszlovákiában, Ausztriában, az NSZK-ban ezrével várakoznak, esetenként éheznek, kéregetnek honfitársaink annak reményében, hogy egy bizonyos idő után talán mégis sikerül, hivatalosan vagvi illegálisan, új befogadó hazát találniok valamelyik földrészen. Ezeknek az embereknek nem a pontos száma a fontos, hanem az a tény, hogy ők ott vannak ahol vannak, szétszórtan a világban, kiábrándultan, önkéntes száműzetésben. Ennek a ténynek a valós értékelése, a miértekre adandó válaszok felkutatása, s az okok lehetséges megszüntetésének módja is megérne egy elemzést — természetesen nem egy olyan parlamenti bizottság részéről, amely a márciusi és júniusi eseményeket vizsgálta és jószerivel már el is felejtette, hog miért alakult! Gödörfáról mennek? Miért mennek? olvasóink figyelmébe! Új folytatásosunk KÓS KÁROLY Az ország*. pit történelmi regénye: „A művészetek közül, ősi időktől máig, kétségtelenül legnagyobb és legközvetlenebb hatású kultúraépítő tényező: a szépirodalom, illetőleg annak minden időkben, minden életkorú, kultúrszínvonalú és legnagyobb számú ember által változatlanul leginkább igényelt kategóriája: a mese (a történet, az epika)“ — írja 1963-ban kelt Ars poetica-jában Kós Károly. Nos, az 1934-ben, az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában megjelent nagyszerű történelmi regénye, AZ ORSZÁG ÉPÍTŐ a legteljesebben kielégíti a minden életkorú és kultúrszínvonalú olvasó eme meseigényét, úgy, hogy az közben megismerkedhet azzal a korral, amely az államalapításként vonult be a magyarság történelmébe. Péntektől, október 5-től folytatásokban olvashatja IHOS KÁROLY nagyszerű regényét, AZ ORSZÁGÉPÍTŐ-t a Temesvári ÚJ SZÓ-ban. Ha elmulasztotta előfizetését, a lapot megvásárolhatja az újságárudákban, az utcai árusoknál, illetve a szerkesztőség bejáratánál levő önkiszolgáló pontnál. Nagyobb igény esetén, közös megegyezéssel, vidékre is még juttathatunk példányokat. Felvilágosítás a szerkesztőségben. HELYHATÓSÁGI VÁLASZTÁSOK MAGYARORSZÁGON Az UPI amerikai hírügynökség megfogalmazása szerint, egyre több magyar csalódott a változások lassú üteme és az egyre romló gazdasági helyzet miatt és kétségeik vannak az iránt, hogy ez új pártok meg tudják oltani a problémákat. Az AFP francia hírügynökség úgy értékelte, hogy május óta a hatalmon lévő konzervatív kormánynak nem sikerült szavazásra rávenni a választókat, akik rendszeresen áremelkedéssel kénytelenek szembenézni. A Reuter azt írta, hogy sokan azzal vádolják a pártokat, hogya politikai csatározásokkal töltik idejüket, ahelyett, hogy a növekvő árakkal vennék fel a harcot A brit hírügynökség tudósítása szerint, a 27%-os infláció és a munkanélküliek 100 ezer felé közelítő száma szerte foszlotta azt a lelkesedést, melyet a többpárti demokráciára való áttérés váltott ki A magyarországi helyhatósági választások félsikerként könyvelhetők el, amelynek árnyékát már a Király Zoltán által kezdeményezett, az államelnök megválasztási módjára vonatkozó népszavazás fiaskója is előre vetített. A magyarok torkig vannak a választási cécókkal, amelyek eredményei alig enyhítik a rózsásnak egyáltalán nem mondható helyzetet. Na, de nekünk sem kell a szomszédba mennünk kárörvendeni, mert hamarosan ugyanazt az akadályt kell átugornunk, mint magyar barátainknak