Temesvári Hirlap, 1923. december (21. évfolyam, 271-293. szám)

1923-12-01 / 271. szám

' s mam XXI. évfolyam, 271. szám. reskedelmi minisztert szemelte ki. Ezzel , a kombinációval előmozdítani vélte azt, hogy Bajorország viszonya a birodalom­hoz újra a régi legyen. Marx program­jának egyik lényeges része a Bajoror­szággal való kiegyezés. AAAA A AA AAAAA AA A A AAAAAAAAAA AAAAÁAAAAAAÁAAAAAÁÁÁAAÁAAAAAAA UUAAAAAAj A. főpolgármester ragilotik­us polte & tiszti pavilion építéséről.­­• A város támo­gatj­a a tervet.­­ (Saját tudósítónktól.) Azon akció,­­mely Temesvár város la­kosságának a rekvirálásaik alól való men­tesítését tűzte ki céljául, fo­lgalmaib­a­n van és a hatóságok részéről tapasztalt jóindulat, reményt nyújt, hogy sikerre is fog vezetni. Amintt tegnap már megír­tuk arról van szó, hogy a közönség áldo­zatkészsége külön­­tiszti pavilion létesí­tését tegye lehetővé, amelyekben a Te­mesvárra helyezett tiszteik­­ -elhelyezésit­­nyernének. Az akciót a Polgári­­Szerve­zet' kezdeményezte és a vezettőség ambi-' ciója előreláthatólag lehetővé fogja ten­­n, hogy az összes esetleges akadályok ■.’simuljanak és Temesvár város lakossá­ga visszanyerje lakásai fölött rendelke­zési jogák A rendelkezési jogot, mely azonos a családi nyugalommal és béké­vel. Azok a jogosult­ panaszok, melyek a szobale­foglalások révén nap-nap után v­a­­felmerülnek, kényszerítőlieg követe­lik valamilyen megoldási m­ód keresését és megvalósítását. Ilyen lenne a külön tiszti pavilion építése. A Polgári Szervezeti­­ vezetősége — mint megírtuk — Cozma Aurél dr. volt miniszterrel az élén tárgyalásokat foly­tatott kaszárnyarészek átengedése iránt, de ez a nagyszámú katonaság Temes­várra való helyezése folytán lehetetlen­né vált. Erre merült fel a tiszti­­pavilion építésének eszméje. A Polgári Szervezet elnöke tárgyalásokat folytatott Geor­ge­s­i­cs Lucián dr. főpolgármesterrel, hogy a város milyen segítségest­ nyújthat­na a terv megvalósításához. A főpolgár­mester a legnagyobb előzékenységgel és megértéssel fogadta az eszmét és kije­lentette, hogy a város hajlandó erre a célra ingy­en telket átengedni, melyen a pavilion felépülhet. Kész ezen fel­ül a vá­rosi téglagyárból önköltségi árban tég­lákat is szállítani az építkezéshez, vala­mint gondoskodik a vízvezetéknek és csatornázási hálózatnak kiépítéséről. A hellek a­­kadettiskola mögötti volna és et­től csak egy létesítendő szűk utca válasz­taná fel. Az ügy még főkészítési stádiumban van. C­osma Aurél dr. úgyis mint a vá­­r­os képviselője és úgyis -mint az akcióit kezdeményezett Polgári Szervezet el­nöke ebben az ügyben tegnap délután Bukarestbe utazott, hogy a dolgot az il­letékes kormánykörökkel is megbeszélje. Amennyiben sikerül elvi megállapodás­ra jutni, úgy azonnal hozzá fognak a terv gyakorlati megvalósításához. Az esv.mn­­­megvan, a város közönségének ál­­dozatkés­zsége szintén, a város vezetősé­ge hajlandó a legmesszebbmenő támoga­tást nyújtani, most már csak a kormá­nyon múlik, hogy mennyiben honorálja Temesvár város polgárságának inten­cióit. Munkatársunknak alkalma volt er­ről az ügyről G­e­o­r­g­e­v­i­­c­s Lucián dr. főpolgármesterrel beszélni, aki a követ­kezőket,­­mondotta. " Új csapattesteknek Temesvárra való helyezése folytán a hatóságok abba a kényelmetlen helyzetbe kerültek, hogy az idehelyezett tisztek részére lakások­ról gondoskodjanak. Kényelmetlen ez a helyzet azért, mert az évek óta szünet­­elő építkezés miatt nagyon nehéz a la­kosság békéjének és nyugalmának meg­zavarása nélkül a beszállásolást keresz­tülvinni. A