Heti Új Szó, 2004. október-december (10. évfolyam, 40-53. szám)
2004-10-01 / 40. szám
HETI ÚJ SZÓ____________________________ Nemzetünk végítélete Európa forradalmai közül a magyar bukott el utoljára. A nemzeti függetlenségéért és a polgári szabadságjogokért küzdő magyarság vakmerően fegyvert ragadott, s a nagyhatalmak s az általuk felhergelt szomszédnépekkel hősiesen és váltakozó eredménnyel hadakozott több mint egy esztendőn át. Szabadságharcot, függetlenségi háborút egyedül csak a magyarság vívott a 19. század derekán. A honvédseregek önfeláldozása, elszántsága és rátermettsége a csaták, a véres ütközetek sorában vitte jelemre a nemzeti lobogót. A szorongatott Ausztria a cári Oroszország hadseregét hívta segítségül. Görgey Artúr tábornok Világosnál az oroszok előtt kényszerült letenni a fegyvert. Európa a Szent Szövetségbe tömörült nagyhatalmai kíméletlenül vérbe fojtották a magyarság szabadságharcát. Egyetlen állam sem sietett a magyar nép segítségére, egyetlen ország sem tiltakozott a magyarságra mért gyalázatos és végzetes csapások miatt. Utóbb sem gondolt senki sem arra, hogy kárpótlás, erkölcsi jóvátétel illetné meg a töménytelen méltánytalanságért azt a népet, amely történelme során a kereszténység védőbástyája volt, amely mindenkor a kivívott szabadságjogok konok és elszánt vérmezőjének bizonyult. A koruk európai nagyhatalmainak ítéletét Palmerson angol miniszterelnök tömören ki is mondta: “Magyarország függetlensége közszerencsétlenség lenne, mert Ausztria integritása szükséges Európának”. Világost követően diadalittasan tobzódott az osztrák önkény. Féktelen kegyetlenséggel állt bosszút a magyar forradalom és szabadságharc vezetőin. Az elmebeteg fővezér, Julius Haynau tábornok korlátlanul kiélhette gyilkos ösztöneit, indulatait. A halálos ítéleteket a fiatal császár, Franz Josef hagyta jóvá. A honvédsereg elsőr főtisztjeit - Ormay Auffenberg Norbertet, Kiss Ernőt,Vécsey Károlyt - alig 11 nappal a világosi fegyverletételt követően ítélték halálra az aradi várban, ahova a fogságba esett tiszteket összegyűjtötték. Kiss Ernő Temesvárott született, Vécsey Károly több hónapon át a császárhűségén maradt Bégaparti város elleni ostromot vezette, Ormay Ruffenberg Norbert ezredes, Kossuth Lajos későbbi karsegédje is, a Délvidéken harcolt a szerb felkelők ellen... Fiatalos ítéletét kihirdetése napján haladéktalanul végre is hajtották. Kiss Ernőt s Vécsey Károlyt két társukkal - Lázár Vilmossal és Schweidel Józseffel - együtt 1849. október 6-án lőtték főbe az aradi vár egyik sáncába. Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Knézich Károly, Lahner György, Leiningen Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő s Török Ignác bitófán végezte ugyanazon a borongós őszi napon, amelyik a magyarság bakacsinos gyásznapjává vált. Egységes szoborcsoportozatot alkotnak a nemzeti emlékezet panteonjában az aradi mártírok. Hivatásos katonák voltak: mindannyian az osztrák császár kabátját cserélték fel a honvédtiszti atillára. Jellemük, gondolkodásuk s magatartásuk különbözőségét elmosta, egységbe vonta a vértanúság glóriája. Az aradi várban összesen 548 személyt ítéltek el. 49 főt kötél általi, 160 személyt golyó általi halálra szánt az osztrák hadbíróság, amely alapvetően kimondta nemzetünk végítéletét is. Beköszöntött a magyarság Mohácsnál elkezdődött katasztrófájának utolsó felvonása, tragikus végakkordja. Képtelenek voltunk felocsúdni, igazából talpra állni. 1849. október 6-át az önkényuralom, az abszolutizmus, a politikai üldöztetések és leszámolások nehéz évei követték. Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés sem hozott sok jót, előnyt és hasznot a megalázott s meggyalázott magyarság számára. A megalkuvás, hajbókolás, a szolgalelküség nemzetünk erkölcsi tartását, egyenes gerincét és büszke jellemét törte meg. “Hőn szeretett apostoli királyunkká” kényszerültünk fogadni a 13 tábornok s még oly sok igaz magyar hazafi életét elveszejtő Franz Josefet, aki közel hat évtizeden át uralkodott erővel összetákolt s egybetartott birodalmában. Az osztrákok belesodorták a magyarságot az I. világháború vérzivatarába, amelyben értelmetlenül, idegen érdekekért rengeteg életet vesztett, s büntetésül területének több mint kétharmadát vették el, szeletelték szét a győztes nagyhatalmak. Míg a korábbi szövetségesnek, Ausztriának is juttattak egy jókora karéjt, s annak volt képe a Várvidéket és az Őrség egy részét el is fogadni s bekebelezni. Pedig évszázadokon át a két ország között a Lajta volt a határ. Sopron kivételével sehol sem rendeztek népszavazást. A magukat sokra tartó polgári demokráciák, az Antant hatalmasságai csak a magyarságra nem vonatkoztattak és érvényesítették a népek önrendelkezésének oly sokat hangoztatott tételét és elvét. Találóan nevezték költőink, íróink s politikusaink Aradot a "magyar Golgotának", ahol nemcsak tizenhárom Krisztust áldoztak fel, hanem egy nemzetet is megfeszíttettek. A mártírok előtt leróva kegyeletét immár 155 esztendje önmaga végzetes sorsát gyászolja, könnyezi meg a Maros-parti városban elzarándokló magyarság. A vértanúk elvesztésének a helyén 1881. október 6. óta emlékdomb és gránitoszlop áll. 1890. október 6-án leplezték le az aradi Szabadság téren Huszár Adolf és Zala György szobrászművészek impozáns emlékművét, amely 1925-ig állhatott eredeti helyén. A trianoni békediktátum után körüldeszkázták, majd lebontották. Több mint két évtizeden át az aradi régi lovardában őrizték a szoborcsoport szétbontott részeit, amelyeket később az UTA-sporttelep melletti üres telekre, majd 1965 körül az aradi vár sáncaiba szállítottak át. Hosszas politikai küzdelem és alkudozás árán 1999. október 1- én sikerült a szobor darabjait kihozni a katonai objektumnak számító aradi várból s átmenetileg elhelyezni a minorita rendház udvarán. 2004. április 25-én pedig az eljövendő Testvériség park részeként az aradi Tűzoltó téren leleplezték az újrafelállított Szabadság-szobrot, Huszár Adolf és Zala György méreteiben és szépségében egyaránt lenyűgöző remekművét. A főalak által magasra emelt babérkoszorú nemcsak a tizenhárom mártírt, halálra és kemény várfogságra kárhoztatott társaikat illeti meg, hanem a múltat és a jövendőt felesen megbünhödött nemzetünk valamennyi tagját. A “magyar Golgota” emlékhelyeihez elzarándokolva s alázatos tiszteletadással leróva kegyeletünk a vértanúk emléke előtt, nemzeti méltóságunkból, életerőnkből, jövőnkbe vetett bizakodásunkból, hitünkből is visszanyerhetünk talán valamicskét. A valódi, a lélekből fakadt, mélyen átérzett gyász megvigasztal, megtisztít és fölemel. A fájdalom feloldoz! _2004. október 1., péntek [ 3. ] Október 6-i megemlékezések Október 5., kedd Temesvár - 17 óra -Megemlékezés és koszorúzás a temesvári Klapka-emléktáblánál (Szent György tér) Arad - 18 óra - Aradi Állami Színház nagyterme - Ünnepi műsor. Közreműködik: az aradi Sabin Dragoi Művészeti Líceum szimfonikus zenekara és a szatmári Északi Színház Harag György Társulata (Isten kezében, vers és próza öszszeállítás) Október 6., szerda Arad - 10.30 óra - Aradi Minorita templom - Ünnepi szentmise, ökumenikus részvétellel 12 óra - Megemlékezés az aradi Szabadság-szobornál 16 óra - Koszorúzás a Vesztőhelyen Különbusz indul Aradra! TEMESVÁR: Október 6- án reggel 9 órakor, a Temes megyei RMDSZ szervezésében, ingyenes különbusz indul az aradi megemlékezésekre a temesvári Magyar Háztól. Kérik az érdeklődőket, jelentkezzenek az RMDSZ irodában a 493338 telefonszámon. LUGOS: Október 6-án, szerdán autóbusz indul az RMDSZ székház elől Aradra. Részvételi díj személyenként 100 ezer lej.