helyzet kényszerűsége állí­totta a hatóságokat a nehéz kérdés elé. Miután a kaszárnyák nem kaphatók meg a tisztek elhelyezésére, üdvösnek tartom a Polgári Szervezet által felvetett eszmét, hogy a tisztek részére külön pavilion ép­í­tessék. — Cosma Aurél dr. volt miniszter úr­ral, ebben az ügyben tárgyaltam is és ki­­j­elentettem, hogy a város a maga részé­rül is hajlandó a terv megvalósításához a legmesszebbmenő támogatást nyúj­tani. Ez a támogatás elsősorban abban állana, hogy a város az építendő pavil­on céljaira teljesen ingyenesen megfe­­elő telket bocsátana rendelkezésre, azonkívül a városi téglagyár olcsó tégla­­anyagot szállítana. A szükséges költsé­gek előteremtése a közönség áldozat­­készségen múllik. Véleményen szerint nemcsak azoknak kellene erre a célra ál­­t­ozni, akiket jelenleg a rekvirálás sújt, hanem mindenkinek, mert nem lehet tudni, hogy holnap nem olyanra kerül-e a sor, aki ma még mentesítve van. — Bár hangsúlyozom, hogy a város hajlandó ingyen telket erre a célra ren­delkezésre bocsátani, a tisztek érdeke­sen, de a katonai hatóságok érdekében is praktik­usabbnak gondolom, ha a tiszti tavu­lon a kadettiskola kertjében épül­ne fel. Ennek előnye volna elsősorban, hogy az iskolába vezényelt tisztek köz­vetlenül az iskola mellett laknának, a tértben tanulhatnának, de a város szem­pontjából is könnyebb a helyzet, mert a vízvezetéki és csatornázási hálózatot csak be kell kapcsolni az új épületbe és nem szükséges nagyobb összegű befekte­tés, ha külön telken épül a pavilion, ak­kor ez tetemes több kiadást jelentene. Akár így, ak­ár úgy oldódik is meg a kér­dés, bizonyos, hogy a terv megvalósítása nemcsak a katonaság, hanem a rekvirá­ciókkal sújtott lakosság érdekében is van. pénzre, a gyárra, azt mutatja, hogy ez­­az éltettés mégsem lehet állandó. — Akkor mit talán az élvezet? Bizo­nyos kor­szakokban az emberek hajl­an­dók ezt elfogadni, de az isteni gondvise­lés komoly figyelmeztetése soha sem ma­rad el: az élvezeteknek vannak határai és aki túlságosan él velük, megcsömörlik. -- A hatalom volna a cél? Azonban­ a hatalommal élni csak annak korlátozá­sa révén lehetséges. Akit a korlátlan ha­talommal mást akaer leverni­, maga veze­tik le. Ennek az útnak végérl üresség tátong, melyből nincs kivezető út. Jön a sir, vagy a csömör által megmételye­zett ember pisztolyának durraná­sa. A fáradt ember pihenni kíván és egyetlen célja: nem lenni többé. Aki mindent akart, az most lemond mindenről. A vé­ges életcélokért való harcnak velejárója, hogy­ minél több kellemetlenséggel jár.­­ A világháború katonai része lezaj­lott, a közgazdasági küzd­elem tovább tart Az emberek észre sem veszik, hogy milyen óriási verseny folyik a petró­leumért. Az emberek millióit kiteszik az éhenlmiás veszedelmének csak azért, hogy a véges világi javak használatát minél­ nagyobb mérvben biztosí­tsák ma­guknak. Ahelyett, hogy miképpen lehet­ne egymás támogatásával egy békás és boldid­gi életet előkészíteni, a sátán ráül a maga irigységével az emberekre, szét­­szaggatj­a a testet és ez saját magát őr­jöngve tépi. — Melyik hát a komoly életbeől. — Minden, amit drágának és értékes­nek tartunk. Jézus ihondá: ahol van a ti kincset­ok, ott van a szivetek. — Melyek lehetnek azok a kincsek, amelyeket el nem veszithetünk, és a,me­lyek­nek értéke nem változik­? Azok, amelyekben az erőt, az összetartást lát­juk megnyilatkozni, vagyis az isteni tör­vényt­. Amelyeket az isten szelleme he­ át. — A h­it és a szeretet­ ilyen erkölcsi értékek. A hit az embernek az igazság rabjául való megértése, a szeretet az a kapcsolat, amely az embereket­ testvé­riségben összefogja. A szeretet hatalma gazdagítja a lelket és a véges világ gyarlóságai­­fölé­­emeli. — Advent hete egyszerű történeti em­lékezés,­­vagy, pedig amaz örök igazság eljövetelének hirdetése: Jézus jön és megváltja a világot? Ebben a munká­ban vegyük ki mi is­­a magunk részét. Ne feledjük fel azonban, hogy isten megdicsőítésből járó részünket ez­en főidőn szenvedésekben adja ki. A püspök beszéde után­­imát mond majd a Magyar Dalárda elénekelte ..Az Urnák napja ez“ című ismert egyházi dalt. Ezzel az isten­tiszt­elet véget ért. Utána a presbiteriumi tagok felke­resték­­Nagy püspököt, hogy köszönetet­ mondjanak neki azért a megtisztelte­tésért, amelyben a temesvári református egyházközséget látogatásával­ részesítet­te. A püspök kijelentette, hogy­ legközelebb újból Temesvárra ' jön és akkor egy­­estét tölt a­ presbité­rium tagjaival­. Most a kötelesség Bu­ka­restbe szólítj­a. Dolgozni 'kelli — j­elen­tette ki a­ püspök, amire S­zabolcska Mihály elmondta, hogy Nagy püspökné tett legutóbbi látogatása alkalmából püspök családja pazaniszkodott, hogy az év háromszázhatvanöt napja közül két­száznyolcvanat után telt el. Nagy Károly püspök reggel Bukarest­be utazott, ahol a Magyar Párt és a ma­gyar fegyházak küldöt­ttsége várja. . .­ 1923 december 1. mmmmmmatmam TEMESVÁRI HÍRLAP ! az illetőt német nemzetiségűnek nyilvá­nítják. Jegyzők, tanítók, hivatalnokok német nevük dacára is magyaroknak te­kintendők,­­ha magyar az anyanyelvük. Érti ezt valaki? Aligha! Itt olyan dol­gokba történik beavatkozás, amely rideg rendelkezéssel nem intézhető el. Akkor ugyanezen jogon a románság i­gen sok kiváló alakját görögnek lehetne dekla­­ráln i­, csak azért, mert görög­­családiból zárm­ ázik és görög neve van. De ha, az illető románnak vallja magát, akkor hiába van görög neve. Hát a magyar nevű­ románokkal mi lesz, akik pedig igen jó románok. És a zsidók persze semmi mássak nem lehetnek, mint a sirk zsidók? A katolikus vagy református letet magyar, vagy német­, a zsidó nem. A zsidó vallás egyben a n­emzeti­ség is, a katolkus nem. Hagyjuk abba, kár erről vilatkozni. Céltalan is, ha már ott tar­unk, hogy az iskolalátogatáshoz család­­­fa kell és ősök i­ kell kimutatni. kell iskolai be­­­ iratásttos­. (Saját t­ud­ósit­ónk tó 1.) Aradon a magyar jellegű katolikus zár­dából több mint száz növendékre vár a kizáratás veszedelme, ment német hang­zású nevük van és ebből azt a bölcs kö­­v­ettesztetéstt vonták le, hogy a gyerme­kek német nemzetiségűek. Az érdekelt tanulók szülei küldöttséget menesztet­tek Bo­hn János dr V.Cófr­a­ díj polgármes­terhez és kérték a kizáratási rendelet hatálytalanítását. A főpolgármester ki­jelentette, hogy a rendelkezés megvál­toztatása m­eze áll módjában­, de nemzeti­ségi bizonyítványt adhat, amely m­egál­­lapítja, hogy­­az illető tanuló németnek, vagy magyarnak számítható. Akik a bizeinyitvány a­lapján magyaroknak is­mertetnek el, továbbra is magyar­­ tan­nyelvű­­intézetet látogathatnak, akikről azonban azt­ állapították meg, hogy né­m­etek, vagy­- német, vagy román tan­nyelvű iskolába­ kötelesek­­beiratkozni. Érdekes most már az, hogyan fogják a diákok nemzetiségét megállapítani. Az illetőnek ki kell mutatni­­családja származását a lehető legmesszebb időre és azt két tanúval kiéll igazolni. Egy szóval rendszeresíteni kívánják a család­fa intézményét, amely eddig az ariszto­kraták kiváltsága volt. Hja, d­emokr­­tiku­s világban élünk és amit Aradon követelnek, nem más, mint az ősök tisz­teletének kultusza. Ebből azonban, nem kérünk. Mert neon a név­­határom sranem­ -az érzés, amint az már annyiszor oly ékesszólóan kifej-­­ezett. Sauerwein, a Matin szerkészttője német neve ellenére a leghevesebb francia soviniszta. El­zász-Lotharingiában légiókra megy azon franciáknak a száma, akiknek nemet­ nevük van. Próbálja őket valaki német­nek mondani, alaposan megjárhatná. Olyan okosan van elrendezve az egész, hogy kilátszik a lóláb. Azt mondj­ák, hogy: i­lletékes helyen „különben“ az a felfogás, hogy valaki német hangzású neve aál­t is lehet magyar* nemzeti­ségű. Ha azonban valakinek szű­kdésd hehe olyan község, amelyet túlnyomó részben svábok, vagy szászok laknak és legközelebbi felmenő hozzátartozóik németek és a nép sorából szároumuik. Háborús emlék, é — Éltető katonák — elégetett élelmiszerek. — (Saját tudósitónk-tó 1.)" Cr o n r o d -volt vezérkari főnök emlék­irataiban közzéteszi ív éve a s 'gyalog­­sági­­tábornok egyik levelét. Kövess ezt ti Levelet szeptember 7-én inja.­­Ezt­ mond­ja­­benne többek között: Amikor Lembergben az élelmiszerek összeszedéséhez fogtunk, a raktárakat petróleummal ldöntöt­ték és a 3. hadse­reg f­rancsnoks­ágának rendelete értel­mében az egészet elégették. Még 5-én is i igen jól beszereztettük volna Leonberg­­­ben az élelmiszereket! Borzasztó ez a fej ellenség! Az ember a haját szeretné kitépni! Éppen ilyen fejetlenül ürítet­ték ki Lemberget. Még 8000 fegyver maradt ott,­ amelyet, különböző szervek jelentése szerinti, meg lehetett vo­lna menteni. A magasabb parancsnokságok azonban a legnagyobb titokban hagyták ell Lorabergot, anélküli, hogy szüksége parancsoljak kiadták volna. Nekünk­ mindenekelőtt férfiakra van szükségünk. Egyenruhában járó öregasszonyok és neuraszténiátok­­megölntek íbemiünikert. Ez a Kövess-levél sok mindent meg­magyaráz, ami a háború folyamán ért­hetetlennek látszott. Ugyanakkor a Lemberg közelében lé­vő századok már három nap óta nem kaptak­­élelmet. Mikor a visszavonulás­ra parancsot­i kaptak, a Kövess levelében említett érmezési raktárak előtt kellett f­elvonulniok. A raktárak már épp akkor halmozták­­föl az élelm­ezereiket,­­hogy — minnt­ az egyik ott szolgálatot telj­esí­tő tiszt mondotta­­— petróleummal leönít­­sék, azután föl­gyújtsák, így akarták megsemmisíteni, nehogy a beözönlő oro­szok kezébe jusson. Mikor ezt magim­ í­­rák, a parancsnokló élelmezési őrnagy­tól leértek élelmet és ruhát, a napok óta éhező és lerongyolódott századok. — De kérem — felelt az őrnagy és gú­nyosan mosolygott a kérésen­­— nekem­ parancsom van mindent elégetni. Az el­égetendő élelmiszereket és ruházati tár­gyakat már jegyzőkönyvbe foglaltam, a jegyzőkönyvet a bizottság alá is írta, le is pecsételte: én a jegyzőkönyvet meg­nem hamisíthatom. A legnagyobb sajná­latomra nem adhatok önnek semmit, je élelmiszereket parancs sz­erinti el kell égetnem Conrad egész vezérkarával, a harcte­rét is meglátogatta. Grodolk — jegyzi fel a har­ct­éri elme­nyekt — félig le volt égve, amikor oda érkeztünk. A főtéren, lévő fákon hat holttest függött. Ezeket halálra ítélték kettőt azért, menti árulók voltak, né­gyet pedig azért, mert halottakat és se­bteliteket kirabolták. A Strade-hegyláncról ez­ekeit írja: — A Strade elzárta a kilátó»*: Észa felé. Arra észak felé vaktak az­ én fiaim Bry-'n és Herbert. Mikor arra felé pil landoltam,­­eszembe jutották s életükét a legforróbb jókívánságot küldötteim fe­léjük.­­Akkor még nem sajt«t...L­üm­, hog az egyikük m­ár hősi halált hal­t és a te­metőben nyűgeik ,, , „, , , ,,, , “

Next